A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-24 / 35. szám
Szlovákiai magyar néptáncok A CSALLÓKÖZ / Polgári táncok — népies műtáncok „Húsvét hétfőn néhány nemes úr betér a bozzai csárdába — mit sem igyelve a muzsikára kívül a csárdán tánczolt számos kenizi, peczeii s egyéb helybeli lakosokra. A szobában ülve beszélgettek, mulatoztak — amazok pedig künn a színben tánczoltak, alig azonban ők mintegy óráig békével mulattak, betódult egyszerre a kívül mulató sokaság, elő a muzsikusok, a többiek pedig utánnok, mit sem szólván ekkor sem ezek sem ők, benn a szobában ismét muzsikálni s tánczolni kezdettek, de rövid idő múlva fölhagyva a tánczal, a muzsikusok egyike N. Takáts Lászlót ezen szavakkal „Takáts Uram tánczoljon húzok egyet" szólította mire ez fölkelvén az asztaltól ezen szavakkal — bánom egyet tánczolok azríjünk, húzzatok németet — tánczolni kezdett, de alig fordult kettőt hármat, nyomban az udvarró többen betódultak s eme szavakkal „mívelem a teremtését Szentjét itt nincs német ember, itt magyarul kell tánczolni — káromkodni kezdettek — mit látván a muzsikusok és Takáts László s attól, hogy az „erőltetésnek talán rossz következése lehetne, a muzsikával s tánczal azzal felhagytak .. így adták elő uramék az esetet, amikor gondos orvosi kezelés után megjelenhettek a járási szolgabíró előtt. A reformkor nemzeti törekvései, célkitűzései között fontos szerepet kapott a nemzeti zene és tánc is. A XIX. század városi polgársága megteremti önmaga számára a saját „magyaros táncrendjét", ami — valljuk meg őszintén — még mindig inkább nyugati hatások alatt állt (főleg lengyel és francia), semmint a faluban látottakat sajátította volna el. A mindezidáig szinte érintetlen paraszti tánckultúra ezek után soha nem látott bomlasztásnak indul. Az egyik részről a parasztság nagyarányú városba telepedése, másrészt a városi táncmesterek falura való kijárása idézi ezt elő. A polgári táncokat, melyeket a paraszti kultúra még asszimilálni tudott, ha nem is szervesen, de beépítette táncrendjébe, ugyanakkor hihetetlenül divatba jöttek. Mint érdekességet megemlíteném, hogy a faluban az iparosok jobban megőrizték a polgári táncok eredetiségét, sajátosságait, míg a földműveléssel foglalkozó parasztok saját táncrendjüknek megfelelően változtatták, formálták. Polgári táncaink, vagy más néven népies műtáncaink ma is elevenen élnek csallóközi falvainkban. Ezek a következők: francia négyes padegatta miska zsidó lander polka mázúr hogy a csibe sottis Mint már az előbbiekben említettem, e táncaink népies műtáncok, melyek nem tartoznak szervesen a táncrendhez, de ha nem vennénk róluk tudomást megcsonkítanánk, szegényítenénk ismereteinket — és ez bizonyos fokú elhatároltsághoz vezethetne. KATONA ISTVÁN Fotó: Görföl Jenő
