A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-08 / 24. szám
LA BODEGUITA DEL MEDIO CUBA B€L CU3«>I M Ebben a szűk utcában található Hemingway kedvenc kiskocsmája A Bodequíta A Bodequita itatás étlapja Edward E. Madariaga Előtérben Maritza Q TALÁLKOZÁSOK Beszámolóm első részében már említettem, hogy a kubai újságírószövetség vendégeként érkeztem Havannába, így természetesen első látogatásom sem vezethetett máshová, mint a szövetség székházába. Ernesto Vera fogadott. Több mint két évtizede ö az újságírószövetség elnöke. Tapasztalt publicista, a forradalmi har< ' cok veteránja, és a nemzetközi újságírószövetség tisztségviselője is. Nemcsak kubai kollégái között örvend nagy tekintélynek, de külföldi újságírók között is. 1969 őszén úgy hozta a sors, hogy Prágából együtt repültünk Fenjanba, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság fővárosába. A nemzetközi újságírószövetség egy rendezvényén vettünk részt, a repülőgép utasai akkor túlnyomó többségükben afrikai és latin-amerikai újságírók voltak. Már a tizennyolc órás repülőút alatt és később a konferencián is mélyen az emlékezetembe vésődtek azok a meleg baráti megnyilvánulások, amelyek ennek az embernek és rajta keresztül a forradalmi Kubának szóltak. Nem lett volna illő, hogy ősei iránt érdeklődjek, Ernesto ugyanis szőke hajú, keménykötésű, alacsonyabb ember. Márpedig a szőke kubai (kivéve a gyerekeket) ugyancsak fehér hollónak számít. Mostani találkozásunkkor örömmel állapíthattam meg, hogy a tizenöt év alatt alig változott, a szőke emberek mégiscsak kevésbé láthatóan őszülnek. Felidéztük Fenjan-i közös emlékeinket. Ö azóta is járt néhányszor a távoli ázsiai országban, érthetően tájékozódottabb nálam. Jó házigazdaként végigvezetett az egész újságíróházon, amelyet a szövetség a forradalom után vett birtokába. Elmesélte azt is, hogy egykor a villa tulajdonosa gazdag cukorgyáros és parlamenti képviselő volt. A nagy társasági élethez kellett neki a tágas ház. Úgy mondják róla, hogy a parlamentben soha meg nem szólalt, és ezért a „senor silencio" (csend úr) gúnynevet kapta. „Csend úr" csak barátok körében tudja magát kibeszélni. A forradalom után, amikor a gyárakat államosították és a barátok továbbálltak, a csendes exképviselő jól látta, hogy ilyen nagy házat nem vezethet, maga ajánlotta fel, hogy a villában helyezzenek el valamilyen közintézményt. Okosan tette, az újságírószövetség szépen elfér ott. A hivatali szobákon kívül tágas tanácstermek, klubhelyiségek, könyvtár és olvasótermek is találhatók. A berendezés mint minden kubai intézményben, hivatalban puritánul egyszerű. Semmi pompa, vagy fényűzés. A lényeg, hogy a berendezés a célnak megfeleljen. Akivel csak Kubában beszéltem, igen magasan értékelte azt a segítséget, amelyet a szakemberképzés terén az elmúlt 25 esztendő során az európai szocialista országoktól — természetesen Csehszlovákiától is — kaptak. A múltban ez a képzés leginkább főiskoláinkon folyt, az utóbbi években a súlypont a szakmunkásoktatás irányába tolódott át. Santiago közelében nemrég egy hatszáz megawatt teljesítményű hőerőművet építettek. Ez látja el villanyárammal az ország keleti tartományait. Vendéglátóink büszkén mutatták meg nekünk ezt az új létesítményt. Nem vagyok energetikai szakember, nem tudom értékelni a generátorok teljesítményét, vagy a vezérlőberendezések színvonalát. Szemre érthetően nagyon hasonlít ez az erőmű is mindazokhoz a berendezésekhez, amelyeket mindenütt láthatunk. Amit viszont ott értékelni kell, az az a tény, hogy minden poszton az igazgatótól a diszpécsereken 20
