A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-21 / 39. szám
A Gsemadok életéből A Ka/an-házaspár „Már az Kürtön kidobottá a bíró. rózsafáváI tüzel a szolga bíró__" Szól a muzsika, a szereplők először mezítláb ropják a táncot, majd leülnek a rokkához és úgy énekelnek. Perceken belül a közönség — fiatalok, idősebbek egyaránt — együtt dúdol a szereplőkkel. Most is igaznak bizonyult a már közhellyé csépelt mondás: a népzene (és egyáltalán a népművészet) nemzedékeket köt össze. A kürti (Strekov) folklórcsoport műsorának hosszantartó taps volt a jutalma. Kajan Józsefné 1971-től a csoport tagja. Ezalatt a tizenhárom év alatt többször átalakult a csoport, az idősebbeket új tagok váltották fel, de ő most is, mint a kezdet kezdetén elsőként lép a színpadra. — Huszonhárom évig az iskolában dolgoztam — mondja. — Nagyon tetszett a munka, szívesen voltam gyerekek között, a kollektívára sem panaszkodhattam. 1970- ben súlyosan megbetegedett az unokám. később meg is halt. Én attól az időtől fogva egyszerűen képtelen voltam gyerekek között lenni. Végül beadtam a felmondást és elmentem a helyi efsz-be dolgozni. Itt gyakran csak úgy a magunk örömére, meg azért is hogy jobban teljen az idő, énekelgettünk. Előszedtük a régi nótákat, sokan voltunk, mindenki emlékezett valamire. Főleg a kukoricaföldeken szoktunk énekelni, akkor még a kombájn rengeteg kukoricacsövet hagyott maga után, mikor ezeket szedtük, énekeltünk. Egyszer megkért bennünket a nőszövetség elnöknője. Kovács Ilonka, hogy a nőnapra készítsünk egy előadóestet. 1972. március 8-án léptünk fel először, nyugodtan mondhatom, nagy sikert arattunk. Meghívtak a környékbeli falvakba is, alighogy kiléptünk a színpadra, már zúgott a taps. Akkor még állt a régi iskola, odajártunk próbálni. Két tanító segített, Krecsmer László és Kovács János. Velük közösen állítottuk össze a műsort, általában a próbákat is ök vezették. Bizony rengeteg helyen megfordultunk. Le is jegyeztem. Néhány fényképekkel, jegyzetekkel és dal-A hatnapos szeminárium ünnepélyes megnyitóját Bényben /Bírta) Csizmadia Béla, a jb elnöke tartotta, majd bemutatkozott a bényi folklórcsoport A résztvevők az öt nap alatt az alábbi előadásokat hallgatták meg: Liszka József: Bevezetés a magyar néprajzba; B. Kovács István: Egyéniségkutatás a népköltészetben; Méry Margit: A hét falu népviselete és kutatási módszerei; Bárth János: A pofa nép rajzi csoport; Lukács László: A teherhordás néprajzi vizsgálata. Délutánonként gyűjtőmunka folyt a községben, melyet a járási csoport tagjai ősszel folytatnak majd a többi hat faluban is. Az évek során talán sikerül e csoportnak s a szakembereknek megállapítani, mennyire egyedi népcsoport e kurtaszoknyás hat vagy hét Ima még vitatott) falu. Persze ehhez a nehéz és szorgalmas munkához szaporodnia kell a csoport létszámának (jelenleg 11 fő), s ami a legfontosabb állandó önműveléssel bele kell mélyedni e gyönyörű munkába. DÁNIEL ERZSÉBET szöveggel teleirt füzetet tesz elém. Olvasom a faluneveket: Für (Rúbaň), Nagykér (Milanovce), Szőgyén (Svodín). Nézem a dalszövegeket, valamennyi erről a faluról szól. — Tizenketten vagyunk a csoportban, mindenki tud valami szép régi nótát, műsorunk oroszlánrészét a Kürtről szóló népdalok alkotják — mondja, majd egy fényképre mutat. — Ez a fénykép a tavalyi Tavaszi szél... országos népdalfesztiválon készült. Nagyon szép emlékeink vannak erről a fesztiválról. Remek idő, ritka hálás közönség volt. Három napig voltunk ott, az első napon Léván (Levice) szerepeltünk, majd két nap Zselizen (Želiezovce) léptünk színpadra. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült az első helyen végeznünk. A fesztivál után különböző nehézségek merültek fel, egyre gyakoribbak voltak a nézeteltérések a csoport tagjai között. Végül a csoport szétesett, pontosabban két részre szakadt. Az év elején újból összeverbuválódott egy tizenkétfönyi csoport. Az idén már ebben a felállításban szerepeltünk Szőgyénben a járási dal- és táncünnepségen. Szimőn (Zemné) és legutóbb Nagykéren. Tavasszal egy előadóestet szerveztünk Daloló család címmel. Huszonöt ember szerepelt ebben a műsorban. Ezidáig kétszer adtuk elő, egyízben délelőtt a gyerekeknek, egy alkalommal a