A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-09-07 / 37. szám
irigyellek benneteket, sűrű erdők és magas sziklák, hogy előttem lesz részetek olyan élvezetben, meghalljátok édes hangját és kellemes szavait, amelyekre állandóan áhítozik az én szegény fejem. Oh én vigasságaim és lakomáim, már hiába keresnék örömet bennetek, bánatos szívemet csak reménnyel táplálom; az emberek reménnyel szántanak és reménnyel vetnek. S te ne légy kegyetlen és ne kínozz azzal, hogy sokáig ne láthassam a te szép arcodat. 3. Könyörtelen láncokat érzek a szívemen, de szerencsémnek tartom, hogy ilyen szép hálóval fogtak meg, s vígan élek e gondban. S bánatomban, az emberek véleményével ellentétben, gyönyörűséget találok. Ó, csodálatosan szép szemek, melyekben minden báj megtalálható! Áldott az a nap, amikor ti hálótokkal körülfontatok! E versidézetekböl nemcsak a szerelmi monológot és a költő nőideálját ismerhetjük meg, hanem azt is látjuk, hogy hölgyének testrészei, magatartása, erfiBIcseffiészéde is azonos a petrarkista líra női eszményképével. Néha maga a költő is elárulja, hogy mindez csupán udvarló bók, költői stilizálás. így pl. a Propertius elégiájának mintájára írt palinódiájában így vonja vissza a hölgyhöz írt korábbi magasztalását: „Üres dicséret, ne gyönyörködj magadban, nem mind igaz, amit rólad írtam. A szerelem vezetett félre, s az mondatta velem, hogy nálad kegyesebb senki sem volt. Festett arcod olyannak tűnt, mint liliom rózsával párosítva: szemeid csillagként ragyogtak, melleid fehérsége a havat is megszégyenítette. Kacajod a háborgó tengert lecsendesítette, szavad a kőszívet is meglágyította. De szememben most mindez megváltozott, hamis szíved mindent elrontott .. Végül saját prózai tolmácsolásaim után hadd mutassuk be Kochanowskinak egyik nöideálját és iránta való szerelemre lobbanását bemutató versét, a Magdolnához címűt, Kócsvay Margit műfordításában: Magdolna, ó, mutasd hát bájos arcodat, ahonnan két igéző rózsa hívogat; aranyhajadnak ércét és szemed tüzét mely száguldó napoknál égiebben ég; mutasd meg ajkad rejtett drágagyöngyeit, mutasd hullámzó melled enyhe halmait, s szívemre ráfonódó márványszín kezed. Ó, mondd, feléd mily kába őrület vezet? Mily vágyak tüze forral ? Kár itt küzdenem. Egy pillantástól lettem ily erőtlen, Elnémulok, nem hallok, vérem lángra gyűlés elvakult szememre éjek árnya hull. Csanda Sándor P. Breier felvétele IRODALMUNK NAGYON MÉLYRŐL INDULT... Beszélgetés Duba Gyulával a Vajúdó parasztvilág bukaresti kiadásáról Duba Gyula: Vajúdó parasztvilág című szociográfiája, amely annak idején olyan elismerő fogadtatásban részesült idehaza és Magyarországon — most Romániában is megjelent. A bukaresti Kriterion Könyvkiadóvállalat adta ki magyar nyelven a népszerű Horizont világirodalmi sorozatban. Mindenképpen megbecsülést s az író rangjának méltó elismerését jelenti, ha könyve iránt külföldön is érdeklődnek. (Még akkor is, ha ez az érdeklődés magyar vonatkozású.) Duba Gyula sikere a szlovákiai magyar irodalom megbecsülését is jelenti, a szlovákiai magyar szellemiség hatósugarának tágítását. A megjelent műhöz Beke György romániai író és publicista írt utószót, megmérve Duba Gyula munkásságát, müvének, műveinek értékét. Megállapítja, hogy „Duba könyve művészi sajátosságai révén új vonásokkal gazdagította a szlovákiai magyar literatúra valóságirodalmi hagyományait..." Fölkerestem az írót, hogy megtudakoljam, mit érzett, amikor kézbe vehette Bukarestben kiadott könyvét. — Jó érzés volt kézbe venni a Vajúdó parasztvilág romániai kiadását. Már a könyv boritója is örömet szerzett. Más, mint a mi könyveinké, valahogy mégis közeli, ismerősen a könyvhöz, a könyv mondanivalójához illő. Nyugodt szívvel mondhatom — rokon. És ez természetes. A régi parasztélet tárgyi világa, sokféle emberi arcmása és emléke azonos töröl fakadt és rokonítható. Vonzza egymást az emlékezésben. Árkossy István, a borítólap tervezője az erdélyi parasztsors üzenetét öltöztette nemzedékek életét átfogó, színes kolázsba és így mintegy a maga képzőművész nyelvén hozzátette mondanivalóját a könyv tartalmához. Beke György pedig alapos és értő utószavában nemcsak azt mondja el, hogy a könyv világával sajátjaként ismerkedett, hanem bőven szól a szlovákiai magyar irodalomról is, benne a Vajúdó parasztvilág helyéről, és így mintegy tudósítja az erdélyi olvasót eredményeinkről, célkitűzéseinkről. Igazi öröm volt hát kézbe venni a könyvet, mert úgy érzem, hogy általa jó helyre, együttérző közösség és értő olvasókhoz jutott el a Vajúdó parasztvilág üzenete. — Számíthatsz rá, hogy egyéb köteteid is megjelennek külföldön ? A külföldi megjelenés indítéka véletlenszerű, vagy tudatosan szervezett? — A