A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)

1984-09-14 / 38. szám

A katonai szolgálattal általában úgy van, hogy mindenki nagy izgalommal várja — manapság a Honvédelmi Szö­vetség kiképző központjaiban készül is rá — azután észre sem veszi, olyan gyorsan elszáll a két év. Amikor közeleg a leszerelés napja, már csak a rég áhított „civilre" gondol mindenki. Teli tervekkel, elképzelésekkel kezdődik — vagy csak folytatódik ott, ahol két évvel azelőtt abbamaradt? — az élet. A végig nagybetűs ÉLET. A leszerelést követő hetek a minden­áron felejteni akarás időszaka. Ez a felejteni akarás egészen addig fokozó­dik, míg a végén rádöbben az ember, hogy nem megy. A katonaéveket egy­szerűen nem lehet elfelejteni. De mit tegyen az ember? Csak emlé­kezzen? Idézgesse a fájdalmasan szép napokat? Sokan ezt teszik, míg maguk is beleunnak, de már szaporodik azok­nak a tábora, akik az emlékezés és az anekdotázás helyett a katonaságnál ta­nultak továbbfejlesztését, kibővítését választják. Társadalmi érdek, hogy legalább azok „edzésben maradjanak", akik tiszthelyettesi, esetleg tiszti rangban szereltek le. Az „edzésben maradást” napjainkban szorgalmazza a HSZ is, ennek járási bizottságai a tartalékos tisztek és zászlósok klubjaiba tömöríti azokat, akik megértették és helyesen értelmezik a hadkötelezettség fogal­mát, akik nem felejteni, hanem fejlődni akarnak. Az igazsághoz tartozik, hogy napjaik­ban még nem túl nagy a száma ezeknek a kluboknak. A komáromi (Komárno) járásban például mindössze három alapszervezeti szinten működő és ti­zenkilenc szakkörnek számító klubot tartanak számon. Munkájukról és fela­dataikról Pavol Hálák mérnökkel, a HSZ járási bizottságának titkárával beszél­gettem. — A Honvédelmi Szövetség IV. szlo­vákiai és VII. országos kongresszusa pontosan meghatározta a tartalékos tisztek és zászlósok klubjainak feladat­körét — mondotta. — Javítanunk kell a politikai nevelőmunka hatékonyságát és fokozni a tagok tájékoztatását az időszerű politikai és hadászati fejlemé­nyekről. A klubok további nagyon fon­tos feladata a tartalékosok továbbkép­zése azokon a szakterületeken, amelye­ken fontos megbízatások várnak rájuk a hadseregben, ugyanakkor a tartaléko­sok sokat segíthetnek a HSZ-nek a fiatalok nevelésében, munkahelyeiken pedig a polgári védelemben. — Hogyan tudják megnyerni a klub­munkára a leszerelt tiszthelyetteseket és tiszteket? — A tartalékos tisztek és zászlósok klubjainak tagállományára igen kedve­zően hatnak a különböző technikai és honvédelmi sportversenyek. Itt a tarta­lékosok elmélyíthetik katonai-politikai és hadászati szakismereteiket, s növel­hetik fizikai teljesítőképességüket is. Ezekre a versenyekre tömegesen je­Gál Miklós TARTALÉKOSOK Pavol Hálák mérnök lentkeznek az érdeklődök. A legnépsze­rűbbek a lövészeti versenyek, amelyek­re évente nyolc-kilencszáz tartalékos tiszt és zászlós nevez be. Hogy még érdekesebb legyen, többnyire a fegyve­res testületek lövészeivel mérik össze tudásukat. — Milyenek a feltételek az ilyenfajta klubélethez? — A legegyszerűbben úgy lehetne jellemezni, hogy ott, ahol az alapszerve­zetek szívügyüknek tekintik ezt a tevé­kenységet, a feltételeket is meg lehet teremteni. Persze még elég messze van az a nap, amikor azt mondhatjuk, hogy most már mindent megtettünk a klubok színvonalas működése érdekében. Szerencsére a HSZ járási bizottságai nincsenek magukra hagyva ebben