A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-10-05 / 41. szám
Csak egy percre honvédelmi sportokban. A legutóbbi versenyünkön is inkább az idősebbek szereplésével lehettünk elégedettek. Pedig nem árt, ha a fiatalok még a katonai szolgálat előtt megismerkednek a lövészet, a gránátdobás, esetleg a térképolvasás alapjaival. — Ez egy kicsit úgy hangzik, mintha ez a klub kimondottan a sorköteles fiatalok kedvéért alakult volna, holott Fodor Borbála jelenléte igazolja, hogy nők is érdeklődnek a klub munkája iránt. — Amit Takács elvtárs elmondott, az csak az egyik célkitűzése a klubunknak. Én — mondotta Borbála — nem akarok katona lenni, mégis nagyon sok örömet találok a klubéletben. Meggyőződésem, a nőknek is szükségük van arra. hogy megtanuljanak úszni és az sem árt, ha kézbe tudják venni a puskát. A túrákon megrendezett honvédelmi játékok, a sport kitűnő módja a felüdülésnek. Nekünk nőknek is nagy szükségünk van a friss levegőre, a mozgásra, a kikapcsolódásra — mindez a túrákon adott. — Megtalálják a számításukat ebben a klubban azok is, akik a katonai szolgálatra inkább már csak emlékeznek, mint készülnek? — A gyönyörű természet, amelyet a túráink során még jobban megismerhetünk, mindenki számára sok élményt rejteget. Én eddig azt hittem, hogy jól ismerem hazánk tájait, de be kell valljam — mondotta Sándor Ottó —, hogy csónakból szemlélve minden teljesen más. — Takács elvtárs mondotta, hogy a klub az idén alakult. Milyen túrákat szerveztek ? — Úgy tervezzük, hogy az évadot mindig városunk felszabadításának évfordulóján nyitjuk. Utána részt veszünk a járásunkban már hagyományossá vált, békecsónaktúrán, amelyet a Kis-Dunán Dunatőkés (Dun. Klátov) és Kolárovo között szoktunk megrendezni. Ezt követi a három szakaszból álló „A Dunai Flotta nyomában" elnevezésű túránk. Közben van egy nemzetközi barátság-túra, amely négy-öt napig is eltart, mert egészen Budapestig leevezünk. Az évi terv kicsúcsosodását a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére rendezett garami túra jelenti, amellyel egyúttal az évadot is zárjuk. Ezek közül idén csak egyet nem sikerült megvalósítanunk, de jövőre már mindent megteszünk, hogy klubunk méltón honvédelmi klubnak mondhassa magát. — Borbála, nem voltak túl nehezek ezek a túrák? —- Ha azok voltak is, a rengeteg élmény már feledtette velünk. Nekem személy szerint legjobban a barátság-túra és a garami túra tetszett. A Dunát végig csodálatos táj szegélyezi, s idén volt alkalmunk egészen Soroksárig gyönyörködni benne. Elmondani sem lehet, hogy csónakból nézve milyen gyönyörű a Dunakanyar, a Visegrád környéke. Visegrádon a vár alatt táboroztunk, s az időjárás is annyira kedvezett, hogy gondolom valamennyiünk számára felejthetetlen marad az ott eltöltött idő. Budapesten szintén gyönyörű verőfényben eveztünk keresztül. Bár ott már a Duna egy kicsit lomhább, így szorosabbra kellett fogni az evezőt, azért nem mulasztottuk el a látnivalók megtekintését sem. Számomra — s gondolom ezzel nem vagyok egyedül — felejthetetlen marad a garami túra. Útközben megálltunk Kálnán, ahol megtekintettük a Harci Dicsőség Házát és azokat a nevezetességeket, amelyek az SZNF és hazánk felszabadításának harcait, eseményeit idézik. — Feltételezem, hogy a garami túra volt a legnehezebb és egyben a legveszélyesebb is. Ottó. azt hallottam, hogy maguk fel is borultak! — Ez így igaz, de szerencsére jó volt az idő, igy ép bőrrel megúsztuk a borulást. Egyébként valóban nagyon veszélyes volt az idei Garam-túránk, mert nagyon alacsony volt a vízállás, igy szinte a kövek között szlalomozva kellett keresni a medernek azt a részét, ahol még el lehet menni a csónakkal. Éppen ezért ezek a túrák komoly felkészültséget is igényelnek. Klubunk vezetősége úgy állította öszsze a túrák tervét hogy az évad elejére kerüljenek a könnyebbek, amelyek egyúttal a felkészülést is jelentik a legnehezebb — s talán éppen ezért a legvonzóbb — túránkra, az SZNF tiszteletére rendezett garami