A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-21 / 39. szám
Innen-onnan Az Oroszországi Föderáció Érdemes Feltalálója címmel tüntették ki Alina Berezovszkaját, a krasznojarszki 60 éves a Szovjetunió gyógyszergyár laboratóriumvezetőjét. Berezovszkaja nevéhez hét olyan találmány és számos ésszerűsítési javaslat fűződik, amelyek elősegítették a gyógyszergyártási folyamatok tökéletesítését. A lecsökkentett szállítási igények miatt a japán vasutak elhatározták, hogy áruba bocsátanak 45 000 tehervagont. Nagyon gyorsan háromezer vagont el is adtak magánszemélyeknek, akik víkendházakat, sőt kis lakóházakat és éttermeket rendeztek be az aránylag olcsón vásárolt tehervagonokban. A helyi újság fotóriporterének sikerült lefényképeznie, amint a telefonkészülék „átrepül" a tizenéves Tina térde fölött, a kislány családjának columbusi (USA, Ohio állam) házában. A megmagyarázhatatlan jelenség miatt a család inkább elköltözik a házból. A CSEH FILM NAGY ÍGÉRETEI Kócosán, kigombolt dzsekiben áll meg előttem a csípős délutáni szélben. Farmernadrágja színét vesztette a sok mosástól, tornacipője megkopott az állandó használattól. Mintha a filmvászonról lépett volna le — arcán most is ugyanazt a huncut mosolyt, mozdulataiban ugyanazt a vagányságot látom, mint az Üres zsebekben. Úgy dől neki a mozgólépcsőnek és később úgy ül le mellém az asztalhoz, mint egy igazi csirkefogó, akinek egy vasa sincs, de övé az egész világ. Sagvan Tofi két évvel ezelőtt lépte át először a Barrandov küszöbét. Jaroslav Soukup nagy sikerrel vetített filmjében, az Üres zsebekben tele volt illúzióval és párizsi útról álmodozott, a valóságban azonban nem kerget hiú ábrándokat. Mindössze fővárosi szerződésre vágyik. Jó színházban, jó szerepeket szeretne játszani. — Ha szerencsém lesz, itt maradok Prágában. Ha nem ... — lehajtott fejjel, határozottan mondja ki — ... akkor is. De miért ne lenne szerencsém? Eddig minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. Még két vizsgaelöadás és elválik, kinek a szeme akad meg rajtam.'Huszonnégyen vagyunk az osztályban, nagyon sokan. Hogy mi lesz velünk, egyikünk sem sejti. Én sem. — Az a tudat sem nyugtat meg. hogy egészen mások az arcvonásaid, mint a többieknek ? — Nevem, arcvonásaim apámtól örököltem, aki nagyon messziről jött Prágába; s bár tudom, hogy a külső megjelenés is sokat jelent a pályán, én mégis csak a tehetségemben bízom. Hogy belőlem csak egy van, hogy rám senki sem hasonlít a társaim közül, az más kérdés. A sorból amúgy is mindig kilógtam. Velem annyi gond és baj volt az iskolában, hogy az anyám sokszor el sem mert menni a szülői értekezletre. Magaviseletből egymás után kaptam az intőket. Én voltam az a bizonyos osztályrossza. Sose fértem a bőrömbe, nekem mindig csinálnom kellett valamit. Engem mindenki komédiásnak tartott. Egyszer, még alapiskolás koromban meglátogattuk Jiri Kodetéket — a szüleim évek óta jó barátságban vannak velük. Hát ez a színész nyugtatta meg az anyámat, hogy ne féljen, nem lesz a fiából pernahajder. Ha állandóan bohóckodik, legyen színész, tanácsolták és ezzel ültettek bogarat a fejembe. Akkor jöttem rá, hogy hiába a tenisz meg a hoki, egy életen át engem csak a színészkedés tud lekötni. Szóval ha nincs Jiri Kodét, én ma pincér vagyok vagy autószerelő, de hogy nem sokáig, az is biztos. — Mit gondolsz, ma milyen véleménnyel vannak rólad azok. akik a legjobban ismernek ? —- Anyám már rég tudja, hogy nem vagyok rossz, csak csibész, a tanáraim meg azt hajtogatják: tehetséges vagy, de ez nem elég. Igen, tanulnom kell, ezen a pályán sosem tud eleget az ember. A lehetőségek, hogy megmutassam, mennyi ragadt rám a színészmesterség órákon, adottak. A filmrendezők számolnak velem, s ez nagyon kellemes érzés. Ősszel is, télen is egyfolytában forgattam, s ezen a héten megint egy szép ajánlatot kaptam. Ha így megy tovább, hamarabb talpra állok, mint gondoltam. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Karé! Kouba felvétele) “Nem vagyok rossz, csak csibész* 8
