A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
LEPKEGYÜJTÉS A rovarvilág színpompás és kecses egyedei a lepkék. Tarka, élő virágszirmokként keringenek a napfényes réten, virágról virágra libbennek az erdőszéleken. Nincs olyan természetkedvelő, aki ne szeretné a lepkéket Valamikor, a század elején állandó vicctéma volt a lepkegyűjtő „kalandjainak" ecsetelése. Ma már szakkörökben ismerhetik meg a fiatalok a lepkegyűjtés fortélyait A szép lepkegyűjtemény egyaránt dísze a lakószobának és az iskolai szertárnak. Kevés olyan hely van, ahol valamiféle lepkét ne találnánk. A nappali lepkék virágos rété-A CIKK Tollszár szerkesztő számára ez a nap rosszul kezdődött. Borotválkozás közben megvágta magát a tompa pengével, a szappan nem habzott és a vízvezetékből csak alig langyos, barnás folyadék csöpögött Az új ingéről gombolás közben egyszerre három gomb szakadt le, és az egy hete vett öltönye már olyan gyűrött volt akár egy mosogatórongy. Amikor leért az utcára, a bűzös, levegőnek becézett szmog szinte orrba vágta, ami ugyancsak nem derítette jobb kedvre. Fáradt volt. Előző nap az egész városban hiábavaló buzgósággal hajszolt egy filléres alkatrészt, amely nélkül, sajnos autója képtelen volt elindulni. Ráadásul éjjel sem aludta ki magát úgy istenigazában, mert számára ismeretlen műszaki okokból elzárták a fűtést s a lakása átalakult jégveremmé. A tejcsarnokban már csak tegnapelőtti jogurtot kínáltak és az úgynevezett friss kifliket mintha csak habgumiból készítették volna. A légkalapácsok fülsüketítő zajától már néhány perc múlva megfájdult a feje, és amikor egy friss földkupacon keresztül kísérelt meg átkelni a széttúrt utcán, tönkretette az utolsó pár cipőjét A szerkesztőségbe már elkeseredett hangulatban érkezett — Á, maga az. Tollszár, a bevált szokása szerint jó későn —, köszöntötte ironikusan a főszerkesztő Tollszárt és még csak szóhoz sem engedte jutni. - Jó, jó nekem itt ne mentegetőzzön, arra nem futja az időnkből. ken, növényekkel szegélyezett utak mentén, napos erdőkben, illatos füvű kaszálókon, síkságokon és hegyvidéken mindenfelé gyűjthetők. A mocsaras rétek, patakok szélén, a zöldséges és gyümölcsös táblákon sokféle lepke él. Lepkehálóval a legkönnyebb a fogásuk. A lepkét ne röptében igyekezzünk megfogni, hanem várjuk meg, amíg valamilyen virágon megpihen. Borítsuk rá a hálót, majd óvatosan felemelve a hálók keretét a gyűjtőüveg széles száját borítsuk a lepkére. A pihenő lepkét kézzel is megfoghatjuk, ha a háta mögött közelítjük meg. A megfogott lepke azonnal elpusztul, ha a torát kissé megszorítjuk. Ezután felszúrva dobozba tesszük, vagy a szárnyait összehajtva, lepketartó tasakba helyezzük el. Tudom, nem jártak a villamosok, azért késik. Valóban nem képes már semmi újat kieszelni? — gúnyolta lesújtóan.— De fogjon csak hozzá nyomban a munkához. Szükségem van egy cikkre, egy éles hangú kritikus szellemű, megalkuvást nem ismerő szövegre, amely irgalmatlanul pellengérre állítja a mulasztásokat és bátran rámutat a hibákra. A téma kiválasztását magára bízom. De ne felejtse, hogy a konstruktív bírálat olyan fontos számunkra, mint a betevő falat kenyér — hangoztatta a főszerkesztő az ismert szöveget .