A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-22 / 26. szám

Tudomány-technika Vékony mint a papír az Ovonics­­napelem, amit — akár a vásznat a szövödék — 300 méter hosszú vé­gekben gyártanak az automata rotá­ciós gépek PAPIRVEKONY NAPELEMEK Öt esztendeje, amikor az immár világhírű amerikai feltaláló, Stanford R. Ovshinsky be­jelentette, hogy új napelemei mintegy fél dollárnyi beruházás árán egy watt villamos energiát szolgáltatnak, számos szakértő „szédelgőnek" minősítette. Öt év után mind­azok, akik annak idején szélhámossággal vádolták, ma mélyen hallgatnak: Ovshinsky ugyanis időközben megépítette és üzembe helyezte azt a teljesen automatizált „nap­elemnyomtató rotációsgépet'', amely szalag­ban ontja magából a napfény energiájának csapdába ejtésére és átalakítására alkalmas papírvékony elemeket. A feltalálónak a szemfüles japán cég, a Sharp segített abban, hogy valóra válthassa fél évtizeddel ezelőtti elképzelését, aminek az volt és marad a lényege, hogy (a jelenlegi gyakorlattal ellen­tétben, amikor is szupertiszta szilíciumbevo­nattal látnak el tizedmilliméter vékonyságú lemezeket) amorf — kristályosán rendezet­len — szilícium „gőzt" fújnak célszerűen hűtött fémfelületekre. Szemben a szabályos kristályszerkezetből álló szilícium napelemekkel, az amorf bevo­natú Ovshinsky-napelemeknek nemcsak az előállítása egyszerűbb és olcsóbb (az alapfe­lületre csak leheletvékony, 0,5—1,5 ezred­­milliméter vastagságú hártyát kell rágőzö­­lögtetni), hanem az érzékenységünk is sokkal nagyobb a napfény színképe iránt. Ovshinsky annak idején azt is megjósolta, hogy napelemei — a rendkívül csekély anyagfelhasználásnak és a meghökkentően kicsiny előállítási ráfordításnak köszönhető­en — drámaian leszorítják a piacon az ára­kat, feltéve — tette hozzá —, hogy sikerül megoldani a találmánya szerinti napcsapdák tömeges gyártását. Ezt a jövendölést is iga­zolta az idő. A japánok már 1979-ben „rá­haraptak" a mesés lehetőségre, amelyben alkalmas eszközt láttak nagy álmuk valóra váltására: annak a célnak elérésére, hogy az 1990-es évekre behozhatatlan előnyre te­gyenek szert a fényelektromos energia óriási keresletű piacán, hiszen az előrejelzések szerint a század vége felé a „vevők" évente 12—15 milliárd dollárt költenek majd arra, hogy a napenergiát közvetlenül hasznosítva jussanak villamos áramhoz. A legóvatosabb prognózisok szerint is az 1990-es években a világ villamosáram-szükségletének hét szá­zalékát már napelemek szolgáltatják. A szakértők és a gyártók mindeddig a mono- vagy polikristályos szilícium-eleme­ket tekintették lekörözhetetlen favoritnak a napenergia hasznosításának területén. Ha­tásfokuk ugyanis fölöttébb kedvező: elméle­tileg 27 százalékos, gyakorlatilag — nagy napelemek esetében — 11—15 százalékos, vagyis a csapdába ejtett fényenergia 11—15 százalékát alakítják át villamos energiává. Miután számos országban sikerült meg­alapozni a szilícium-kollektorok automatizált tömeggyártását, a napelemekkel nyert villa­mos áram ára 1/25-ére mérséklődött, s egyes számítások szerint 1985-ig a kezdeti ár századrészére csökken. A kristályos és az amorf bevonatú napele­mek között az idei évtől kegyetlen verseny várható. A teljesítménynél ugyanis fontosab­bak az árak. A Japánban felépített új gyár már az idén megkezdte az Ovshinsky-féle napelemek szalagszerű gyártását — és eb­ben az esetben a „szalagszerű" kifejezés szó szerint értendő: a nyomdagépekhez hason­lóan működő rotációs masinák hengereiről végeláthatatlan szalagként tekeredik le a napelemek sokasága, olyanformán, ahogyan a fényképezőgépekbe vagy filmkamerákba való filmszalagokat ontják a nagy gyárak gépei. Ovshinsky teljesen önműködő berendezé­sének egyik végén 30 cm széles, 300 méter hosszú rozsdamentes acélszalag fut be az „etető" nyílásába, a másik végén viszont kész napelemek hosszú sora fut ki készter­mékként. Útközben — a gép belsejében — az acélfólia mikroszkópos vékonyságú szilí­cium-, hidrogén- és fluor-réteget kap, illetve fémrácsot is nyom a kékes-fekete energia­­szolgáltató bevonatra az automatika. Ez a fémháló azután 20 éven át elvezeti az elem­ről a fényenergiából nyert villamos áramot. A szalagon sorakozó napelemek nemcsak a tűző nap fényéből, hanem diffúz (szórt) fény­ből is villamos áramot állítanak elő. A kereskedők az Ovshinsky-féle napele­meket tekercsben kapják majd. Mindig any­­nyit