A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-21 / 39. szám
Szlovákiai magyar néptáncok MÁTYUSFÖLP TÁNCAI A szina/ázás (játékos-táncos szokás) ,A leánykörtáncoknak a nyugati palóc dialektuson belül többfajta típusát és árnyalatát különböztetjük meg. Egyes változatok megőrizték a nagyböjthöz és a tavaszi falujáráshoz való kapcsolódás nyomait. A karikázó szerepében néhol vegyes párválasztó játékot találunk, példa erre a mátyusföldi szinalázás" — írja Martin György a Magyar tánctípusok és táncdialektusok című munkájában. Az említett példa éppen a tardoskeddi (Tvrdošovce) szinalázás. Ez a tánc párválasztó szerepkörrel is gazdagodott. Itt a körtáncba már bekapcsolódtak a legények is. Ennek ellenére a tánc megtartotta a leánykörtáncra és a leánytáncokra jellemző minden sajátosságát. A zenekíséretet a táncolók egyszólamú éneklése adta, az alkalmazott motívumok egyszerűek: egy- és kétlépéses csárdás, rida, pórumozó-kocsikázó, forgó, sergő, cifra, dobogós cifra lépések. A párban táncolt motívumok is legegyszerűbb csárdás és ridaforgó lépésekből állnak. Fő motívuma az előre-hátra-oldalt haladó kétlépéses csárdás. A párválasztó szerepkör — a fiúknak a táncba való kapcsolódása — a XIX. század második felében, illetve a XX. század első felében alakulhatott ki. Ezt a tánc motívumanyagának egyszerűsége, a tánc formai felépítése, illetve a dallamanyag is megerősíti. A tánc motívumanyaga sem terjedelmében, sem figurális gazdagságában nem haladja meg a leánykörtáncok motívumkincsét, formailag megtartja a zárt kört. A párválasztás pillanatától a párválasztó gyermekjátékokhoz hasonlít, mikor is a kiválasztott pár (párok) a zárt körön belül párosán összefogódzva (táncolnak), lényegében a körön belül kétszemélyes kis kört (köröket) alkotva. A kísérő dallamai között több gyermekjáték dallamát is megtaláljuk. Ezt a serdülő lányok az előző időszakukból, a gyermekjáték korszakukból hozták magukkal. A szinalázás menetét Méryné Tóth Margit egyetemi szakdolgozatában így írja le (megjelent a Mátyusföldi népi táncok című könyvben)... „Tardoskedden a nagyböjttel kezdetét vette a szigorú tánctilalom. A 49 napig tartó szünetet — amikor bármiféle táncos megmozdulás legszigorúbban tilos volt — használják ki a szinalázással eltöltött közös szórakozásra. A böjt napjától kezdve húsvétig naponta szinaláztak, akkor a húsvéti bállal ismét kezdetét vette a táncos szórakozások időszaka. A települési és korcsoportonkénti elkülönülést éppen olyan szigorúan megtartották a szinalázáskor is, mint a bálok megrendezésekor. Egy-egy utca fiatalabb lányainak, legényeinek megvolt az állandó szinalázó helye, a szélesebb utcákon, tereken, a piactéren." „Naponta este hat óra körül — írja továbbá a táncos játék menetére vonatkozólag Mérýné Tóth Margit — kezdték a játékot rendszerint a lányok, majd rövid idő után a fiúk is bekapcsolódtak. Kört alkottak egyszerű kézfogással. Kezüket előre-hátra mozgatták, mindig jobbra haladva... A kör közepén egy lány állt (ha nagy volt a kör, többen is voltak benn), aki a dallam bizonyos részénél párt választott a körben táncolók közül, s ezután a dallam további részére együtt táncolt választottjával a kör közepén. A körben táncolók ez alatt a rész alatt nem táncoltak, hanem helyben állva tapsoltak. Más dallamkezdésnél csatlakozott a körhöz az, aki már választott párt. így folytatódott a játék, és eltartott este 10-11 óráig." A tánc elnevezését az egyik indító dallamának a kezdősoráról kapta. Hej, szinala, szinala, szína szakadékja,/ Benne van a kerek asszony,/ Könynyen, könnyen, kis menyecske,/ Takarítja, bodorítja,/ Ölel, akit szeret. Ezzel a dallal, és a dalszöveg különböző változatával a gyermekjáték irodalomban gyakran találkozhatunk, például Hej, „szín alja", vagy „széna alja" szövegváltozat formájában. A játékváltozatot ismerik ai egész Palócföldön. Amikor filmre vettük a táncos játékot az énekelt dallamok sorrendje a következő volt: Hej, szinala, szinala ..., Van én nékem ..., Leesett a lencse..., Tisza parti kisleány ..., Kis kacsa fürdik..., Héla, Héla, Helicska ... A szinalázás félig kötött táncforma. Esetünkben ez azt jelenti, hogy csak térformájában kötött — tehát körív mentén elhelyezkedve táncolják, a motívumok összekapcsolása, a dallamok, a lépések ismétlésének, kapcsolásának a száma és sorrendje pedig teljesen vagy megközelítően teljesen szabad. A fentebb említett dallamokon kívül még számos dalt énekeltek. A tardoskeddi szinalázás a maga tartalmi töltetével és társadalmi funkciójával eléggé egyedi jelenség a magyar tánchagyományok között. Értékét, jelentőségét ez méginkább növeli. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: Frandi Sándor
