A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-28 / 40. szám
mégsem bosszankodunk, mert a fényképezőgépek, a filmfelvevők kockáin és emlékeinkbe ivódva szeretnénk elvinni magunkkal Neszebar látványának élményét. A kikötő semmi máshoz nem fogható hangulatát. A kedvesen szemtelen sirályhadat, a halsütők ínycsiklandó csalogatását. Akik már jártak itt, | biztatják az újakat, ne menjenek úgy tovább Neszebarból, hogy nem kóstolják meg a lisztben megforgatott, mindenestől megsütött apró halakat. Olyan sajátságos csemege ez, amit nem lehet kihagyni. A várható újdonság izgalmával állunk be a sorba, s magunk is követjük az előttünk állók példáját, legalább fél kilót méretünk le e csemegéből. S hogy ne tűnjék túlságosan zsírosnak, hasábkrumplit is kérünk mellé. Ám az ínyencek nem elégszenek meg enynyivel. Van, aki fokhagymát is csipeget mellé, olyan gusztust csinál, mások sem akarnak kimaradni az élményből. És még nincs vége az ízek kavalkádjának. Egy hal, csipetnyi fokhagyma, sült krumpli, s a végén savanyú uborka. Ez már mindennek a teteje, valóságos mennyei élvezetté emelkedik, a kezdetigen sok élmény fér bele két hétbe. Az idő gyors múlására is az figyelmeztet a legjobban, hogy a Várnai Rádió adásában már megint felhangzik az idegennyelvü híradássor, angolul, németül, franciául, lengyelül, oroszul, szlovákul is elmondják a legfrissebb eseményeket. Meg az is a visszautazás közelségét vetíti előre, hogy elérkezett az üdülés végére hagyott vendégeskedés a Cigánytáborban. Ez az egzotikumot kínáló éjjeli szórakozóhely valóságos szekértábor az erdőben. Egyszerű asztalok, ülőalkalmatosságok, néhány sátor, konyha, és el ne feledjük, a produkció helyszíne, kőből épült „táncparkett", sejtelmes világítás, vérlázító ritmusú cigányzene — ez a kellékek sora. Egyszerre hatszáz ember láthatja, haliegykori nyaralója, amelyet a tengerig futó vízesések, függökertek koszorúznak. A Fekete-tenger bulgáriai szakaszának legszebb része Balcsik, a királyné által kiválasztott hely, ahová törökös forma nyaralóházát építette. A romantika iránt is fogékony mai ember tágranyílt szemmel hallgatja a szerencsétlen sorsú asszony szerelmi románcát, amelynek máig kézzelfogható emléke is van: árnyat adó nagy fa tövében márványszék áll, itt ült, várakozott a királyné tengerre szállt szerelmének visszatérésére. A Balcsik szomszédságában épült, messze földön ismert és kedvelt Albena „üdülöváros” már a legkézzelfoghatóbb ma. Tágas-ligetes parkban épültek a formára is tetszetős üdülők, szállodák. A Cigánytábor műsorából Középkori templomrom ben bizalmatlanul méregetett apró, sült halak garmada, amit hűtött sörben kell végezetül megúsztatni... A látványtól megrészegedett, a gyomor örömeiben tobzódott turistát viszont a Fekete-tengerben kell megúsztatni, mégpedig azért, hogy összehasonlítása legyen az Aranyhomok és a Napospart nyújtotta fürdöélvezet milyenségében. Visszaútban ezért „kóstolja meg" a Balkán e táján utazó az Aranyhomok talpsimogató-marasztaló homokját, az egy-két fokkal melegebb tengert. Hunyadi János szobra hatja esténként a műsort. Csaknem mindig telt házuk van. Aki biztos akar lenni a dolgában, az okosan teszi, ha legalább egy héttel előbb helyet foglaltat magának, így biztosan nem marad le a bolgár cigányság életéből összeállított tánckompozícióról. Egészen más látványosságot, érdekességet ígér Balcsik, és Mária királyné A szerző felvételei köztük a Prága és a Bratislava Flotel. Ám e modernség, mindent kínáló kényelem sem lehet meg némi nosztalgia nélkül. A régi utazások iránt vonzódok konflisba ülhetnek vagy hamisítatlan bolgár csacsifogattal kocsikázhatnak Albena utcáin. SZABÓ ZSIGMOND 21
