A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-06-08 / 24. szám

■

492 11

Á HET galériája

Mester Péter: Színház (olaj. 1980). A komáromi (Komárno) Dunamenti Muzeum tulajdona. Foto: Prand! Sándor

■

Képzőművészeti tevékenységének fő területe a murális (fali) művészethez kötődik. Készít különböző eljárással mozaikfalakat az épületek belsejébe vagy külsejére, gobelineket és falfestményeket esketötermekbe, tanácstermekbe. E képzőművészeti alkotások témáját nyilvánvalóan az épületben, a belső tér funkciójához kötődően választja meg. Ezt jól tükrözi az az 1978-ban készített Kis hajós mozaikfal, mely Komáromban (Komárno) egy óvoda homlokzatán látható Komárom 1945 címet viselő gobelin vagy a vnb nagy tárgyalótermének falát díszítő Mennyegzői menet l-IV. jc. nagyméretű olajképe. E szép, s kellemes közérzetet teremtő művészi alkotások láttán meg kell jegyezzük, hogy sajnos városaink urbanisztikai megoldásai, az új városnegyedek kialakításai még sok megoldatlan problémát hagynak maguk után.

Mester Péter 1950. április 18-án született Érsekújvárott (Nové Zámky). Tanulmányait Bratislavában az Iparművészeti Középiskolában kezdte 1965—1969 között grafika szakon, ahol tanára Otto Lupták festőművész volt. Később az 1969— 1974-es időszakban Budapesten az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait Plesznyivý Károly, Dr. Pogány Frigyes és Földes Imre profeszszorok irányításával. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének. Kiállított már hazánkban, sőt külföldön is: Magyarországon, Lengyelországban, Algériában, Portugáliában, a Szovjetunióban és az NDK-ban. Gyűjteményes tárlatát Komáromban a Dunamenti Múzeumban rendezték meg 1981-ben.

Mester Péter a murális munkákon, a falképeken és a gobelineken kívül nagy kedvteléssel rajzol és táblaképeket fest. Művészetét a zene és az

irodalom élménye inspirálja. Figyel a vers és a zenemű ritmusára, lüktetésére. Érzékenyen reagál az élet, a mindennapok zörejeire, sikolyaira, kacagásaira, s ezek szintézisét próbálja megfogalmazni ceruzával, tollal, tussal, helyenként akvarellel festett, színezett rajzaiban. Ékes bizonyítéka ennek az a néhány saját kedvtelésére készített zenei és irodalmi mű, képzőművészeti adaptáció, amelyek legtöbbje tollrajz. Pl.: Karel Čapek: Harc a szalamandrák ellen, 1969, Voznyeszenszkij: Rubjov út, 1977, Homáge á Moris André, 1976, Dante pokla, 1974, Kurtág György, Bornemissza Péter mondásai 1974, fotogram (hanglemez borító).

Rajzain nagyobb formai szabadságot enged meg magának, mint nagyméretű olajfestményein, amelyek inkább kötődnek a realisztikus ábrázolási módhoz. Figuráit, az ironikus, az élet fohák helyzeteit láttató rajzain, a

tavaszt, a Persephonét jelképező női alakjait, a zenélő figurák különböző kompozíciós variánsait, a tollrajzokon, festményeken állandó mozgásban ábrázolja. Statikus kompozíciós megoldást sohasem választ. Figurái száguldanak, repülnek, lebegnek, táncolnak, vagy „üstökösként" hullanak alá a magasból, jelképezve az állandó változásokban élő embert.

Gobelinjei sem pusztán teremkitöltő, öncélú dekorációk. Erről tanúskodnak a Kékben, a Madár, a Táncosnő, a Rubjov út, amely kétoldalas gobelin, valamint a Homáge á Picasso 100. A bravúros technikai kivitel helyenként plasztikus megoldásokkal párosul.

Mester Péter képzőművészeti tevékenysége érdekes és figyelemre méltó színfoltja hazai festészetünknek és textilművészetünknek.

FARKAS VERONIKA