túrára. — Feltételezem, hogy ezek a túrák elég költségesek. Milyen támogatást kap a klub? — úgy érzem, szerencsés helyzetben vagyunk — mondotta Takács Imre. — Vállalatunk vezetősége és a szakszervezet igen jelentős támogatást nyújt a klubnak. Tőlük kaptuk a felszerelés nagy részét. Ezen kívül klubunk tagjai egyrészt a cukorgyár alkalmazottai, másrészt a dióspatonyi (Orechová Potôň) szövetkezet tagjai. Ez azt jelenti, hogy ők is hozzájárulnak az anyagi feltételek biztosításához. — Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy a klub eredményes évet zárt a garami túrával. De érdekelne, mi lesz tovább? — Rövidesen részletes elemzést készítünk a klub első évadjáról. Leszűrjük a tapasztalatokat, s már most nekilátunk, hogy megteremtsük tevékenységünk továbbfejlesztésének feltételeit. Ugyanis a jövőben könnyűbúvárok kiképzését is szeretnénk beiktatni a munkatervünkbe. De addig sem fogunk unatkozni. Az idei Garam-túra annyira igénybe vette a csónakjainkat, hogy lesz mit javítanunk a következő évadnyitásig. KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei Jópár éve már annak, hogy a most 27 éves Somogyi Kati a brati slavai, Duna utcai, ma gyár tanítási nyelvű gimnáziumban kézhez kapta érettségi bizonyítványát. Azóta — a főiskolai évek közgazdasági kitérőjét leszámítva — elsősorban a kultúra meg az idegen nyelvek uralják hétköznapjait. Sőt! Foglalkozását tekintve gyakran a víkendjeit is. — Kati. hol is dolgozol most? —- A Slovkoncert művészeti ügynökség külügyi osztályán, ami közérthetőbben a Szlovákiába látogató külföldi művészek, illetve az országhatáron túlra utazó hazai zenészek, operaénekesek, kórusok, szimfonikus zenekarok képviseletét, utaztatását, lényegében tehát menedzselését jelenti. — Első hallásra is érdekesnek tűnő munkahelyi Vajon miként lehet az efféle beosztáshoz jutni? — Főiskolai diplomával, megfelelő nyelvtudással és némi gyakorlattal a kulturális ügyek intézésének, a művészeti élet hivatali ügyvitelének kérdéseiben. Az erre vonatkozó jártasságot korábbi munkahelyeimen: a Kulturális Intézmények Központi Igazgatóságán, illetve az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma külkapcsolatokat intéző központjában szereztem. — Mindezt ökonómusdiplomával ? — Igen, mert egyszerűen így hozta az élet... Az érettségi után a Komenský Egyetem bölcsészkarán művészettörténetet vagy nyelveket szerettem volna tanulni, de aztán „csak" a Közgazdasági Főiskola belkereskedelmi karára sikerült fölvételt nyernem. Az államvizsgák letétele, a diploma megszerzése után azonban igyekeztem eredeti elképzeléseimhez közel álló munkahelyet keresni. — Úgyhogy pillanatnyilag semmi hasznát nem veszed a főiskolán tanultaknak? — Ellenkezőleg! A különböző tárgyalások lebonyolítását, a szerződéskötések hogyanját és az adminisztratív ügyvitel mikéntjét illetően rengeteg hasznos tudnivalót szereztem az ökonómián, ahol szerencsémre az idegen nyelveket is fontos tantárgyként kezelik. Ennek köszönhetően ma nem csak magyarul és szlovákul beszélek folyékonyan, hanem németül és angolul is, nem okoz különösebb problémát az orosz, de talán spanyolul sem adnának el. — A kulturális élet cserekapcsolatainak és belföldi műsorszervezésének mely részterülete tartozik a hatáskörödbe? — A komolyzene. Ezekben a napokban igy elsősorban — a fesztivál önálló titkárságával együttműködve — a hagyományos Bratislavai Zenei Ünnepek koncertjei kötik le figyelmemet. — Tényleg, mit mondhatnál el legalább dióhéjban erről a zenefesztiválról? — A köztudatban csupán BHS-nek becézett fesztivál idei, 20. évfolyamának nyitánya szeptember 28-án csendült fel a Csehszlovák Rádió új székházának vadonatúj hangversenytermében, és a jubileumi rendezvénysorozat október 12-ig tart. A fesztivál során 21 ország kétezernél is több művésze: 8 szimfonikus és 10 kamarazenekar, 4 kórus, 2—2 opera- illetve balettegyüttes, 26 dirigens és számos nagyszerű szólista lép hangversenydobogóra a szlovák fővárosban. /mik-/ 13
