A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-14 / 38. szám
A Gsemadok életéből A nyitrai (Nitra) főiskolások vidám zenés műsorra/ kedveskedtek a legkisebbeknek Sidó Zoltán, B. Kovács István és Liszka József régészekkel beszélget KÉPEK A Vili. NYÁRI MŰVELŐDÉSI TÁBORBÓL Azt hiszem ma már mindenki számára természetes az — ami eleinte még furcsának tűnhetett —, hogy a nyári művelődési táborok időnként helyszínt változtatnak. Őrsújfalu (Nová Stráz), Somodi (Drienovec), Ipolyság (Sahy) után az idén Gombaszögön (Gombások) állították fel sátraikat a táborozok, alig százötven lépésre a gombaszögi színpadtól. A helyszín — egyéb alkalmakkor sokszor elmondtuk már —: festői; s ami legalább olyan fontos: távol esik a világ zajától. Arról persze lehetne vitatkozni, hogy a gombaszögi völgy valóban ideális hely egy ilyen tábor számára, hiszen százötven-kétszáz ember étkezésének, tisztálkodásának folyamatos biztosítása egy héten át nem kis problémát jelent, arról már nem is beszélve, hogy a környék sajátos mikroklímája a legváratlanabb pillanatokban beavatkozhat a műsorterv megvalósításába. Szinte minden nap zuhogott az eső a táborozás idején, s ez rendkívüli mértékben megnehezítette a szervezők amúgy sem könnyű munkáját. Különösen a délutáni és az esti programok szenvedték meg az időjárás szeszélyét. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a tervbe vett előadások, beszélgetések többsége megvalósult, s érdekes, tartalmas eszmecserék bontakoztak ki olyan, látszólag elvont és keveseket érdeklő témákról is, mint például „Az esztétikai nevelés időszerű kérdései" vagy „A műelemzés szempontjai" stb. Nem áll szándékomban az egyes előadások, műsorok értékelése, még kevésbé rangsorolása, hiszen a maga módján mindegyik fontos volt és érdekes, s mindig akadtak olyanok, akik számára egy-két dolog újdonság volt. Sidó Zoltán, a CSEMADOK KB elnöke kulturális szervezetünknek a közművelődésben betöltött helyéről és szerepéről beszélt, s úgy gondolom, nemcsak a fiataloknak, a CSEMADOK-munkával most ismerkedőknek mondott sok újat, hanem az „öreg rókáknak" is. A Vili. Nyári Művelődési Táborra augusztus második hetében (augusztus 5-e és augusztus 12-e között) került sor, alig három héttel a Szlovák Nemzeti Felkelés 40. évfordulója előtt, így szinte természetes, hogy a rendezvény ennek az évfordulónak a jegyében is zajlott. A táborozók találkozhattak a negyven évvel ezelőtti harcok néhány résztvevőjével is, akik a múltat idézve sok érdekes epizódot meséltek el. A tábor vendége volt /van Pancura, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának vezető titkára is, aki a Csehszlovákiában élő ukránok életéről és kulturális tevékenységéről beszélt a figyelmes és kíváncsi hallgatóságnak. S ha már a felsorolásnál tartunk, mindenképpen meg kell említenünk dr. Turczel Lajos két előadását. A jeles irodalomtörténész és kritikus a két világháború közötti időszak csehszlovákiai magyar irodalmáról, illetve a felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalomról tartott érdekes, élénk vitával kísért előadást, a nem szakmabeliek számára is testközelbe hozva azokat a kérdéseket és problémákat, amelyek tisztázása és megoldása még mindig az elkövetkező időszak feladata. A táborozók természetesen nemcsak művelődtek és vitatkoztak, hanem kirándultak, sportoltak, táncoltak és énekeltek is. sőt egy szép számú csoport az egyik délelőttöt a pelsöci (Resivec) szövetkezet határában töltötte, ahol a betakarítási munkában segítkezett. Sajnos a sűrűn érkező esőfelhők eleve lehetetlenné tették, hogy a program folyamatosan peregjen, s ennek leginkább a közös szórakozások látták kárát, így a tábor óhatatlanul kisebb-nagyobb csoportokra bomlott, ami talán az egyetlen szépséghibája volt az egyébként sikeres rendezvénynek. Ez az idei nyári művelődési tábor is bizonyította, hogy az ilyen rendezvényekre szükség van, hiszen a fiatalokban él az önművelés igénye, szeretnének minél többet tudni és hallani a csehszlovákiai magyarság életéről és kultúrájáról. Az sem mellékes, hogy a táborban ismeretségek, barátságok születnek. Örvendetes az is, hogy a táborozók között sok volt a középiskolás diák, akik talán éppen a tábori élmények hatására döntenek majd úgy, hogy aktívan bekapcsolódnak a CSEMADOK-munkába. Az ember csak azt sajnálja, hogy egy hét alatt közös dolgainknak csupán a töredékéről beszélhetünk, s mindig érezzük valakinek a hiányát, aki talán a legtöbbet tudna erről vagy arról a vitás kérdésről mondani. Azt hiszem, nem teljesíthetetlen kívánság, hogy a jövőben nagyobb számban képviseltessék magukat íróink, költőink képzőművészeink, színészeink és újságíróink a nyári művelődési táborban, már csak azért is, mert nemcsak nekik lehetne mondanivalójuk a táborlakóknak, hanem fordítva is. Szöveg és kép: — lacza — 6
