A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-21 / 39. szám

Ki mit gyűjt? Jogi tanácsok Minden komák, minden évtizednek megvan a maga divatos gyűjtési terüle­te. A hatvanas években a papírszalvéta gyűjtése foglalkoztatta a csitri lányokat, a család feje pedig a miniüvegeket rakosgatta a vitrinbe. Ahol megfordul­tak nyári kirándulások alkalmával, min­dig hoztak magukkal szalvétát, mini­üveget, esetleg népviseletbe öltöztetett babákat. Falusi riportútjaim alkalmával az ebédlő tükrös kredencében sokszor lát­tam ilyen miniüveg-kollekciót. Volt olyan házigazda, akinek huszonöt or­szágból több mint kétszáz különböző alakú apró palackja volt és mind teli! Láttam olyat is, aki különböző teákkal töltötte fel az üvegeket, mert először kíváncsiságból mindből kiitta a pálin­kát. A kulcstartók divatja is szűnőben van. A szalvétákat felváltotta a kártyanaptár, az öntapadó reklámcédula, mesefigura gyűjtése. Láttam egy érdekes kollekciót különböző alakú hőmérőkből is. Az egyik legnagyobb divathullám a kicsik körében a C betűk gyűjtése. Egyik fiúcs­ka büszkén mutatta meg a közel három méter hosszú C betűkből összeállított láncát. A divatos gyűjtési ágak sajnos nem hosszú életűek, egypár év múlva sutba dobják és talán évtizedek múlva a kíváncsi unokák kotorják elő újra a fió­kok mélyéről. De a divatos gyűjtési területek se lebecsülendők, annak ellenére, hogy néhányan sokszor csak dicsekvésből, önfitogtatásból csinálják. Megtanítanak bennünket a rendszerezésre, a tárgyak szeretetére, és rajtuk keresztül megis­merkedünk sok-sok olyan gyűjtőtárssal, akikkel elbeszélgethetünk szenvedé­lyünkről és sok kedves, őszintén érdek­lődő barátra tehetünk szert. Fizetővendég-szolgálat iránt érdeklődik V. 0. gyügyi (Dudince) olvasónk. Azt kér­dezi, lehet-e — és milyen feltételek mel­lett — szobát bérbe adni a nyári idény­ben, mert a lakástörvény ezt a kérdést nem szabályozza. A szlovák kormány 1984. június 20-án ki­adott 64. számú rendeleté intézményesen szabályozza és lehetővé teszi, hogy állam­polgáraink az év folyamán bérbe adhassák, illetve ideiglenes használatra átengedjék az ingatlanukat (pl. családi ház. hétvégi üdülő, telek stb.), amennyiben ez az idegenforga­lom keretében történik. Erre az engedélyt az a helyi nemzeti bizottság adja ki, amelynek körzetében az ingatlan fekszik. Magánszemélynél történő ideiglenes el­szállásolást csak az utazási irodák szolgálta­tásaira jogosult szervezet (pl. Cedok, Slova­­kotour, Tatratour stb.) közvetítésével lehet nyújtani, amellyel az illető lakástulajdonos szerződést köt. A helyi nemzeti bizottság ilyen engedélyt a lakástulajdonos kérelmére ad ki. A lakástu­lajdonosnak a kérvényhez csatolnia kell az esetleges társtulajdonosoknak vagy az ingat­lan kezelőjének a beleegyezését is, valamint annak az idegenforgalmi szervezetnek a nyi­latkozatát. amellyel majd szerződést köt. A nemzeti bizottság az engedélyben fel­tünteti, hogy a kérdéses helyiség milyen minőségi csoportba tartozik — van-e fürdő­szoba, hideg-meleg víz, gáz, berendezés stb. — és ennek alapján az érvényes árelöírások szerint határozza meg az elszállásolás árát. Az ideiglenes elszállásolás kiskereskedelmi árait jelenleg a 953 MC-7/75/82. szám alatt kiadott árjegyzék tartalmazza. Az engedély­ben megjelölendő az a szervezet is, amellyel a kérelmezőnek a szerződést meg kell kötnie és megállapítandók az ideiglenes elszálláso­lásra vonatkozó esetleges egyéb feltételek is. Fizetővendég-szolgálat esetén be kell tar­tani az általános törvényes előírásokat (beje­lentési kötelezettség, adófizetés stb.) és higi­éniai követelményeket. Azok a személyek, akik e rendelet életbe­lépése — vagyis 1984. augusztus 1 -e előtt kötöttek szerződést, valamely szervezettel, ez év december 31-ig folytathatják e tevé­kenységüket anélkül, hogy a nemzeti bizott­ság engedélyét kellene kérniük. E rendelet 1984. augusztus 1 -évei lépett hatályba. K. Á. olvasónk jogosult karbantartó kis­iparosnak adott javításba egy háztartási gépet. Az átvételről nem kapott elismer­vényt, s az illető a javítást a kialkudott határidőre nem végezte el, illetve az átvételkor a gép továbbra is