A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-29 / 27. szám
Hallottukolvastukláttuk Az észt tudósok úgy határoztak, hogy törlik a Vörös Könyvből a hódokat: az értékes prémü állatkák száma annyira megnőtt, hogy már nem tekinthetők kiveszőben lévő állatfajnak. Észtország déli részének folyói mentén most különösen sok hód él. A biológusok 1957-ben a Szovjetunió más vidékeiről hoztak Észtországba néhány hódcsaládot, és a Jagaka folyó medencéjében telepítették le őket. Gyógybicikli. Carlo Segela olasz feltaláló nemhiába „pedálozott": egy japán cég kétmillió dollárt fizetett gyógybiciklijének gyártási jogáért. Hogy kinek és miért tesz jót, ha fejjel lefelé kerékpározik egy helyben — csak találgatni lehet. Valami biztos van a dologban, bár fejre állni nemcsak kerékpárral lehet. Nap-szél. „Ingyen" működik ez a napenergiával hajtott ventillátor egész éven át, napkeltétől napnyugtáig, minden felügyelet nélkül. Tömege 340 gramm, átmérője 215, vastagsága 90 milliméter. Különösen a hétvégi házak tulajdonosainak tehet jó szolgálatot, távollétükben is állandó mozgásban tartja a helyiség levegőjét. KÖNYV Voyage en Hongrie A közelmúltban figyelemreméltó könyvecske jelent meg a Budapesten nemrég alakult Múzsák Közművelődési Kiadó jóvoltából. Sz. Farkas Márta szerkesztésében és utószavával kiadták ugyanis Kodály Zoltán: Voyage en Hongrie (Utazás Magyarországon) feliratú, 1906—1910 között használt jegyzetfüzetének, útinaplójának hasonmását. Jelentős vállalkozás ez mindenképpen, hiszen ebből a hosszú évtizedekre elfeledett dokumentumból nemcsak a fiatal Kodály egyénisége, érdeklődési köre bontakozik ki plasztikusabban, hanem a népzenegyűjtő korai (nagyrészt éppen a szlovákiai magyar tájakon, főleg a Zoboralján megtett) kutatóútjai ismerhetöek meg alaposabban. A füzet följegyzései — a népzenegyűjtés amolyan melléktermékéi — a népélet kisebb-nagyobb jelenségeinek megfigyelései, hangulati elemekkel átszőtt impressziók. Átböngészésük a néprajzkutató és a céhenkívüli számára egyaránt csemegét jelenthet. A kötethez csatolt utószóban Sz. Farkas Márta elsősorban művelődéstörténeti aspektusból értékeli és elemzi az útinapló létrejöttének körülményeit és a feljegyzések jelentőségét. A teljesség kedvéért megjegyezném, hogy a szerzőnő a dokumentum néprajzi szempontú analízisét a Magyar Néprajzi Társaság folyóiratában, az Ethnographiában végezte el (1983. 4. szám 534— 546. o.) Az ízlésesen kivitelezett fakszimile füzetecskét Kodály néhány (igaz, nem a feljegyzések időszakában, hanem jó fél évtizeddel később), a Zoboralján készített fényképfelvétele egészíti ki. Liszka József A halál egészen más...? A fenti című kötetet a témával foglalkozó rádiós beszélgetésekből, illetve a velük kapcsolatos hallgatói levelekből állította össze Juszt László és Zeley László. A magánytól, a bizonytalanságtól és a fájdalomtól való rettegés mint a halálfélelem három összetevője, talán soha nem volt annyira központi kérdése az emberi létnek, mint napjainkban. Elkezdődött, bár nagyon lassan halad és nagyon sok misztikus elemmel terhes, az elmúlás „újra társadalmiasítása". Ennek a folyamatnak világnézeti elemeit mutatja be a könyv. Életünkben előbb vagy utóbb bekövetkezik az az időszak, amikor az öregedés vagy egy súlyos betegség miatt szembe kell néznünk saját halálunkkal. Az élet végességének tudomásulvétele, a haláltudat kialakulása szervesen hozzátartozik lelki fejlődésünkhöz. Természetes emberi érzés, hogy nem akarjuk elhinni, elfogadni: egyedi létünk véges, és befejezettségét értelmetlennek és irracionálisnak érezzük. Ez tesz fogékonnyá bennünket min-, den olyan hír iránt, amely személyiségünknek valamiféle túlélését ígéri. A kötet első fejezete az „Erosz és civilizáció" című fejezet az ember ösztönéletét, pszichológiáját, a civilizációk kölcsönhatását, az életösztönök és társadalmi struktúrák harcát tárgyalja. A kötet második része a kérdést kifejezetten a halálra konkretizálja. A szakértők (filozófusok, jogászok, pszichológusok, pszichiáterek, esztéták, művészettörténészek és orvosok) a halál ellentmondásainak a feloldására törekednek. Művészek, orvosok, filozófusok és egyházatyák műveit, gondolatait elemezve beszélnek az éntudat elvesztésének félelméről, a halál „természetrajzáról", az elmúláshoz való viszonyunkról, a halál biológiai, etikai problémáiról és kultuszáról, az öngyilkosságról, a haláltusa megkönnyítéséről. A továbbiakban az egyik legizgalmasabb problémának, az euthanáziának, vagyis a fájdalommentes