A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-07-13 / 29. szám
A Gsemadok életéből I KERÜLETI NÉPMŰVÉSZETI FESZTIVÁL A közép-szlovákiai kerület magyar dolgozóinak május végén Rimaszombatban (Rim. Sobota) és Gömöralmágyon (Gern. Jablonec) megrendezett második népművészeti fesztiválján a fő szervező a Közép-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság kulturális szakosztálya volt. A fesztivál első napja Rimaszombatban a szovjet hősök emlékművének megkoszorúzásával kezdődött. Ezután a Gömöri Múzeumban megnyitották „A gömöri magyarság népviselete és lakástextíliája" című időszakos kiállítást, majd kezdetét vette a nagykürtösi (Veľký Krtíš), losonci (Lučenec) és rimaszombati járás legjobb népművészeti együtteseinek seregszemléje, melyre a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulójának jegyében került sor. A „Gyermekek a gyermekeknek" című, mintegy negyven perces műsorblokkot az Almágyra összesereglett közönség a délelőtti órákban tekinthette meg. Fellépett a fülekpüspöki (Fiľ. Biskupice) Apró Palóc és a bussai (Bušince) Lángocska gyermek folklórcsoport, amelyek tájegységük egykori gyermekjátékait elevenítették fel. A helybéli iskola citera-zenekara medvesalji népdalokat szólaltatott meg. „Gyertek velünk a vásárba" — invitált műsorának megtekintésére az országos hírű gortvai Barkóca, amely nem volt szűkében az önfeledt gyermeki pajkosságnak. A délutáni órákban a köszöntő és az ünnepi megnyitó után gömöri és nógrádi táncaikkal mutatkozott be a tizenöt éve sikeresen működő fülekpüspöki Palóc néptáncegyüttes. Rimaszombatban, majd négy község (Csákányháza — Čakanovce, Nagydaróc — Veľké Dravce, Fülekkovácsi — Fiľ. Kováče és Galsa — Holiša) közös csoportja az ágyvitelt mutatta be. A 35 tagú, tíz éve tevékenykedő Forrás csoport is e kútból merített. Bussai lakodalmas Általuk mi, a közönség, nemcsak nézői, hanem részesei is lettünk Almágyon a bussai lakodalmasnak, a kóstoló közben közelről csodálva díszes népviseletüket, pártájukat. Fennállásának 32. évében sem szakadt meg a munka a rimaszombati Gömör népi együttesben. A búcsúzó művészeti vezető és koreográfus Ádám Lajost fiatalabbak váltották fel. Az Almágyon bemutatott Zsérei smulatság című összeállításuk azt sugallja, hogy hírnevéből a jövőben sem veszít majd az együttes. A Rimaszécsi (Rimavská Seč) Efsz tizenöt tagú népi zenekara s három szólóénekese — többnyire helyi és körzeti politikai, kulturális rendezvényeken szerepelnek — kivívta a közönség elismerését. Az Almágyon bemutatott összeállításuk címe: Röpül a szán. Medvesalji szerelmi balladákkal és népdalokkal bővelkedik az almágyi női éneklőcsoport repertoárja, melyből egy csokorra valóval kedveskedtek az Almágyon szép számban összegyűlt közönségnek. A fesztiválon több vendégegyüttes műsorának is tapsolhatott a MILYEN LEGYEN A TAVASZI SZÉL... VERSENY? Legyen a Tavaszi szél... neve népdalfesztivál, amelyen felmérjük, milyen mértékben fejlődtek énekeseink, éneklőcsoportjaink és zenészeink. A fő hangsúlyt továbbra is a népdalok értékére szép és hű előadásmódjukra, valamint arra kell helyezni, hogy továbbra is éljen embertársainkban a magyar népdal. Fokozott figyelmet kell szentelni annak, hogy a népdal ápolói és őrzői — a zenészek és az énekesek — ne csak akkor vegyék ajkukra a népdalt, amikor a CSEMADOK KB meghirdeti a versenyt. A járási bizottságok néprajzi albizottságai törődjenek