A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-28 / 40. szám
Sokan csupán hírből ismerik a gombaszögi barlangot. A Rozsnyótól (Rozóava) mintegy tizenöt kilométerre lévő cseppkőbarlangot önkéntes barlangászok fedezték fel 1951 novemberében, tehát nem is olyan régen. A tőle csupán egy ugrásra lévő aggteleki barlangban (Aggtelek-Domica) Petőfi Sándor is járt valaha. Az Alföld szerelmese így ír róla Úti jegyzeteiben: „Oh, ti szűkkeblű emberek, kik mindenben, örökké szabályokat kerestek és állíttok, jertek ide és boruljatok térdre a szabálytalanság remeke előtt!" Mesebeli szépségű a gombaszögi barlang is. A Szlovák Karszt szívében fekszik. Bejárata a Sajó-völgy felé tekint. Petőfi a következőképpen jellemezte ezt a szépséges tájat: „Rozsnyó völgyben fekszik, magas, meredek hegyek között, mint az alamizsnakrajcár a koldus kalapjában. Aggtelek felé Pelsőcig hosszú,keskeny völgyön keresztül visz az út: ha ezt a hosszú, keskeny, s a rozsnyói kerek völgyet valamivel teleöntenék, egy óriási bunkósbot alakulna. Egyébiránt kellemes utazás esik benne .. Nos, a gombaszögi barlang, amelyet a Fekete-patak vize vájt a Sajó-völgy triászkori mészkőrétegeibe, a „bunkósbot" vége felé található a Szilicei-fennsík nyugati szélén. Sokszor láttam a barlangot. Gyermekkoromban nem annyira a sziporkázó cseppkövek, inkább a kicsi, kerek, mély barlangi tó ragadott meg. Úgy hittem tündérek, manók lakhelye lehet a színét gyakran változtató tavacska. A barlangot ma nagyon sokan látogatják. A turistákat nemcsak ez a csodálatos természeti képződmény vonzza, hanem maga a táj is, s a kempingezés, amelyre a gombaszögi réten sátrakban és a faházakban is lehetőség nyílik. — Nemcsak a környéken történtek változások, hanem a barlangban is — mondja a gondnok, Bafy László. — Új villanyhálózatot szereltünk be. A barlang megvilágítása ezáltal sokkal jobb lett. — A turistáknak lehetőségük nyílik a közelben más bariangot is megtekinteni. Például a Szilicei jégbarlangot, amely — s ezt a sziliceiektöl tudom — valaha a falu közös hűtőszekrénye volt. Nagy melegben élelmiszert tároltak itt... — Néhány éve ezt a barlangot is meglátogathatják az érdeklődők, s bár vezető nem áll a rendelkezésükre, a lépcsőzet és a korlátok biztonságossá teszik a barlang megtekintését, amely élményt jelenthet mindenki számára. — Úgy hírlik, az utóbbi időben a rozsnyói barlangászcsoport is szép eredményeket ért el... — így igaz. Én ugyan csak nemrégen, s inkább „hivatalból", munkámból kifolyólag vagyok a tagja, mégis büszkén mondhatom, hogy Szlovákia egyik legaktívabb barlangász-csoportja a miénk. Kollégáim a közelmúltban több barlangot tártak fel. Kettőt a Szilicei-fennsíkon. Az egyiket a Gyökeres-tó környékén valamint egy másik Veszett nevű bariangot, amely szintén egy tektonikai repedés nyomán keletkezett. Remélhetőleg a közeljövőben ezeket a barlangokat is sikerül megnyitni a nagyközönségnek. — Általában hogyan történik egy-egy barlang feltárása ? — Mindez nagyon sok munkával jár. Sok-sok köbméter földet kell megmozgatni, hogy egy barlangba be lehessen jutni. A repedések általában tele vannak kőtörmelékkel, agyaggal. Ezt mind ki kell hordani. Sokszor a bányászoknál is keményebben dolgoznak ezek a fiúk, hiszen mindent kézzel kell kihordani, s kosárban, hátizsákban juttatni a felszínre. — Térjünk vissza ismét a gombaszögi barlanghoz ... Mint említettem, sokan csupán hírből ismerik, fényképen