A Hét 1984/2 (29. évfolyam, 28-52. szám)
1984-08-10 / 33. szám
Szlovákiai magyar néptáncok 492 11 jobban módot adott. Ezeknek a báloknak hangulati tetőpontján került sor az ún. molnárveszedelem eltáncolására, ill. eljátszására. A molnárok mulatságain éjféltájban, amikor a jókedv a tetőpontjára hágott, az atyamester, a céh elnöke vagy a helyettese elkiáltotta magát: „jön a molnárveszedelem!". Ennek hallatára a zenészek friss, gyors csárdást kezdtek játszani. Mindig gyorsabb és gyorsabb tempóban, közben az előbbi hang újra bekiáltott: „süllyed a malom! ... ereszd le a kötelet!... csapd le a vasmacskát!..." — és a mulatozók ezeknek az utasításoknak megfelelően jajveszékelve, kétségbeesve szaladgálni, rohangálni kezdtek, és mozgásukkal a céhmester bekiáltott szavait igyekeztek utánozni. A molnárveszedelem mint dramatikus tánc magában hordozza a molnárok kemény munkáját, küzdelmüket a természettel hiszen a 10—15 m hosszú malmok törékeny alkalmatosságoknak számítottak a Duna árjával szemben. Ha a malom leégett, léket kapott vagy elsüllyedt, akkor elvesztették egyetlen megélhetési lehetőségüket. A malom pusztulása volt tehát a molnárveszedelem, utána kezdődött a molnárok nyomora, éhínsége. A magyar paraszti tánchagyományban nagyon kevés pantomimikus táncjáték maradt fenn. Ebbe a műfajba tartozik az „Elvesztett juhait kereső pásztor" története, Bene Vendel tánca. Dramatikus táncainkról az ismereteket Pesovár Ernő így összegzi: „A dramatikus táncok közé soroljuk a népi színjátszásban szerepet kapó, az ábrázolást és cselekménybonyolítást szolgáló táncjeleneteket, táncbetéteket is, mint a betlehemes játék pásztortáncát vagy a tréfás verbuválás táncait. Tágabb értelemben ilyen szerepe van az egyes szokásokban bizonyos mértékig dramatikus funkciót betöltő rituális táncoknak. A táncjátékokon, a dramatikus funkciójú táncokon kívül egyes tánctípusok is őriznek pantomimikus elemeket, mozzanatokat. A cigányok küzdelmet megelevenítő párbajszerű botolóiban ilyen a találatot vagy támadó szándékot kifejező mimika, a cigánytáncban és a medvetáncban pedig az obszcén részletek. Ugyancsak táncbaszőtt pantomim a páros cigánytáncban a mosakodás és borotválkozás, a gyimesi féloláhosban a mesterségutánzás néhány gesztusa. Pantomimikus-játékos fordulatokkal átszőve jelenik meg páros táncainkban a csalogatós csárdásban is." KATONA ISTVÁN Fotó: Platzner László Már a XIX. században említést tesz a krónikás arról, hogy Sopron környékén egy nagyon érdekes táncot járnak, az ún. Molnártáncot. A csallóközi gyűjtések során is rábukkantunk erre a táncra, sőt. most már elmondhatjuk, hogy ez a dramatikus tánc az egész Duna mentén Soprontól Esztergomig fel-felbukkan. Pontos adataink Szapról (Palkovióovo), Dunamocsról (Moča) és Dunaradványról (Radvaft nad Dunajom) vannak. A XX. század 30-as 40-es éveinek közepén még nyolc malomgazda volt Dunaradványom, akiknek vízimalmuk volt. Minden hajómalmon a gazdán kívül 4 molnársegéd dolgozott, tehát 40 embernek volt a molnárság a mestersége. A molnárok, — mint a mesterek általában — céhekbe tömörültek, és rendszeresen bálokat rendeztek, jórészt késő ősszel vagy kora tavasszal, amikor idejük erre A CSALLÓKÖZ TÁNCAI A MOLNÁRVESZEDELEM
