A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-17 / 34. szám
Képes krónika AZ ÜRKOMPLEXUM FOLYTATJA MUNKÁJÁT Igor Volk (balról), Szvetlána Szavickaja és Vlagyimir Dzsanibekov űrhajósok visszatértek a földre. A világűrben folytatódik a Medúza műszer segítségével a nuklein-savak összetevőit vizsgáló kísérlet. Ezt a készüléket Vlagyimir Dzsanibekov és Szvetlána Szavickaja űrhajósok a világűrbe való kilépésük során helyezték el a Szaljut—7 űrállomás felületén. Leonyid Kizim, Vlagyimir Szolovjov és Oleg Atykov egészséges és jól érzi magát, a Szaljut—7 — Szojuz T—11 űrkomplexum folytatja repülését. ÜNNEPI GYŰLÉS KUBÁBAN Több mint 100 ezren vettek részt azon az ünnepi gyűlésen, amelyet a kubai Cienfuegos városban csütörtökön rendeztek a Moncada-laktanya elleni támadás 31. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen részt vettek az ország párt- és állami vezetői, számos külföldi vendég és diplomata. Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára, állam- és kormányfő beszédet mondott. MUNKALÁTOGATÁS AZ IPOLY MENTÉN Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára és Ján Janovic, az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere a lévai (Levice) járásba látogatott. Szakemberek kíséretében megtekintették az Ipoly szabályozási munkálatait A folyó áradásai évente 3500 hektár mezőgazdasági földet tettek művelhetetlenné, ezért fontos a szabályozási munkák mielőbbi befejezése. BEJRÚTI JELENTÉS Libanonban eredményesen folytatódik a Bejrút biztonságának szavatolására a kormány által kidolgozott terv megvalósításának második szakasza. A főváros keleti és nyugati részét összekötő utakat már megtisztították. Bejrútban megerősítették, hogy Izrael július 25-én végre felszámolta Dbaja városában az ún. összekötő irodát, amely a Libanon ellen folytatott felforgató tevékenysége központjául szolgált. A felvételen az összekötő iroda épülete látható. (A ÖSTK bel- és külföldi képszolgálata) HOGYAN TOVÁBB? A világ közvéleményét igen élénken foglalkoztatja az a kérdés, hogy a középhatósugarú nukleáris rakéták telepítésével kapcsolatos genfi tárgyalások megszakítását mikor követik újabb tárgyalások. Mint ismeretes, a megbeszélések azért kerültek zsákutcába, mert már a tárgyalások ideje alatt megkezdődött az amerikai Persing és szárnyas rakéták nyugat-európai telepítése, ami lényegében tárgytalanná tette a tárgyalások folytatását. A másik lényeges ok, hogy a Szovjetunió úgy vélte, az adott körülmények között minden tárgyalás csak porhintés lenne a világ közvéleményének szemébe. Ugyanis a fő cél épp az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megakadályozása volt. Az USA- beli és nyugati propagandagépezet a tárgyalások megszakadásáért a Szovjetuniót teszik felelőssé, mondván, ők vonultak ki a tárgyalásról, az okokat viszont bölcsen elhallgatják. A tények azt igazolják, hogy a Szovjetunió hajlandó ismét leülni a tárgyalóasztalhoz, amennyiben a NATO visszatér a tárgyalások előtti helyzethez, tehát leszereli a már tüzelőállásba helyezett rakétákat. Ez principális hozzáállás a kérdéshez. Természetesen a nyugati propaganda előszeretettel állítja, hogy az amerikai rakétatetepités mindössze elemi intézkedés volt a szovjet SS 20-as rakéták telepítése ellen. E propaganda célja a Szovjetunió felelőssé tétele a nyugati rakétatelepítésekért. Ám egy tényről megfeledkeznek: Nyugat-Európában az úgynevezett francia és brit állam ütöerö kiépítése következtében már a szovjet rakéták telepítése előtt voltak nukleáris rakéták, és ahhoz nem fér semmi kétség, hogy ezek a rakéták ki ellen irányultak. Hisz Anglia a NATO tagja, Franciaország külpolitikai orientációja pedig nem hagy semmi kétséget atomerejének küldetése felől. Minden kétséget kizárólag tehát sem a francia sem a brit atom ütöerö, nem az USA hanem a Szovjetunió ellen irányul. Ezért követelte a Szovjetunió, hogy a középhatósugarú rakéták telepítéséről folytatott tárgyalásokba vegyék be a francia és a brit nukleáris rakéták kérdését is. Ezt a szovjet javaslatot vagy követelést (ha úgy tetszik) mind Reagan, mind Mitterand és Margaret Thatcher is elutasították, mondván, hogy ezek a rakéták nem tartoznak a NATO ütőerejéhez. A Szovjetunió követeléséhez pedig úgy viszonyulnak, mintha ennek a kérdésnek a megtárgyalása a genfi értekezleten sértené Franciaország és Anglia szuverenitását. A három kapitalista ország úgy viselkedik, mintha nem is ismernék egymás céljait. Az ilyen cinikus magatartás eleve kizárta a genfi értekezlet sikerét. A szovjet rakéták telepítése katonai egyensúlyt teremtett a francia és brit ütőerővel szemben. Az amerikai rakétatelepítés pedig ezt az egyensúlyt felborította. Ezért váltak szükségessé a válaszlépések a harcászati rakéták telepítésének formájában Csehszlovákia és a Német Demokratikus Köztársaság területén. A genfi tárgyalásokat tehát csak akkor lehet felújítani, ha az USA lemond a katonai erőfölény megteremtéséről és biztosítékot ad arra, hogy komolyan és konkrétan kíván tárgyalni az Európában létező összes nukleáris rakéták csökkentéséről, illetve teljes leszereléséről. Varga János 3
