A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-06-01 / 23. szám
CSÉRÉHATI KRODIKA \ #1 Nem volna teljes a csereháti króniw I ■ ka, ha a történelmi és gazdasági összefoglaló mellöl kiányoznának az itt élő népesség művelődésének, kultúrájának legfőbb sajátosságai és jellemzői, változásai és mai valósága. A néprajzzal foglalkozó szakemberek úgy tudják, hogy a Cserehát, a Kanyapta és a Bódva mente hagyományőrző tájak. Valójában számottevő népművészeti hagyomány gyűlt itt össze az elmúlt évtizedben. A népdalok, különböző népi szokások, s a népművészet tárgyi hagyatékából is tetemes menynyiség került napvilágra. Ennek ellenére — a mai tapasztalataim alapján — azt kell mondjam, hogy a csereháti települések hagyományőrző volta nagyon viszonylagossá vált. A tárgyi emlékek közül szinte alig talál valamit az érdeklődő; az építészet népi emlékeit Perényben (Perín) — ahogy arról a gazdálkodási hagyományokról szóló fejezetben írtam — ma már csak egyetlen ház őrzi. Nem tudni meddig! Hasonlóan eltűnőben van a népviselet is. A népi szokásokból, dalokból az idősebb nemzedék még őriz eredeti anyagot. A tájegység mondáit, hiedelemvilágának fellelhető emlékeit Máté László gyűjtötte össze, amikor Buzitán (Buzica) tanított. (Ez az anyag mindmáig kéziratban fekszik). Összefoglalva; a népi kultúra, a hagyományok, a népszokások ma már — mindazon hatások alatt, amelyekről korábban írtam — kihalófélben vannak itt is, akárcsak tájaink többségében. Ha arra a kérdésre keresünk választ, hogy a most felnövő nemzedékben ebből a hagyományból mi él, mi élhet tovább, akkor én — csereháti tapasztalataim alapján — azt felelhetem, hogy a közösségi együvétartozás ereje, amelyet ezek a kis közösségek mindmáig megőriztek és továbbadtak. Lényegében ennek a közösségi tudatnak és együvétartozásnak, vagy még pontosabban: egymásrautaltságnak a pozitív következménye, hogy az utóbbi évtizedek népességmozgásában — Kassa (Košice) felszívó erejének ellenére — ezek a kisközségek megőrizték lélekszámúkat. Sőt van, amelyik gyarapodott is. Perény és Buzita mindenképpen. Elsősorban a gazdasági és társadalmi lehetőségekre utalnék. így a munkavállalási lehetőségekre, s az intézmények jelenlétére. Az iskola, a helyi nemzeti bizottság, az orvosi rendelő, az üzlethálózat, s egyéb helyi szolgáltatások közelsége jelenti a két nagyobb település népességének gyarapodását. Persze, ez egyben azt is jelzi, hogy ezen intézmények hiánya hátrányt jelent, s nem csupán kényelmi szempontból, de a kulturális élet, a közművelődés, s a műveltségi átlagszint viszonylatában is. Ha e kistelepülések kultúrájáról, közművelődésének helyzetéről gondolkodom, minden intézmény közül első helyre kell tegyem az iskolát. Az iskola, mint intézmény, mint kultúrgóc — alapvető jelentőséggel bír. Ha nagyon leegyszerűsíteném, úgy is fogalmazhatnék, hogy ahol van iskola s tanító helyben — ott szervezett a közművelődés és a kulturális élet, de a politikai és társadalmi tevékenység egésze is. Ugyanakkor mindennek a fordítottja is igaz — sajnos! A csereháti falvak iskolai ellátottságáról szerzett első adatok Buzitárói és Alsóláncról származnak. Ezek alapján Buzitán a római katolikus iskolát 1790-ben nyitották meg. Az alsólánci iskolát 1869-ben alapították — ez utóbbi református felekezeti iskola volt, egy osztállyal és egy kántortanítóval. A századforduló adatai szerint Perényben népiskola működött. Felsőláncon (Vyšný Lanec) állami népiskola, Buzitán római katolikus népiskola. Restén ugyanilyen. Ezekben az intézményekben a gyermekek négy, de inkább hat osztályt végeztek. Arról, hogy a század első felében hányán jutottak felsőbb oktatási intézményekbe, hitelt érdemlő adatokat nem találtam. Az azonban bizonyosnak fi PEDAGÓGUS KI&OSSČGČ — Hogyan viselkedjék az óvónő, ha ...? — Mit tegyen az óvónő, ha...? — Mik az erkölcsi nevelés formái? — fogalmazódnak meg a kérdések az órán. A 3—4 tagú csoportok összesúgnak, s kész a válasz: — A jutalmazás, a követelés, a magyarázat, a biztatás és az ígéret az erkölcsi nevelés