A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-14 / 38. szám

alatt, egy jutányosabb, ötven, hatvan forinttal kevesebb „új" szerepel. „Csak itt, és csak ma, soha máskor. Reklámáron!" Mindenesetre remek üzleti fogás.

Odébb szöghajú, tagbaszakadt férfi szalmakalapok között turkál, válogat.

— Hatvan forint az ára — perdül elé a cingár boltos azon melegében.

— Adja negyvenért — emígy a kedves vevő.

— Jó ember, akkor is többe kerülne nekem negyvennél, ha loptam volna hozzá az anyagot! — s már kapja is a fejfedőt és nagy dérrel-durral a halom tetejére penderíti.

A mézeskalácshuszárok, tükrös szívek nemigen fogynak. A cukorka, csokoládé, törökméz meg gyümölcsárusok sátrait darazsak dongják körül. Távolabb javában áll a vigadalom. Fogy a birkapörkölt, rántott hal, főtt kolbász, lacipecsenye. És csúszik rá a homoki rizling. Dél felé az itóka már sokakat lever a lábáról. Egy szál cigány sündörög elnyűtt hegedűjét nyúzva az asztalok között. Prédára les: bárkinek eljátssza a nótáját, pár forint ellenében. Pocsékul zenél, legszívesebben fizetnék neki, hogy hagyja már abba, kímélje a fülemet a nyekergésétöl.

A szűcsök utcáját szintén látni kell! Már nyolcszáz forintért kapható vakítóan fehér, gondosan kikészített bárányirha. Viszik is, akár a cukrot, így szüret idején. De sebaj, újabb és újabb halmok kerülnek elő a Volga-combi csomagtartójából. Balogh Ferencné, szegedi szücsmester, aki a Budapesti Nemzetközi Vásár 44-es kisipari pavilonjában is árusít, elégedett. Ő iparművész, garantáltan minőségi áruk kerülnek ki a keze alól. Különben pedig rengeteg a bóvli, a kommersz tucatáru. Holott, erre jól emlékszem, azt nyilatkozta a rendező szervek közül valaki, hogy „az idén már száműzik a giccset a hídi vásár területéről".

A nádudvari fazekasok fekete korsói, tálai azt a bizonyos „tiszta forrást" juttatják az eszembe. Mellettük egy fiatalember furulyázik, szépen, csengőn. A „Kis kece lányom ..dallamát csalogatja elő a húsz forintért megvásárolható hangszeréből. A következő asztalnál sem mindennapit lát az érdeklődő. Magyarország egyetlen dorombkészítője, Lovass Ervin árusítja kifogástalan szerkentyűit.

A Juhász-utcában — hatszázért — díszesre pingált lopótök fityeg a madzagon, egy házzal arrébb rókapörkölt rotyog a bográcsban, száz forintot „kóstál" egy kóstoló belőle. Szürszabók, fafaragók, kerámiaárusok, szíjgyártók itt is, ott is — mindenütt. Léggömb, óraszíj, alumínium harang, rókaprém, rugólábú katicabogár, bárgyú „Kerge Ferke" játék, nyakba akasztható fa meg réz, alumínium és bőrérme minden mennyiségben.

Ám a vásár mindössze az ünnepség egy részét képezi. Közel két évtizede ugyanis — amióta a felszabadulás után is megrendezésre kerül a Hortobágyon a Hídi vásár — itt tartják a pásztortalálkozót is. Előbb csupán Hortobágy és környékének pásztorai adtak itt egymásnak randevút, később azonban már az egész országból idesereglett azok színe-java. Pásztorfejedelmek, híres számadók és leszármazottaik, csikósok, gulyások, juhászok, kondások. Az érdeklődő közönség előtt a felújított vízi színpadon mutatják be tudásukat. A résztvevő pásztorok az ünnepi alkalomhoz illően magukra öltik legcsinosabb, sokszínű viseletűket. Régi pásztordalok, már-már elfelejtett népi hangszerek, a pásztorsíp, nádi duda mellett megszólalnak a tekerők, tárogatók, felelevenednek a pásztortáncok: a juhásztánc, a pásztorverbunk, a pásztoros csárdás és a csapásolás is.

Pár száz méternyire lovasbemutató zajlik, ideözönlik a tömeg, pedig negyven forint egy belépőjegy ára. De hát mit számít ez, ünnep van, augusztus húszadika, Hídi vásár!

Lehet még: száz forintért pónin lovagolni, ötvenért díszes hintón pusztát bámulni, rackanyájat, hosszú szarvú szürkemarhát, ménest látni. Az utóbbi hármat érdekes módon ingyen.

Esteledik, az árusok gondosan letakarják portékáikat. A sátrak között elül a por. URH-adóval felszerelt rendőr cirkál a kis utcákban, itt-ott illegális tábortüzek lobbannak: a vékonypénzű turisták vacsorakészítéshez fogtak. Csapzott hajú tizen- meg huszonévesek csoportja kifordítja pólóingét: aludni készül: Szúnyogok hada lep el mindent, ami csak mozog. Valahol felnyerít egy ló. Aludni kell, mert ugye holnap is vásár lesz, s kezdődik minden elölről.

ZOLCZER LÁSZLÓ Felvételek: a szerző (4) és M. Halóin (1)

21