többet ezekkel az emberekkel. Biztosítsanak számukra elegendő szereplési lehetőséget, adják meg nekik a szükséges szakmai támogatást. A segítséggel megelőzhető az is, hogy az egyébként jól szereplő énekesek értékes dalai közé ne csússzanak be nemkívánatos elemek. A népdalgyűjtők gyakran találkoznak olyan pozitív jelenségekkel, hogy az adatközlő elkezd énekelni egy dalt, majd a felénél abbahagyja, mondván: ez nem jó. Ilyenkor a gyűjtő nem azt kérdezi, hogy az adatközlő tudja-e, milyen a magyar népdal szerkezete, hanem azt, járt-e már más gyűjtő is az adatközlőnél. S legtöbbször kiderül, hogy az első gyűjtő dalszelektálása alapján az adatközlő is megtanulta megkülönböztetni az értékes népdalt a romlott változattól, ill. nótától. Persze itt szó sincs alapos tudásról, csupán arról, hogy az egyébként tudományos munkát végző népdalgyűjtő akarva-akaratlanul népnevelő munkát is végzett. Idetartozik egy ellenpélda is. Az egyik nyári gyűjtés alkalmával az adatközlőtől megtudtuk, hogy előttünk már járt ott gyűjtő, aki kanásztáncokat gyűjtött. Sajnos, megérkezésünkig — az előző gyűjtés hatására? — az adatközlő abban a hitben élt, hogy csak az az értékes népdal, aminek nyomdafestéket nem tűrő szövege van, illetve minden olyan dal, amelyiknek ilyen szövege van, terjesztésre alkalmas magyar népdal!!! Töröljük a hagyományőrző, illetve hagyományápoló megkülönböztetést. Ez a meghatározás csak a zenetudósok szempontjából fontos, annak megállapítására, mennyire él még a népdal. A népdalfesztivál szempontjából egyformán dicséretes az, ha valaki évekig megőrzi és továbbadja a gyémántokat, vagy ha a föld mélyéből kibányássza, letisztítja és közszemlére teszi azt. Ezeket az embereket becsülni és értékelni kell, mert egyet akarnak: továbbéltetni a nélkülük lassan feledésbe merülő kincseket. A hagyományőrző és hagyományápoló megkülönböztetés ellen szól az a tény is, hogy az esetek nagy részében nem lehet pontos határvonalat húzni. A döntést sokszor az énekes életkora befolyásolja, vagy pedig az, hogy melyik kategóriában van kevesebb szereplő, így nagyobb esély a továbbjutásra. A járási 30, illetve 45 perces blokkrendszer eleve hátrányos helyzetbe hozza azokat a járásokat, ahol nem őrizték meg a népviseletet, ahol nincs komoly néprajzi szakember, rendező és nem utolsósorban, ahol hiányzik egy ügybuzgó szövetkezeti elnök, mert ne feledjük, hogy egy félnapos próba 80 szereplővel (a járás különböző falvaiból) kb. 4000 koronába kerül. De felmerül még több probléma is. A járási műsorblokkot több csoport (esetenként 6—8) összehangolt munkájával kell megvalósítani. A vezetőrendezőnek együtt és külön-külön is foglalkoznia kell hónapokon keresztül a csoportokkal. A műsoranyagot összeállítani, lekottázni, kiegészítő gyűjtéseket végezni, az anyagot sokszorosítani, csoportokkal próbálni, korrigálni — ez mind sok türelmet, időt, hozzáértést és pénzt igénylő munka. Nem ritka az sem, ha a sok kritikus megjegyzés, személyeskedés elveszi a vezető-rendező kedvét. Igazat adok a vitaindító cikk szerzőjének abban, hogy a néprajzi tájegység és a járás fogalma nem azonos. Nem tartom helyesnek, hogy 1983- ban a Tavaszi szél... keretén belül hagyományőrző tánccsoportok és táncosok szerepeltek. Nem arról van szó, hogy nem kedvelem a népi táncot, sőt ellenkezőleg. A gond az, hogy nem tudunk a járási döntőkre olyan szakembereket biztosítani, akik ezeket a ver-6
