A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-15 / 25. szám
Következő számunk tartalmából: Miklósi Péter: A kisszínpadok és a színjátszók versenye a XXI. Jókai-napokon Gál Sándor: FOGOLYMADÁR Dénes György: ÍRÓK, TÖRTÉNETEK Zs. Nagy Lajos: RENDETLEN NAPLÓ P. Breier: FIATALON A FELKELÉSBEN Kulcsár Ferenc: A KIKOSARAZOTT KIRÁLY Címlapunkon D. Havran felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Ös. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon: 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Kral Petemé. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo rám. c. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateistvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. [étvégi levél Mostanában aligha beszélnek még egy témáról olyan sokat az emberek, mint a sportról, illetve a Los Angelesben megrendezendő olimpia kapcsán kialakult helyzetről. A Szovjetunió Nemzeti Olimpiai Bizottságának, majd számos más ország olimpiai bizottságának. — köztük a Csehszlovák Olimpiai Bizottságnak — az a döntése, hogy nem küldik sportolóikat a Los Angeles-i olimpiára, nemcsak az aktív sportolóknak, és a sport barátainak a körében, hanem a sport iránt eddig közömbös magatartást tanúsítottak körében is nagy visszhangra talált Egyesek nem értették, és talán még ma sem értik, hogy erre a lépésre miért került sor. Az olimpiai játékokra, a világ legjobb sportolóinak találkozójára mindig úgy tekintettünk, mint a népek közötti megértésnek, mint a békének és a barátságnak egyik legszebb szimbólumára. Az olimpiai játékokon a versenyzőknek sohasem a nemzetiségi, faji vagy világnézeti hovatartozását hanem egyedül a teljesítményét nézték. A csehszlovák, a szovjet a magyar és az olimpiai játékokra készülő összes ország sportolói ilyen szellemben készültek a mostani olimpiai játékokra is Los Angelesben azonban más szelek fújnak. És nem véletlenül. Az imperialista országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok propagandáját az utóbbi időszakban az ellenünk irányuló gyűlölet a hazugság, a durvaság és a félrevezetés jellemzi. Az antikommunizmus szótárát jelenleg nem a bulvárlapok munkatársai, hanem az imperialista országok magasrangú állami képviselői írják. Reagan és a hozzá hasonló felfogású nyugati politikusok eszmefuttatásaiból árad a dühödt gátlástalan kommunistaellenesség és szovjetellenesség. Beszédeikben és nyilatkozataikban az illemtudást a diplomáciai tapintatot és az óvatosságot is figyelmen kívül hagyva fejtik ki elítélő véleményüket a szocialista országokról és a szocialista országok képviselőiről. Sok tekintetben a mai amerikai kormány agresszív és uszító jellegű magatartása határozza meg, hogy Los Angelesben jelenleg milyen szél fúj és milyen a közhangulat A gyűlölködés, sajnos, az olimpiai játékok eszméjét is kikezdte. A nemzetközi feszültség növekedésében érdekelt erők az olimpiai játékokat is eszközként használják fel politikai céljaik elérésére. Számos jobboldali egyesület tagjai, köztük bűnözők, szökevények, volt nácik és terroristák arra készültek, hogy az olimpiai játékok idején különféle akciókat szerveznek a szovjet sportolók és a többi szocialista országból érkező sportolók ellen. Az is kitudódott hogy az Egyesült Államok titkosszolgálata „olimpiai különcsoportokat" hozott létre. Ezeknek a csoportoknak is a szocialista országokból érkezett személyek ellen kellett volna fellépőtök. Propagandistákat is munkába akartak állítani, akiknek az lett volna a feladatuk, hogy valamilyen módon rábírják a szocialista országok sportolóit az emigrálásra. A világ közvéleménye még emlékszik 1968 nyarára, amikor elnökjelölő kampánykörútja során Los Angelesben lelőtték Robert Kennedyt Az „őrültség és az erőszak vámsában”, ahogy Los Angelest többen nevezik, tavaly is köze! 2 000 fegyveres rablás történt. Ilyen körülmények között bizony nehezen képzelhető el az olimpiai játékok eszméjének a gyakorlati megvalósítása. A nyugati világ számos reálisan gondolkodó személyisége is elismerte, hogy amíg az olimpiai játékok szervezői részéről kifelé békés és udvarias szólamok hangzanak el. a színfalak mögött szabadon tevékenykednek az olimpia légkörét mérgező erők. Köztük mintegy 165 