vágnak le belőle, amennyire a vevőnek szüksége van. Az Ovonics-nak elnevezett napelem-szala­gok első típusa tavaly áprilisban már keres­kedelmi forgalomba került: 2,5 centiméteres csíkokban árulják milliószámra a Sharp­­zsebszámológépekhez. Az Ovonics gyár jelenlegi évi kapacitása annyi napelem előállítására elegendő, amennyivel összesen három .megawattnyi villamos energiát lehetne „kiszűrni" a nap­fényből. A teljesítőképességet tervszerűen tovább bővítik a következő években, mint­hogy a piac mind több olcsó napelemet igényel, mégpedig komplett modulok formá­jában, vagyis úgy „szabva", hogy ezek az egységek beépíthetők legyenek akár házte­tőkbe, akár a kempingezők utánfutóinak ka­rosszériájába, illetve úszómedencék fűtésé­re. A piac ilyen irányú igényeit a japán szakértők évi 20 megawattra becsülik. Emel­lett a napelem-ipar további sok ezer mega­wattos keresettel is számol még ebben az évtizedben, abból a megalapozott feltevés­ből kiindulva, hogy az Ovonics-gyártmányok árát gyorsan lehet majd csökkenteni. Azok­kal a — már az idén forgalomba kerülő — 60 X 120 centiméter felületű Ovonics-mo­­dulokkal, amelyeket a gyár nagy tömegben készül rázúdítani a piacra, a vásárló mintegy féldolláros beruházás árán juthat hozzá egy watt villamos energiához. A papírvékony Ovonics napelem-szalagok megjelenésével nemcsak dinamikusan fejlő­dő új iparág született, hanem forradalom is kitört a napenergia-felhasználás terjedésé­ben. Japán szaktekintélyek szerint Ovshinsky nem alaptalanul mondta, amikor az első röfnyi napelemszalag kifutott a gépből, hogy úgy érzi magát, ahogyan Henry Ford érezhet­te, amikor látta legördülni első autóit a futószalagról. CSEREPES VIRÁGOK GOMBA VESZEDELME Már régóta tudják, hogy a szobanövények cserepeiben levő föld különböző kórokozó As­­pergillus-gombafajoknak lehet a búvóhelye, de az orvosok eddig jobbára kevés figyelmet fordítottak erre a fertőzésforrásra. Az egészsé­ges ember valóban nem reagál rá, ha belélegzi a gombának a szoba levegőjébe került spóráit, de a krónikus tüdőbetegek szervezetében — mutattak rá a nyugat-berlini Robert Koch Intézet kutatói — súlyos következményekkel: az erek roncsolódásával, halálos vérzéssel is járhat a gombaspórák belélegzése és a gom­bák megtelepedése. Kivált a csökkent immun­­védelmű betegekre jelenthet végzetes veszélyt a rendszeres gombafertőzés. A nyugat-berlini kutatóorvosok azt ajánlják, hogy a legyengült ellenállású betegektől mindenképpen tartsák távol a gombákkal fertőzött cserepes virágo­kat. A gyógyszeres beavatkozás is csak a gombafertőzés helyes és korai felismerésének esetében lehet eredményes. ÉLSPORT ÉS CSONTBETEGSÉGEK A női élsportolókra ható káros mellékhatások­tól óvnak a kaliforniai egyetem orvosai. Ha olyan kemény edzésmunkát írnak elő, hogy az igénybevételtől kimarad a nők menstruációja, növekszik a veszély, hogy csontritkulásban betegszenek meg. A kutatócsoport 38 női sportolót vizsgált meg a 18—50 éves életkor között — egyikük-másikuk hat hónap óta, mások már tíz éve nem menstruálnak. Szerve­zetükben oly kevés ösztrogént találtak, mint a változás évein túli nők szervezetében, továbbá a csontszövetek olyan mértékű csökkenését észlelték, ami hátgerincferdüléshez, továbbá életveszélyes csonttörésekhez vezethet. Hogy a nők menstruációja erős testi stresszhelyzet­ben zavart szenvedhet, korábban már a vé­kony testi felépítésű balett-táncosnőkön is ta­pasztalták. A kutatócsoport kalciumban gaz­dag étrendet ajánl a női sportolóknak a csont­károsodás megelőzésére. VÉDŐOLTÁS A ZÖLDSÉGFÉLÉKNEK A leningrádi növényvédelmi kutatóintézetben 12 évvel ezelőtt kezdtek kísérletezni egy új védőottásos módszerrel a paradicsomnövény­nek a dohány mozaikbetegségét okozó vírustól való megvédésére. Kezdetben nem tudták, hogy miként reagálnak majd a fiatal növények a legyengített vírusra, így újabb négy év telt el, amíg a kísérleti eredmények alapján S7 jelzé­sű oltóanyagukat a kertészetben szélesebb körben alkalmazhatták. Az oltást permetezés­sel végzik oltóanyagoldat és koptató por keve­rékével, ez utóbbi piciny sebet ejt a fiatal növényeken, amelyen át a vírus behatolhat a növényi szervezetbe. A paradicsom oltása ma már széles körben alkalmazott eljárás a Szov­jetunióban és most a módszert más növények­re, egyebek között az uborka és a dinnye megvédésére is kiterjesztik. 16

Next

/
Thumbnails
Contents