A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-10-05 / 41. szám

m

n

a

A

F. Rakov sky /2f és F. Tomik /1/ felvételei

„Mintha ma lenne, olyan élénken emlékezek még arra, amikor az első katonáink átlépték a határt — írta visszaemlékezéseiben Vladimír Jankó vezérezredes, aki a duklai harcok idején a csehszlovák hadtest páncélos dandárjának volt a parancsnoka. Nem is tudom leírni, milyen nagy volt az öröm. Annyi szenvedés és áldozat után, annyi év múltán újból megpillantottuk szülőföldünket. Örömünkben átöleltük egymást, nevettünk és sírtunk, megilletődve csókoltuk a hazai földet. Egyszeriben megfeledkeztünk az átélt szenvedésekről, tudtuk, hogy a győzelem már nem várat magára sokáig. Nehéz ütközeteken estünk át, úgy volt, mint a mesében, hét hegyen és völgyön keresztül kellett jutnunk, amerre csak néztünk, aknák leselkedtek ránk, golyózápor fogadott minket. Olyan nagy volt a sár, hogy a tankokat alig tudtuk kihúzni a kátyúból."

Hétköznapokon kegyeletes csend uralja a duklai tájat. Csak a rendezett sírok, a kegyelet virágai és a bajtársai teteme fölött őrködő bronzkatona a néma tanúja a negyven év előtti ádáz harcoknak.

Duklát — ha nem ismernénk a múlt véres történetét — azt mondanánk, a természet üdülőhelynek formálta a Kárpátok bércein. Petőfi sem itt ismerte meg a Kárpátokat, mikor zordnak nevezte őket. Duklánál inkább szelíd, lankás a táj és valószínűleg épp ezért vált a „hadak útjává", ki tudja hányszor az évszázadok folyamán. Erre vonultak a tizennyolcadik század végén nyugati irányba Kutuzov seregei és erre vánszorogtak a tizenkilencedik század elején Napoleon megvert katonái is. Ebben a században pedig kétszer folyt itt embervér, először 1914-ben az egyik oldalon a császárért és a királyért, a másikon a cárért, és persze mindkettőn a „hazáért", amely kegyetlen mostohaként hajszolta pusztulásba jobb sorsra érdemes gyermekeit. Másodszor 1944-ben, amikor áldozatokat kellett hozni nem királyokért és cárokért, hanem egész nemzetekért, akiket a hitlerizmus igája alatt a pusztulás veszélye fenyegetett.

Igen drágán fizettek a szovjet és csehszlovák katonák minden centiméternyi földért a duklai szorosban. Talán közhelyként hat, de megmásíthatatlan igazság, hogy ezreknek kellett meghalni, hogy milliók élhessenek. A duklai operációt a szovjet hadvezetőség a Szlovák Nemzeti Felkelés katonai megsegítésére indította, pedig tudta, hogy épp itt nem lesz könnyű megtörni a jól kiépített német ellenállást.

Véres harcok közepette érkezett el 1944. október 6, amikor katonáink

végérvényesen megvetették lábukat a hazai földön. Az ötszázharmincnégyes kóta hatszor váltott gazdát, hatszor került az ellenség kezére. Ez a kóta őrizte a Dukla-szorost, innen kellett végérvényesen kiűzni az ellenséget. S attól a naptól kezdve, hogy katonáink átlépték az államhatárt, az elesett harcosok fegyvereit új önkéntesek vették át. A felszabadult területek lakossága nagy számban jelentkezett a hadseregbe, a csehszlovák egységek itt már valóságos hadsereggé nőttek. Észak- és kelet-szlovákiai városok, majd Ostrava, Olomouc, a további fejezetei néphadseregünk küzdőképességének. Még az egykori krónika sem jegyezhette fel az összes

csata nevét. A történelemben azonban joggal helyet kap október 6-a, országunk felszabadulásának valóbani kezdete. Ezen a napon a szovjet és a csehszlovák katonák nyomán kitárult a szabadság, az új élet kapuja.

Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcok történetéből tudjuk, hogy a szovjet csapatok harcai a csehszlovák városok és községek felszabadításáért 1944. szeptember

8-tól 1945. május 11-ig tartottak, mégpedig három szakaszban. Az első szakasz 1944 szeptemberétől decemberig tartott, azokat a harcokat foglalja magában, amelyek mint már említették a Szlovák Nemzeti Felkelés segítésére irányultak. A szovjet parancsnokság mindjárt a felkelés kitörése után — a rendkívül kedvezőtlen feltételek ellenére előkészítette és megkezdte azt a hatalmas hadműveletet, amelyben az 1. és 4. Ukrán Front erői később pedig a 2. Ukrán Front erői vettek részt. A hadművelet folyamán felszabadult Kelet-Szlovákia egy része.

Az első csehszlovák hadtest katonái —■ 16 451 fő — Krosnától egészen a duklai szorosig a Kárpátok csúcsain húzódó csehszlovák határig együtt küzdöttek a 38. és az 1. gárdahadsereg vöröskatonáinak ezreivel. A szovjet csapatok, amelyek a csehszlovák határ megközelítéséért és az első szlovákiai falvak felszabadításáért harcoltak, csupán szeptemberben és októberben több mint 21 ezer halottat és 80 ezer sebesültet vesztettek. A Szovjetunióban alakult 1. csehszlovák hadtestnek a kárpát-duklai hadművelet kezdetétől november közepéig 910 halottja, több mint négyezer sebesültje volt, akik közül 194 a tábori kórházakban halt meg, 960 katonája pedig eltűnt.

A háború néhány hete alatt tízezrek véreztek el, ilyen nagy árat követelt a csehszlovák terület első kilométereinek felszabadításáért indított hadművelet.

STRASSER GYÖRGY