felnőttek számára. A tapsból ítélve, azt hiszem, a közönségnek tetszett az előadás. Nagyon ügyes vezetőink vannak Nothard Valéria, Kanyicska Erzsébet és Takács Mária személyében. Ők mind a hárman a helyi iskolában tanítanak, így részt tudnak venni a délutáni és az esti próbákon. A csoport készíti elő az idei aratási felvonulást a díszletekkel és a műsorral együtt. A hnb műsoraiban is szoktunk szerepelni. Ebben az évben még hátra van a katonák búcsúztatása és a huszonöt és az ötvenéves házassági évfordulót ünneplők számára egy előadóest. Több faluban működő CSEMADOK szervezet vezetői arra panaszkodnak, hogy az embereket nem tudják beszervezni semmi-A CSEMADOK munkájában fontos szerepe van a szervezeti élet rendszerességének, mert ez biztosítja tevékenységünk eredményességét. Szövetségünk az elmúlt 30 év alatt bebizonyította, hogy munkájával közös érdeket szolgál: szocialista hazánk építését és kultúrhagyományaink ápolását. A CSEMADOK központi, járási és helyi szinten megfontolt irányelvek és határozatok teljesítésével igyekszik feladatait maradéktalanul végrehajtani. A CSEMADOK XIII. országos közgyűlése és a Központi Bizottság értékelte és behatóan foglalkozott a szervezeti élet továbbfejlesztésének kérdésével. Megállapíthatjuk, hogy szervezeti életünk tovább erősödött, aminek egyik fontos értékmérője a taglétszám alakulása. Jelenleg 518 helyi szervezetünk összesen 82 899 tagot számlál. A CSEMADOK KB Elnöksége 1984 januári ülésén lyen akcióba, mert azok a háztáji és egyéb teendőkre hivatkozva egyszerűen kivonják magukat a közösségi munka alól. — Szerintem ez nem idő kérdése. Én huszonhárom évig az iskolában dolgoztam. Akkor még valamennyi helyiséget kályhával fűtöttük, úgyhogy már kora reggel be kellett fütenem, hogy délelőtt meleg legyen. Sokszor késő este kerültem haza. Aztán, amikor az efsz-ben dolgoztam, reggel nyolckor már a földeken voltunk, délután otthon várt a második műszak, a háztáji, a gyerekek, de mindig úgy osztottam be az időmet, hogy az esti próbákon ott tudjak lenni. Nemcsak én, a többiek is tudtak volna mire hivatkozni, nekik is lett volna mit csinálni a ház körül, de senki sem keresett kifogást. Ebben a csoportban olyan lelkesedéssel, odaadással dolgozott mindenki, hogy öröm volt a próbákra járni. Az előadások bizonyították és bizonyítják ma is, van értelme és kell is hogy csináljuk. Azt hiszem ez a legjobb módja annak, hogy azok a nóták, népdalok, amelyeket elődeink emberöltőkön át ápolgattak, fennmaradjanak az utókor számára. KAMONCZA MÁRTA Fotó: M. Öllé és archív figyelembe véve egy-egy járás lehetőségeit, a taglétszám növelését tűzte ki céljául. Az 1985-ben megtartandó járási konferenciáig el kell érjük a 15,5 százalékos szervezettséget, ami a 86 000-es taglétszám elérését jelenti. Járási bizottságaink e feladat megvalósítására törekszenek, s az eddiginél nagyobb figyelmet fordítanak az új tagok toborzására. Ennek bizonyítéka, hogy az első félévben 3 189-en jelentkeztek sorainkba, ami 14,96 százalékos szervezettséget jelent. A legjobb eredményeket elért járások, mint Rozsnyó (Rožňava) — 21,60 százalék, Léva (Levice) — 20,25 százalék, Bratislava-vidék — 18,12 százalék, Galánta — 14,45 százalékra emelte a taglétszámot ebben a félévben. A CSEMADOK szervezeti életének további fontos tényezője a vezetőségi és tagsági ülések rendszeres megtartása. Helyi szervezi SZILÁRD SZERVEZETI ÉLETÉRT 6 A kürti folklórcsoport az 1983-as Tavaszi szél országos népdalfesztiválon EGY FOLKLÓRCSOPORT TÖRTÉNETE AZ ELSŐ NÉPRAJZI TÁBOR A CSEMADOK Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Bizottsága mellett 1982 őszétől dolgozik egy néprajzi csoport. Vezetőjük Liszka József muzeológus. Az eltelt 2 év alatt az önkéntes — különböző foglalkozású — gyűjtőkből álló csoport eredményesen dolgozott Feldolgozták Kisújfalu (Nová Vieska) és Szőgyén (Svodín) néprajzi anyagát dolgozat és adattári formában is. Ez évben nagyobb munkára vállalkoztak: az alsó Garam-völgyi „kurtaszoknyás" hét falu néprajzának tájékozódó jellegű felmérésére. Néprajzi tábort — szemináriumot — hirdettek, 1984. július 6—11-e között Kéménden (Kamenín). Önkéntes gyűjtök, szakemberek vettek részt a lévai, komáromi és rimaszombati járásból.