halálnak a jogi, orvosi, etikai és vallási jellegű állásfoglalásait elemzik, s ütköztetik egymással. Végül — részben azért, hogy feloldják a könyv szokatlanul komor hangulatát, részben, hogy bemutassák mennyire heterogén, ellentmondásos, misztikus és babonás elemekkel terhes a hétköznapi tudat — idézik a hallgatók leveleinek legérdekesebb részleteit. (korcsmáros) KIÁLLÍTÁS Fényképek Egy évtizednyi már az a gyümölcsöző együttműködés a komáromi (Komárno) Szakszervezetek Háza és a magyarországi. Komáromi Csokonai Művelődési Ház fotószakkörei között, amelynek eredményeként május-júniusban egy színvonalas közös tárlaton mutatkozhattak be a két fotóstúdió tagjai. Ha jól számoltam, összesen húszán. Tizenegyen a Duna innenső, kilencen pedig a túlsó oldaláról, mintegy száz fotóval. Nincs szándékomban felsorolni a teljes névsort, még kevésbé akarnám és merném rangsorolni az alkotókat és alkotásaikat. Azonban a teljességre törekvés igénye nélkül mégis szeretném külön is kiemelni néhányukat. Kezdeném mindjárt a komáromi fotózás országosan ismert és elismert nesztorával, Plekner Istvánnal, illetve lírai komponálásé, a táj, a természet, a madarak, az ember bennsöséges kapcsolatát sugalló képeivel. S folytathatnám a szintén hazai, ám a jóval fiatalabb generációhoz sorolható, sajtónkból már némileg ismert Szűcs Jenövei, akinek a fény és árnyék különös játékait sikerült megörökítenie most kiállított képeinek részén, akárcsak a túlsó komáromi Bodnár Csabának, akinek néhány további felvételén a paraszti, falusi élet egyszerűsége és tisztasága rögzítődött a fekete-fehér fotópapíron. Ugyanez a paraszti, falusi egyszerűség és tisztaság néz vissza ránk a szintén magyarországi Pauer László, vagy Szabó Mihály képeiről is. Különös és érdekes színfoltját képezik a kiállításnak az ógyallai Polányi József fotócsendéletei, vagy a hajógyári felvételeiről ismert (a tárlaton is főleg ilyen témájú képekkel szereplő) Karol Vlčko „A megbontott függőleges" című, a tőle megszokott zsánertöl egészen eltérő felvétele. De említhetném tovább Ján Lutring néhány fényképét, Fessel György trombitás-portréját, vagy Neuvirth Lajosnak a hajnali derengést vagy az alkonyat vizeken visszatükröződő fényeit megörökítő felvételeit. S természetesen nem maradhat ki a sorból a magyarországi fotósok közül talán a legsokoldalúbbnak tűnő Oroszlámos György sem, akinek számos felvétele közül a „Katedrális”-a és őszintén szembenéző „Haver"-ja maradt meg legjobban emlékezetemben. Ám hozzám mégis Varga Tibor „Emlékezés" című felvételének, a háttérből előderengő esküvői (?) kép előtt az ágy szélén ülve elmerengő idős falusi asszony portréja áll a legközelebb. Németh Gyula HANGLEMEZ Hacki News — Különkiadás Hacki Tamás első lemeze, a „Füttykoncert" igen kellemes meglepetést jelentett mindenki, számára, aki kedveli a különlegességeket. Márpedig egy szebbnél-szebb füttyszólókat (és milyen kitűnő technikával előadott füttyszólókat) tartalmazó lemez — valóban különlegesség. Úgy látszik azonban, hogy a ma már külföldön is jól ismert „csodadoktor" valóban „csodákra" is képes, amint azt nemrég „Hacki News-Különkiadás" címmel megjelent második nagylemeze is bizonyítja. A lemez 13 száma 47 (!) közreműködő segítségével készült és — nagyszerűen sikerült. A számok szerzői kivétel nélkül a magyar könnyűzenei élet kiválóságai (pl. Szakcsi Lakatos Béla, Victor Máté, Szörényi Levente, Bródy János, Presser Gábor stb.), három szám szerzője pedig maga Hacki Tamás. Kitűnő, jó ritmusú, dallamos számok, briliáns füttyszólók, ötletes, változatos zenei és vokális kíséret, nagyszerű hangszerelési ötletek és megoldások, különféle stílusok és irányzatok (pl. country-, rock és diszkózene) „békés és rendkívül sikeres egymás mellett élése" jellemzi ezt az optimista hangulatot árasztó nagyszerű lemezt. A sok kitűnő zeneszerző szebbnél-szebb dalokat készített, melyek előadásában a füttyszóló igen jól érvényesül. A szép dallamok, a jó ritmus, az ötletes zenei kíséret ötvözi harmonikus egyveleggé a lemez különböző számokat képviselő számait. Hacki Tamást nem kell félteni attól, hogy művészete elszürkül, egysíkúvá, önmagát ismétlővé, monotonná válik. Repertoárját képes mindig újabb és újabb müvekkel bővíteni, színesebbé tenni és utánozhatatlan füttytechnikájával egyformán nagyszerűen és érdekesen ad elő klasszikus darabokat, örökzöld melódiákat, világslágereket, népzenei feldolgozásokat, ezen az új lemezen pedig kortárs könnyűzenei szerzők modern számait is. Sági Tóth Tibor 9