— Na, vágjon bele iziben és csak bátran! Tollszár leroskadt a szintúgy roskadozó szerkesztőségi Íróasztalhoz és közelebb húzta magához azt az írógépnek gúnyolt régi Underwoodot, amelyet már régen egy múzeumban kellett volna nyiNántartani. Egy percig behúnyt szemmel, mozdulatlanul ült gépénél, majd nekilátott az írásnak. Mesterien írta meg a cikket pontosan olyat alkotott, amilyet a főszerkesztő eNárt tőle: éles hangúi bírálót szókimondót A cikk valóban a dolog velejébe vágott és minden szava epés volt Tollszár biztos volt cikke sikerében. Arról irt ugyanis, hogy a fiatalok nem adják át ülőhelyüket a villamosban és az autóbuszban az idősebbeknek. HOCMAN GÁBOR Emberi sorsok ÜGYVÉDSZEMMEL Hazánk alkotmányának illetékes fejezete nemcsak körvonalakban utal az ügyvédség társadalmi szerepére, hanem azt is egyértelműen kimondja, hogy a büntető eljárás alá vont személyeket megilleti a szakavatott védelem joga. Az ügyvédi tevékenység így a szocialista törvényesség egyik jelentős biztosítéka, társadalmunk számára ezért hasznos és nélkülözhetetlen. Elmondható hát, hogy az ügyvédség a szocialista igazságszolgáltatás szerves része. — Az ügyvédség alapvető jogait és kötelességeit az ügyvédi hivatás gyakorlásáról és az ügyvédek munkaközösségeiről és egyéb szervezeteikről szóló törvényerejű rendelet, valamint több végrehajtási rendelkezés és ügyrend szabályozza — tájékoztat Böck Sándor, az igazságügyi minisztérium szakértője.— A mindennapi életben az ügyvédi hivatás gyakorlásával egyidejűleg kialakultak az ehhez kapcsolódó etikai szabályok. Ezek nem különülnek el a szocialista erkölcs bevált szabályaitól, hanem csupán kiegészülnek e hivatás jellemző sajátosságaival. — Miképpen jön létre a „fiskális" és az ügyfél kapcsolata ? — Az esetek zömében megbízással vagy kirendeléssel. Jogszabályok biztosítják a szabad ügyvédválasztás lehetőségét; a magatartási szabályok ugyanakkor szigorúan tiltják, hogy az ügyvéd esetleg reklám, vagy egyéb „jóindulatú felhajtó" útján szerezzen ügyfelet, esetleg más ügyvédet kereső ügyféltől igyekezzék megbízást kapni. Általános tapasztalat, hogy az ügyvédi tanácsra, segítségre szoruló emberek többsége előre kiválasztott ügyvédet keres; de még így is tekintélyes azok száma, akik úgynevezett „betérő" ügyfelek. Az ilyen, jobbára tanácstalan személyeket az ügyvédi munkaközösség vezetője irányítja — az ügy jellegének és a munkatársak lekötöttségének figyelembe vételével — az iroda egy-egy tagjához. Az ügyvéd és az ügyfél találkozásának egyáltalában nem szükségszerű folytatása a megbízatás. Általánosan elfogadott szempont, hogy az ügyvéd a szóban forgó ügy első bírája. Az ügyfél szakszerű meghallgatása után lelkiismeretes tájékoztatást kell adnia arról, hogy az adott ügyben a fél igénye mennyiben tekinthető alaposnak, mekkora esély mutatkozik az ügy megnyerésére. Polgári perekben az ügyvéd így tulajdonképpen nem fogadhat el olyan megbízatást, amelyben a pernyerés eleve kilátástalan. Sajnos, ezt az íratlan törvényt kevesen értik meg, az emberek többsége inkább a „ha per, hát legyen per!" szemlélet híve. Különösen a bírósági ügyekben jártasabb notórius pereskedők nem hátrálnak meg az ügyvédi elutasítástól, hanem a szabad ügyvédválasztás jogával élve néhány ajtóval odébb újra bekopogtatnak ... Amennyiben létrejön a megbízás, az ügyvéd sohasem tehet ígéretet a per pozitív kimenetelére, hiszen ez az igazságszolgáltatás alapelveivel ellentétes magatar tás. Természetes