hibás volt. Azt kérdezi, mit tegyen, meddig várjon a hiba eltávolítására, s mit kell a javításért majd fizetnie. Magánszemélyek az 1982. évi 158. számú kormányrendelet szerint a nemzeti bizottság által kiadott engedély alapján végezhetnek kisipari (javító, karbantartó) munkákat. Eb­ben az engedélyben a nemzeti bizottság meghatározza azt is, hogy milyen áruelőirá­­sok (órabér, stb.) érvényesek az illető szol­gáltatásokra. A rendelet értelmében a jogosult kisipa­rosnak csak akkor kell az átvételről, az elvég­zett javítás terjedelméről és az érte fizetett TISZTELT POLGÁRTÁRSAK, a Zberné suroviny nemzeti vállalat köszöni Önöknek a segítséget, amelyet a hulladék üvegcserép gyűjtése során nyújtanak neki, s háztartásaik üveghulladékát a lakóhelyükön található kék és zöld konténerekbe gyűjtik. Kérjük Önöket, hogy az üvegcserép gyűjtése során tartsák be AZ ÜVEGEK ÉS POHARAK SZÍNBELI MEGKÜLÖNBÖZTETÉSÉT A kék konténerek a fehér üveg gyűjtésére, a zöld konténerek a színes üveg gyűjtésére szolgálnak. Mivel a piszok és a különféle keverék anyagok ezt a hasznos nyersanyagot értéktelenítik, kérjük Önöket, hogy a konténerekbe ne rakjanak: fémkupakokat és parafadugókat műanyag fedeleket porcelánt üveget, amelyben festék vagy különféle vegyi anyagok maradtak. Az Önökkel való további sikeres együttműködés reményében a ZBERNÉ SUROVINY nemzeti vállalat összegről nyugtát adnia, ha ezt a megrende­lő külön kéri. Az ilyen javításokra nem vonat­koznak a nemzeti bizottság által meghatáro­zott szállítási határidők, sem azok a garanci­ális határidők, amelyek alatt az esetleges hibákat ki kell küszöbölni. Ez azt jelenti, hogy a megrendelőnek mindig meg kell állapodnia a javítás határidejében és az esetleges hibák kijavítására szolgáló további időben. Ha ilyenben külön nem állapodtak meg, akkor a kisiparosnak a felmerült hibát a körülmé­nyeknek vagy a szolgáltatás (javítás) jellegé­nek megfelelő időben kell kijavítania. Ha ezt nem tenné meg, akkor olvasónknak a bírósághoz kellene fordulnia, hogy az köte­lezze a kisiparost a javításnak bizonyos ha­táridőben való elvégzésére, illetve a hibák eltávolítására. A javításért járó összeg nem haladhatja meg a végzett munkáért az érvé­nyes árelőírásokban megszabott díjat (óra­bér, anyagköltség stb.). D. Péter munkajogi ügyben kér tanácsot Három hete belépett dolgozni új munka­helyére, de eddig még nem kapott írás­beli szerződést. A belépéskor azt mond­ták, hogy egy havi próbaidőre veszik fel. Eddig még azt sem mondták meg neki pontosan, hogy mennyi fizetést (órabért) fog kapni. Azt kérdezi, helyesen jár-e el a munkaadója ? Kihez fordulhatna a pana­szával. A munkaszerződést a Munka Törvénykönyve 32. szakasza értelmében írásban kell meg­kötni. Ebben fel kell tüntetni a végzendő munka jellegét (a dolgozó munkakörét), a munkahelyet (a község, az üzem megjelölé­sét), valamint a munkábalépés napját. A szerződésben rendszerint fel kell tüntetni a megfelelő bér- vagy fizetési osztályba való besorolást is. Ez azonban nem kötelező. A munkaszerződés egy példánya a mun­kaadónál marad, egy példányt pedig a dol­gozónak kell kapnia. A munkaszerződés azonban érvényes ak­kor is, — a dolgozónak igénye van fizetésére is —, ha a szerződést csak szóban kötötték meg, s nem állítottak ki írásbeli szerződést. Csak a próbaidő kikötésének érvényessé­géhez kell az írásbeli szerződés. Próbaidőt legfeljebb egy hónapra lehet kikötni. Hosz­­szabb próbaidő kikötése, vagy szóbeli meg­állapodás érvénytelen! Olvasónk forduljon munkaadója személy­zeti osztályához és követelje az írásbeli mun­kaszerződés kiadását. Esetleg kérje a szak­­szervezeti üzemi bizottság segítségét. Az írásbeli szerződés később is fontos lehet, mert az ebben foglalt munkafeltételek meg­változtatásához — amihez a munkaadó és a dolgozó közös megegyezése szükséges — (így pl. a munkakör megváltoztatása, vagy az eredeti munkahelytől eltérő munkahely kije­lölése) szintén csak írásban történhetik. Egy hónapnál rövidebb időre kötött mun­kaviszony esetén a munkaadó csak akkor köteles írásbeli szerződést kiállítani ha ezt a dolgozó kifejezetten kéri. Dr. B. G.

Next

/
Thumbnails
Contents