A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-05 / 41. szám

Szlovákiai magyar néptáncok

A váskatánc Mátyusföld sajátos tánca. Magyar nyelvterületen Tardoskedden (Tvrdošovce) kívül ezidáig még nem találkoztunk vele. A tánccal foglalkozó szakirodalom is csak ezt az egy falut említi. A fegyvertánc, botoló, pásztortánc az ügyességi táncok csoportjába tartozik. Ismerjük eszközös és eszköz nélküli férfi szóló és páros változatát. A típuscsaládon belül a legszélesebb körben elterjedt csoportot alkotják a mutatványos funkciójú, ún. ügyességi táncok. Ezek a sokrétű eszközkezelésből csupán egy-egy mozzanatot, töredéket őriztek meg, mint például az eszköz lengetését, láb alatti átdugdosását, az eszközre való támaszkodást, vagy a földre tett botok körüli táncolást. Az egymástól elszigetelődő, önálló táncokká fejlődő mozzanatok eszközanyagát (bot, seprű, váska, pálca, sütőnyárs, kéve, szalmaköteg, szalmaszál, stb.) és ezek használatát a fegyverszerűtlenség, mozgáskincsét pedig a fokozott táncszerűség jellemzi — írja Martin György a Magyar tánctípusok és táncdialektikusok című munkájában.

A férfiak-legények váskatánca szerkezetileg teljesen kötetlen, olyan szólisztikus ügyességi tánc, amelyben az alkalmazott figurák sorrendje

mindig az adott pillanat hangulatától függ. Formailag a botos pásztortáncokra hasonlít. A váska kezelése, földrehelyezése, körültáncolása, a váskarúd keresztülugrálása, láb alatti átdobálása, a tánc szövőlépése a kanásztáncok motívumaira emlékeztetnek, olyannyira, hogy nemcsak hasonlítanak rá, hanem tökéletesen meg is egyeznek velük. Egyedül a váskarúddal való különböző ritmusok kikopogása, a váskarúd rázása által nyert lánccsörgetés tűnik új motívumnak. Ez pedig hasonlít a szlovák tánckultúrában ismert bunkóstánc motívumaihoz. A pásztortáncoknál a bottal általában a dallamsor végén egyet-egyet koppantanak, ezzel lezárják a figurát vagy figurasort. A váskatáncban dallamsorokat kopognak vagy csörgetnek végig.

Ismertebb motívumai az egylábas, a cifra, a dobogós cifra, a sétáló, a tapsos sétáló, a lengető, a lengető dobogó, a bokázó különböző változatai, a kopogó, a szövő, a láb alatt dobáló, a futó, stb. lépések. Táncolnak a földre fektetett váskarúd felett és körül, átugrálják az egyik végével a földre támasztott váskarudat, illetve különböző lépésekkel nyolcasok leírásával, vízszintesen előre tartva a magasra lendített láb alatt egyik kézből a másik kézbe átszövik, átdobálják a levegőbe emelt váskarudat. Nyugodtan mondhatjuk, hogy figurális szempontból gazdag a tánc.

A szóló férfitánc után rendszerint páros következik. A táncos magához inti a párját, és vele folytatja a táncot. A párosban a csárdásban előforduló lépéseket alkalmazzák. Gyakoriak a bokázó lépések különböző variációi. Párosán szemben állva rábokáznak a lábuk között a földrefektetett váskarúdra, ezáltal a lánc érdekes csörgése a motívum kísérő jelenségévé válik. Hasonló szerepkörrel bír a bukós lépés alkalmazása is. Itt a párok bokamagasságban lábuk közé szorítják a váskarudat és úgy járják a bukóst. A lépés teljesen új színt kap. A páros forgó részében a férfi a felemelt váskarúddal egy-egy táncrész befejezésének hangsúlyozására, illetve a forgás irányának a megváltoztatásakor erőteljesen a földre koppant, esetleg forgás közben ritmikusan csörgeti a láncokat.

Nevét a tánc a váskarúdról kapta. A váskarúd egy kb. 3—5 cm átmérőjű, 120—130 cm hosszú, egyenes, esetleg középen kissé hajlított farudacska. Két végén rövid láncra erősített horog csüng. Vízhordásra használták, de egyéb terhet is rá szoktak

akasztani. Tánchoz inkább az egyenesebb rudat alkalmazták, mivel jobb volt vele táncolni. A váskarúd különös jelleget ad a táncnak.

Tardoskedden a falu közepén működő artézi kút vizét használták ivóvíznek. Még dalukba is beleszőtték ... Tardoskeddi templom körül van egy gyalogút, / Közepébe nagy artézi kút, / Akármilyen nagy is ott a sár, / Minden szőke, barna kislány vízért oda jár... A falu igen nagy kiterjedésű. A vízcipelés megkönnyítésére használták a váskarudat. A rúd két végén csüngő láncra akasztották a vizesedényeket. A bolgárok, ukránok ma is alkalmazzák ezt a munkaeszközt.

A tánc — eszközéből kifolyólag — nagy szabad teret kíván. Ezért inkább a családi ünnepek, illetve munkaalkalmi összejövetelek (lakodalmak, fonók stb.) alkalmával táncolták, amikor kéznél, volt az eszköz, a váskarúd. Később társadalmi összejöveteleken (bálokon stb.) is előfordult. Általában bemutató jelleggel-funkcióval bírt. Táncolása, előadása nagy ügyességet kívánt a szólótáncostól és nagy összeszokottságot a táncospártól.

TAKÁCS ANDRÁS Fotó: PrandI Sándor

mátyusföld £szközös és eszköz nélküli váskatáncok