viszont, hogy ügyfelét köteles hitelesen tájékoztatni arról, vajon a rendelkezésére álló adatok és jogszabályok alapján milyen lehetőséggel lehet, esetleg kell az illetőnek számolnia. Az ügyvallatás tényét ezért semmi esetre sem szabad egyben a per megnyerésére vonatkozó ígéretnek tekinteni. — A büntetőügyekben is hasonló szempontok alapján köteles eljárni az ügyvéd? — Az ilyen esetekben az öt megbízni kívánó ügyfél tulajdonképpen már gyanúsítottja. terheltje, esetleg már nyílt vádlottja a bírósági eljárásnak. Az általánosan elfogadott gyakorlat szerint a védőügyvéd az eset felvállalását lelkiismereti szempontoktól is függővé teheti; viszont az ügyvédi etika szabályai szerint nem vállalhatja el érdekellentétben állók együttes képviseletét, és akkor is köteles megtagadni az ügy vállalását, ha az érdekellentétben álló személyt valami más ügyben képviselte már. Ez az utóbbi szabály egyébként a polgári eljárásban is irányadó. — Vannak a szakszerű és eredményes ügyvédi tevékenységnek bizonyos előfeltételei is? — Az ügyfél részéről az, hogy ki-ki mindenre kiterjedő őszinteséggel tárja föl peres ügyeinek részleteit. E bizalmon alapuló, kölcsönös kapcsolat alappillére, hogy az ügyvéd a hivatása során tudomására jutott titkot köteles megőrizni. Ezzel nem ellentétes az a magatartási szabály, amely szerint az ügyvéd a tudomására jutó súlyos társadalmi vagy egyéni sérelmet okozó körülményeket, az ügyvédi munkaközösségek vezetősége vagy az ügyvédi kamara útján, az érintett szervek tudomására hozhatja. Az efféle hírek kiszivárogtatása azonban az ügyfélre semmiféle érdeksérelemmel nem jár. — Az ügyvédi mesterség egyik sarkalatos kérdése, vajon meddig lehet elmenni az ügyfelek védelmében ? — A szocialista ügyvédségre vonatkozó magatartási szabályok ebben a tekintetben is egyértelmű eligazítást adnak. Az ügyvéd nem működhet közre abban, hogy a törvény rendelkezéseit kijátsszák vagy megkerüljék; hogy az érvényes jogszabályokkal bárki bármilyen módon visszaéljen. Ebből következik az is, hogy az ügyvéd nem biztathatja hazugságra ügyfelét és nem vehet igénybe törvénytelen eszközöket. Érthető viszont, hogy szakmai kérdésekben az ügyvéd szabadságot élvez, jogi okfejtéseivel, következtetéseivel és állásfoglalásaival az ügyfelet segíti. Általánosan bevett szokás, hogy a védő többnyire csatlakozik a védence által bejelentett fellebbezéshez. Ezzel szemben a törvényesség biztosítéka az is, hogy a védő. indokolt esetben, a vádlott akarata ellenére is bejelenthet föllebbezést. — A külsőségeknek is szerepük van az ügyvédi munkában ? — Sokak szemében igen, bár a valóság sokkal inkább az, hogy a titoktartásnak, az ügytiszteletnek és az ügyvédi magatartásnak is megvannak az íratlan törvényei. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a felek hajlamosak például „komoly" következtetéseket levonni abból, hogy az ügyvéd miként érintkezik az ellenérdekű fél képviselőjével, esetleg a bíróval vagy az ügyésszel; esetleg abban reménykednek egyesek, hogy a jogászok közötti szívélyes viszony kedvezően befolyásolja az ő ügyük kimenetelét. A valóságban azonban sem a bírósági folyosókon, sem a hivatalos helyiségekben, de a tárgyalótermekben sincs helye a „jogászbarátságnak", hiszen az ilyesmi a szocialista törvényesség jogszabályainak megsértését eredményezhetné.
