A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-12 / 42. szám

fl ■ / : ' ■ h '- V,; A karcsú kenderkévékből összerakott gú­lák indián településre emlékeztetnek. A iiülő közepén beragadt a sárba egy ken­derrel megrakott traktor. Körülötte né­hány ember gyúrja a sarat. Az arcukat elmossa a távolság, de aki nézi őket, biztos abban, hogy haragosak a kender­hordók, és nyilvánvaló; káromkodnak is, szidják az időjárást. Az vesse rájuk az első követ, aki szívesen cserélne velük ... Az újságíró meg sem kísérli, hogy beme­részkedjen a tarlóra, mert attól tart: maga is ottragadna. Indul hát tovább abban a reményben, hogy távolabb talán derűs az ég s bár az őszi betakarításról beszélni kissé korai még, bízik benne, hogy valahol majd emberekkel találkozik, akik az idei termés télire való részét már kezdik beta­karítani ... A galántai járás alsó csücskében aztán meghökkentő kép fogadja. Vágtomóc és Sókszelőce (Tmovec n/V. — Selice) kö­zött többkilométeres szakaszon emberek sokasága és gépek hosszú sora állja el az utat. Az eső most is kitartóan áztatja a világot, ezért is érthetetlen: mi ez a so­semlátott határi sokaság ebben a kutya időben? Közelebb érve már a megafon hangját is hallani. A közvetítő műszaki adatokat sorol, gépeket szólít fel a start­ra ... A helyszínre érve aztán minden megvi­ű lágosodik, csak éppen az ég marad olyan sötét, hogy fényképezni szinte oktalan hiábavalóság. Mezőgazdasági gépbemuta­tó van tehát... persze, nem mindennapi. Az esemény pontosabb, körülírtabb meg­fogalmazást igényel. Az ipari kukoricater­mesztési rendszerről manapság egyre gyakrabban hallani — kivált a magyar mezőgazdaság, Bábolna, Baja, Nádudvar említése kapcsán. A kukorica, illetve a napraforgó, a cukorrépa és néhány gabo­naféle iparszerű termesztési rendszerének lényege a sűrű vetés, végeredménye pe­dig a szokatlanul magas terméshozam. Persze, ami a vetés és a betakarítás közti folyamatban történik, az legalább annyira szokatlan még, mint maga a rendszer hatékonyságának jelenlegi hírfoszlányai. Annyi bizonyos, hogy a kézi munka teljes kizárásával, speciális gépesítéssel minden eddiginél nagyobb, és további ígéretekkel kecsegtető terméseredményeket érnek el hazánkban is. A sókszelőcei szövetkezet tulajdonkép­pen része a Vágsellyei (Sala) szövetkezet úgynevezett második kooperációs körze­tének, melynek keretében a Bábolnai Ál­lami Gazdasággal együttműködve alkal­mazzák az IKR-technológiát. Hogy milyen eredménnyel, arról most itt a helyszínen győződhet meg az a sokszáz szekember, akik szinte az egész ország területéről sereglettek a sókszelőcei szakmai bemu­tatóra. Tamaskovics Károly, a szövetkezet el­nöke a házigazda ezerféle teendője mel­lett is készséggel elmagyarázza a techno­lógia lényegét, a gyakorlatban szerzett tapasztalatokról azonban rövidebben szól. mert elég, ha a végleges terméshozamok adatait sorolja — azok önmagukért be­szélnek. A 3 552 hektárnyi szántóterület­nek csaknem az egyharmadán, több mint ezer hektáron átlag hat és fél tonna sze­meskukoricát tudtak megtermelni a ta­valyi évben, az idén pedig a hét tonnánál is többre számítanak. E becslés reális voltát ebédidőre már a szakmai bemutató során betakarított kukorica részeredmé­nyei is jelzik, igazolják — nem is beszélve arról, hogy az ipari kukoricatermesztés rendszere messzemenően több és na­gyobb értékű zöldtakarmányt is biztosít. A hatalmas gépek sorra felvonulnak, a jelenlevők feltűrt nadrágszárral, térdig sá­rosán, esernyők alól nézik végig a bemu­tatót és elismerően bólogatnak. Csak ép­pen az esőfelhők nem mozdulnak az égen. Érsekújváron (Nővé Zámky) túl is esik az eső. Az útmenti dinnyeföldön ennek ellenére is tucatnyi asszony gyúrja a sarat. Kérdezni sem kell őket, mert nyilvánvaló: az idei dinnyetermés majdhogynem siral­mas, mert ennél kedvezőtlenebb időjárást még nem ért meg a dinnye errefelé. Sze­dik, mert legalább mentik a menthetőt. Távolabb végtelen paprikaföldek, paradi­csomültetvények — néptelenül, mert na­gyobb kár most a földre lépni, mint elszál-

Next

/
Thumbnails
Contents