a felelősségteljes munkában. így a komá­romi járásban is nagyon sok segítséget kapnak a járási katonai parancsnokság­tól, amely messzemenően gondoskodik arról, hogy a tartalékosok fel tudják használni mindazokat az ismereteket, Földesi János mérnök amelyeket kemény, férfias munkával szereztek meg a katonai szolgálatuk alatt. De azért az igazság az, hogy legtöbb maguktól a tartalékosoktól függ. A komáromi járásban elég sok lelkes tartalékos tiszttel és zászlóssal talál­koztam. Gál Miklós tartalékos alzászlós a komáromi városi klub vezetőségének tagja. Érdekelt, hogyan került kapcso­latba a klubbal? — A katonaságnál rádiós voltam, s amikor leszereltem, — őrmesteri rang­ban — mindjárt bekapcsolódtam a tar­talékosok és a sorkötelesek kiképzésé­be. — A katonai szolgálat előtt is tagja volt a HSZ-nek? — Igen, aktív tag voltam, főleg a lövészet érdekelt engem is, mint a fi­atalok többségét. — Látta ennek hasznát a katonaság­nál is ? — Persze, számomra már nem volt új a fegyver használata. Sokan félnek. amikor először kapnak fegyvert a ke­zükbe, én ezen még civilben átestem. Biztosan ennek köszönhetem, hogy a katonaságnál mindig kitűnő eredmé­nyeket értem el a lövészetekben, amit természetesen figyelembe vettek a ju­talmazásban is. — Hogyan jutott el az alzászlós ran­gig? — Az altiszti iskolában mindössze négyen kaptuk meg az őrvezetői rangot, utána rövidesen tizedes, majd szakasz­vezető lettem. Közvetlenül a leszerelés előtt léptettek elő őrmesterré. Természetesen civilben már lassab­ban haladtam a „ranglétrán", de azért négy év alatt sikerült elérnem a mostani rangomat. Persze közben több tanfo­lyamon is részt vettem, valamennyin kitűnő eredményeket értem el. A komáromi dohánygyár karbantartó részlegének a művezetője. Az elfoglaltsá­ga mellett jut ideje a klubbal kapcsolatos teendőkre ? — Jut, sőt a gyárunk alapszervezeté­nek vezetését is elvállaltam, ezenkívül tagja vagyok a kerületi bizottság plénu­mának, de én ezt a munkát elsősorban kedvtelésből csinálom, még akkor is, ha nagyon komoly munkának számít. Örü­lök a versenyeken elért eredményeknek, de talán akkor a legteljesebb az örö­möm, ha másokat is sikerül megnyer­nem erre a tevékenységre. A legutóbb az üzemünk kereskedelmi és gazdasági részlegének vezetőjét Földesi János mérnököt gyözögettem, hogy érdemes a sorainkba lépni. Természetesen felkerestem Földesi János mérnököt is, hogy megtudjam, milyen benyomást tett rá a klub munká­ja, érdemesnek tartja-e a tartós kap­csolatot? — Én először azt hittem, hogy bará­tom csak az unalom elűzése végett hívott meg a gyakorlatukra. Ha már ott voltam, gondoltam velük csinálok min­dent. Úgy éreztem elég jól megy, főleg a lövészetben elért eredményemmel voltam elégedett. Ők is biztattak, azt hiszem most már maradok. — Alhadnagyi rangban szerelt le, ko­rábban nem kereste a kapcsolatot a klubbal? — Nem, de ennek talán csak az volt az oka, hogy keveset tudtam róla. — Ön főiskolára járt, feltételezem, hogy a katonai tanszéken is végzett? — Igen, ennen köszönhettem, hogy egy évig voltam tényleges katona. Az alhadnagyi rangot még azalatt az idő alatt megkaptam. — Munkaköri beosztása mellett lehet a klubbal kapcsolatos teendőket komo­lyan végezni? — Bízom benne, mert az a vélemé­nyem, hogy bármilyen beosztás mellett kell időt találnia az embernek az aktív kikapcsolódásra. KAMOCSAI IMRE A szerző felvételei 12 \

Next

/
Thumbnails
Contents