látták a szebbnél-szebb termeket, a két-három méter hosszú, tollszárvékonyságú, gyönyörű cseppköveket... — Bánt bennünket, hogy kevesen tudnak róla, bár a látogatottsággal meg vagyunk elégedve. A világ legszebben színezett barlangjai közé tartozik a miénk. Lila, sötétkék, fehér, sárga, piros színben pompáznak a cseppkövek. Ez a barlang egyik fö ékessége. Van egy másik jellegzetessége is: levegője gyógyító hatású. Főleg az asztmában, a légzöszervi betegségekben szenvedőknek javallják a barlang s a környék levegőjét. Valaha, évekkel ezelőtt gyermekeket gyógyítottak itt, nagyon jó eredménnyel. Mivel azonban az egyéb ellátáshoz nem voltak meg a feltételek, a barlangban való gyógykezelés abbamaradt. Vannak emberek, akik csupán azért járnak be rendszeresen a barlangba, hogy jó levegőjét szívhassák, s éjjel ne legyen légzési zavaruk, jól aludjanak. — Sok turista fordul meg a Szilicei- és a Pelsőci-fennsíkon. Vajon hogyan viszonyulnak a természethez, hogyan viselkednek a hegyekben? — Nagyon kevés ember becsüli igazán a természetet. Ez itt védett terület, s a tényt mindenkinek tudatosítania kellene. Olyan növények találhatók errefelé, amelyek még a jégkorszakból származnak, s Közép-Európában ritkaságszámba mennek. A kirándulók ennek ellenére tépik, nyúzzák őket, ahol érik. Vannak védett fáink, bokraink. Ezeket sem kímélik. Nagyon fontos lenne e téren a rendszeresebb, mélyrehatóbb ismeretterjesztés. Működik itt természetvédelmi őrszolgálat is. Méltó büntetéseket szabnak ki a természet ellen vétőknek, ez azonban már csekély vigasz, ha olyasmiben tesznek kárt, ami több száz év alatt jött létre ezen a tájon. — Sokan érkeznek ide a sík vidékekről. Vonzzák őket a hegyek, a friss, éles levegő, az erdő. Gondolom, még a „viharedzett" turista is könnyen eltévedhet a nagy rengetegben ... — Bizony így van. A terep nagyon csalóka. Az idevalósi ember is gyakran eltéved, hiába ismeri az utat. A fennsík töbrei ugyancsak egyformák. Megtörténhet, hogy bemegy az ember az egyik töbörbe, lát egy követ, meg egy fát, s a következő töbörben egy szakasztott ugyanolyat talál. Mintha délibáb lenne ... s eltéved az ember. Olyan táj ez, ahol nincsenek jellegzetes tájékozódási pontok, fogódzók a keresésben. Bár vadászom, s elég jól ismerem a terepet, bizony velem is előfordult már, hogy máshová lyukadtam ki, mint ahová szerettem volna. A kövekre is vigyázni kell. A kirándulók gyakorta le szeretnének nézni a völgybe egy-egy szikláról, magasabb, kiugróbb pontról. Elfelejtik, hogy a mészkő könnyen mállik, s leszakadhat alattuk. Komoly dolog húsz-harminc métert zuhanni. Bizony halálos kimenetelű baleset is történt már a közelmúltban. Mindezt persze nem azért mondom el, hogy elriasszam a kirándulni vágyókat erről a gyönyörű tájról, hanem inkább óvatosságra inteném őket. S ha az intelmet nem felejtik el, egész életre szóló élményben lehet részük e tájjal való ismerkedésükkor. DUSÍK ÉVA Fotó: archívum Régi idők fényképészete. A zágrábi fényképészek egyesülete megrendezte első kiállítását, amelyen a művészi igénnyel készült fényképek mellett bemutatták a fotografálás technikájának fejlődését is. A Műszaki Múzeumban megtartott kiállítás látogatói kíváncsian nézegették a régi műtermi kamerákat, az elmúlt idők ma már ormótlannak tűnő emlékeit. ■jjyb, ,s. Hát ez mi? — szék-karfák minőségi ellenőrzése Földön kívül? — házon kívül! Magukon kívül... (Új napszemüvegek) 8