kommunistaellenes és szovjetellenes csoport végzi a rendező országban a fiatalok baráti vetélkedését aláaknázó terveik végrehajtását A kommunistaellenesség, a bizalmatlanság, a gyanakvás és az állandó veszélyeztetettség légkörében nincsenek meg a feltételei annak, hogy az 1984. évi olimpia eredeti céljának megfelelően, a résztvevő országok sportolóinak nemes vetélkedése, a fiatalok barátságának és békéjének nagy ünnepe legyen. Az említett országok sportolói ezért — személyes biztonsági okok miatt — nem mennek Los Angelesbe. Mindenki sajnálja, és mindenkinek fájó, hogy sportolóink, akik évek óta lelkiismeretesen és nagy erőfeszítéssel készültek, a kialakult helyzet miatt a XXIII. olimpiai játékokon nem vehetnek részt A távolmaradás azonban érthető és indokolt. AZ EGÉSZSÉGRŐL ...vagy, ha úgy tetszik: a betegségről. Majdnem azt írtam: egyre megy. Holott dehogyis megy egyre! Réges-régi közhely: az ember legnagyobb kincse az egészsége. Az a baj, hogy erre csak akkor jön rá. amikor már elveszti. Tehát: „kincs — ami nincs." „Doleo. ergo sum" (Fájok, tehát vagyok) — írta egy nagy magyar költő. Mert az igazi költőt még a betegségek, a fájdalmak, a kínok is versre ihletik. Legalábbis addig, amíg elviselhetök. De mit csináljon az, aki nem költő, hanem beteg? Vagy ha költő is, olyan beteg, hogy már a ceruzát se bírja kézbe venni...? S hangja sincs már esetleg, hogy fajdalomban fogant költeményeit lediktálja valami jótét léleknek? Marad az orvos, a kórház, mint végső menedék. Démokritosz, a nagy ókori bölcselő mondotta volt: „Az ember egészségért könyörög az istenekhez, de azt, hogy egészsége önnön hatalmában van, nem tudja, sem azt. hogy oktalan cselekedeteivel, szenvedélyeivel saját egészségének az árulója!" Nem vagyok biztos benne, hogy a görög filozófusnak teljes mértékben igaza volt, azt viszont elhiszem korunk orvosainak, hogy sokkal jobb, eredményesebb volna a betegségek megelőzése, mint gyógyítása. Igen ám! De ki gondol erre addig, amíg egészséges? Talán csak egyedül az orvos. Mint ahogy később is, amikor már a kórházi ágyon fekszünk, s elviselhetetlenül fáj a gyomrunk, az epénk, a májunk, amikor már alig kapunk levegőt szédülünk és koválygunk és ijedtünkben már sírni sem merünk — akkor is az ő gondja a vigasz, a felelősség — azért, amit mi rontottunk el — és, ha lehet, a gyógyítás. Egy orvos ismerősöm ezt kérdezte tőlem a minap: „Mondja, miért van az, hogy az emberek egy része tökéletes felelőtlenséggel viseltetik önnön egészségével szemben? Holott ez rengeteg kínt, tragédiát okoz mégpedig nemcsak az ö, hanem hozzátartozói számára is...? (És még hozzátette: alkoholizmus, mértéktelen dohányzás, rendszertelen életmód stb.) E sorok írója nem tartozik azok közé, akik erre a kérdésre tiszta lekiismerettel. egyértelmű választ tudnak adni. Ő is épp eleget visszaélt az egészségével, egészen addig, míg csak egy kórházban nem találta magát. Bizony egyszer csak kórházban találtam magam, elesetten, bánatosan, betegen, fájdalmaim ugyan nem voltak, de senki sem tudta megmondani, mikor kerülök ki, és hogy egyáltalán kikerülök-e még onnan ... élve. Kikerültem, itt vagyok, itthon írom ezeket a sorokat és jósziwel gondolok vissza arra a fővárosi kórházra, ahol a kiváló orvosi szakmai tudás gondos és fegyelmezett ápolással párosult. Főleg a fegyelmezettséget szeretném hangsúlyozni, mert ezt csodáltam ott leginkább. De talán nem is fegyelmezettséget kellene írnom, jobb szó erre a lelkiismeretesség. ami az orvosi vizsgálatoktól kezdve a kedvesnővérek figyelmességén át, a takarítónők munkájáig mindenre kiterjedt. Az idős. nyugdíjjogosult főorvos például minden reggel olyan pontosan érkezett a munkahelyére, hogy az ember az óráját nyugodtan hozzá igazíthatta, az ügyeletes orvos, nővér mindig a helyén volt s kedvesek, szinte már előzékenyek voltak. Ezt sok száz gyógyult beteg tanúsíthatja. S mindezt nemcsak hálából jegyeztem le: azért is, mert a minap azt olvastam napilapunkban, hogy a Bratislavai Egészségügyi Intézet (Ústav národného zdravia), azaz a fővárosi kórházak, rendelőintézetek komplexumának dolgozói múlt évi jó munkájukért immár másodszor vehették át az Egészségügyi Minisztérium Vörös Zászlaját. Zs. NAGY LAJOS 2