könyv romániai megjelenése érdekében nem tettem lépéseket. A Kriterion vezetői, szerkesztői maguk választották ki, gondolom, a saját ízlésük szerint, tőlem függetlenül. Arról azonban tudok, hogy a könyvet ismerték és számontartották, mert első megjelenése idején ismertette a Korunk, és valószínűleg a parasztirodalom újkori metamorfózisának vonzása és a rokon történelmi helyzet tette számukra fontossá és érdekessé. Egyébként úgy gondolom, a külföldön való megjelenés kérdésében elsősorban az irodalom természetes mozgástörvényei döntenek, melyekből eredően a művekben lévő értékek saját maguk keresnek a nagyobb nyilvánosság felé járható utakat. — A szlovákiai magyar irodalmat jóformán Magyarországon sem ismerik az olvasók. Nemcsak mint írótól, hanem mint a Madách Könyvkiadó főszerkesztőjétől is kérdezem, lehetne tenni valamit a szlovákiai magyar irodalom külföldi népszerűsítéséért? — Erről a kérdésről részben más a véleményem. Tapasztalataim szerint Magyarországon — de más országokban is, ahol magyar nemzetiség él — nem vagyunk ismeretlenek. Tévedés ne essen, nemcsak a szőkébb körű irodalmi-közvélemény ismer bennünket, hanem részben az olvasóközönség is. Valahogy úgy érzem, a nemzetiségi irodalmaknak megvan a maguk — bár számbelileg mindenképpen kisebb — olvasóközönsége. Müveink tehát nem visszhangtalanok. A szlovák olvasó — s kissé talán a cseh is — most ismerkedik velünk. Először mindenképpen az irodalmárok, de bízom benne, hogy később az olvasóközönség egy része is. Az irodalom mozgástörvényei adottak és szigorúak. Nem könnyű befolyásolni őket. A mi kicsiny nemzetiségi irodalmunk nagyon mélyről indult a második világháború után. Megbecsülendő eredménye, hogy mai szintjére ért és méltó partnerévé vált a körülöttünk élő és alkotó nemzeti irodalmaknak. Meggyőződésem, hogy értékei érdemeik szerint lassan, fokozatosan, de törvényszerűen bekerülnek a nagyobb irodalmak tudatába, és bízom benne, hogy Csótó László tusrajza megfelelő olvasótáborra is szert tesznek. A népszerűsítést illetően is történik valami. A Madách Kiadó könyvei rendszeresen szerepelnek olyan külföldi könyvkiállításokon, amelyeken a szlovákiai könyvkiadók általában kiállítanak. — A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar irodalom működésének harmincöt esztendeje alatt szinte alig jelent meg hazai magyar mű más nyelven. Ha megjelent — szerintem — különösebb sikert nem aratott. Még Fábry Zoltán könyve sem. A bűvös körből tehát nem tudunk kilépni... Hogyan látod ezt a kérdést? A szlovákiai magyar irodalom fel tud majd mutatni valaha nagy egyéniségeket? — Az előző kérdésre adott válaszomban már szóltam arról, hogy az irodalmi értékek mozgástörvényei kötöttek és elsősorban minőségi tényezők befolyásolják őket. Minden irodalom ad a világnak értékeket és ugyanakkor keres is a maga számára hasznos gondolatokat, formákat, művészi igazságokat és inspiráló teljesítményeket más irodalmak terméséből. Azok a sikeres könyvek, amelyek sokat adnak olvasójuknak. De a siker többféle lehet, nem minden könyvsiker látványos és hangos, vannak könyvek, melyek hatása nem a felszínen, hanem a mélyben munkál. Ezek a könyvek talán kevesebb olvasóhoz jutnak el, mint az úgynevezett bestsellerek, de annál komolyabb és egyedibb értékeket közvetítenek. A könyvek utóélete kissé a kor, az idő szeszélyétől is függhet, elfeledik, majd újra fölfedezik őket. Abban igazad van, hogy ezideig kevés könyvünket fordították más nyelvekre, és ezen a téren van pótolnivalónk. De azt is látni kell, hogy a bűvös körből már kiléptünk, irodalmunk már nem köldöknéző, és a sikernek a kevésbé látványos értelmében — melyről beszéltem — már beszélhetünk eredményekről is. Hogy lesznek-e nagy egyéniségek? Fábry Zoltánt változatlanul nagynak tartom, és Forbáth Imre alakja is jelentős a modem magyar költészetben. Bizonyára továbbiak is lesznek, mert ne felejtsük el, az egyéniség igazi arcát végső fokon az idő mutatja meg, a múló idő, amely megőrzi az író müveit és tükrében alakját nagynak mutatja: — Végül egy kérdés az íróhoz Sikeres írónak érzed magadat? Egyáltalán milyen a sikeres Író? És az irodalmi siker? — A sikert mindenki óhajtja, nincs író ambíciók nélkül. Engem a látványos a hangos siker nem vonz túlságosan. Azt viszont szeretném, ha könyveimet szívesen és megbecsüléssel vennék kezükbe az olvasók. Úgy gondolom, hogy az olvasói megbecsüléstől többet, jelentősebbet nem kaphat az író, mert még a dijak és társadalmi kitüntetések is tulajdonképpen ezt közvetítik és húzzák alá, az olvasói megbecsülést. Ha az író érzi ezt a ragaszkodást, öntudatosan vállalja olvasóit és azok is vállalják őt: sikeresnek érezheti magát. (Beszélgetett: DÉNES GYÖRGY) 11