módszerei. A büntetést, csak mint kiegészítő módszert szabad alkalmazni, szeretetmegvonással, megfélemlítéssel sohasem büntetünk. Megbánás tanúsításakor megvonjuk a büntetést... — leső Ibolya felel. A kép közepén az osztály egy másik diákja, Üve ges Alica látható. látszik, hogy a továbbtanulás ritka kivételnek számított. Az iskolahálózat lényegében 1918 után sem változott. Legfeljebb azzal lehet — és kell is — kiegészíteni az eddigieket, hogy Buzitán 1926-ig a református egyháznak is volt iskolája, de a tanulók alacsony létszáma miatt — harminc tanuló kellett volna — azt megszüntették. Ugyancsak Buzitárói származik az az adat, miszerint 1931-ben e településen szlovák tanítási nyelvű iskolát nyitottak. A csereháti településeken az oktatási rendszer a második világháború végéig lényeges változást nem mutat. Buzitán 1945 és 1948 között szlovák népiskolában folyt a tanítás; a középiskolát 1948-ban alapították, s 1950-ig ebben az intézetben is szlovák volt a tanítási nyelv. A magyar tanítási nyelvű iskolát 1950-ben nyitották meg Buzitán. A különböző átszervezések, reformok következtében jelenleg a csereháti településeken ez az iskola a legnagyobb. Ide — tehát Buzitára — járnak a hími, az alsó- és felsőlánci, valamint a restei gyerekek. Perényben szlovák tanítási nyelvű óvoda és 1 —3 osztályos összevont alapiskola működik. A felső tagozatosok innen Nagyidéra (Veľká Ida) járnak. Hímben (Chým) magyar tanítási nyelvű óvoda és 1 —4 osztályos összevont iskola van; Felsőláncon iskola már nincs. A magyar tanítási nyelvű óvodában, ez utóbbi helységben mintegy 15—20 gyermek jár. Hímből és Felsőláncról a nagyobb gyerekek Buzitára, illetve Nagyidára járnak. Alsóláncon magyar tanítási nyelvű óvoda és iskola is van még. A felső tagozatosok innen is Buzitára utaznak, akárcsak Restéről (Rešica), ahol magyar tanítási nyelvű óvoda és 1 —3 osztályos összevont alapiskola működik. A közművelődés kérdésének vizsgálatakor ez a helyzetkép adja a kiindulási alapot. Az 1980-as népszámlálás statisztikai adatai szerint a csereháti településen ilyen szemMég kompjúterrel is nehéz lenne kiszámolni, hogy hányszor tették föl a kérdést: — Milyen az igazi pedagógus? Tudós professzorok, lélekbúvárok, izzó lelkű forradalmárok keresték és keresik a választ. De ki tudna erre tökéletes feleletet adni? Az emberi életek, az emberi sorsok. íme egy válasz: Kedves, ódon épület használói a Losonci (Lučenec) Pedagógiai Szakközépiskola diákjai és tanárai. A körfolyosón az olyan tapasztalatlan ember, mint én, akár el is tévedhet. Szerencsére kedves kalauz itt is akad, aki elkísér az igazgatói szobáig, ahol sok munka és két tanítási óra között Fehér József igazgatóhelyettessel van szerencsém beszélgetni. — Az 1959—60-as iskolai évben kezdődött itt a magyar nyelvű óvónőképzés. A későbbiekben váltakozva nyitottunk óvónőképző és nevelői osztályokat. Közös igazgatóságunk és tanári karunk 4 magyar, és 17 szlovák tanítási nyelvű osztályt irányít. A legutóbbi rendeletek értelmében a pedagógiai szakközépiskolák osztályszáma 8—12 között kell hogy maradjon. Mi is csökkentjük a létszámot. Nyolc osztályunk lesz. Fele-fele arányban magyar, illetve szlovák tanítási nyelvű. Az elmúlt szeptember elsején szlovák tanítási nyelvű nevelői tagozatos osztályt pontból — településenként — az alábbi kép rajzolódik elénk. Perény és Hím adatai — együtt — a következők: alapiskolai végzettséggel 968-an rendelkeznek; tanonciskolát, különféle szakiskolát 19-en végeztek. Gimnáziumi és szakközépiskolai végzettsége 28, illetve 74 embernek van. Felsőfokú végzettséggel nyolcán rendelkeznek. Felsőláncon az összkép a következő: alapiskolát 197-en, tanonciskolát 25-en, szakiskolát hatan végeztek. Gimnáziumban nyolcán, szakközépiskolában 15-en érettségiztek, hárman szereztek felsőbb képesítést. Alsólánc adatai hiányosak; szakközépiskolát itt 16-an, középiskolát 31 -en, főiskolát, egyetemet 4-en végeztek. Buzita statisztikája szerint alapiskolát 588-an, különböző tanonciskolát 139-en, szakiskolát 7-en végeztek. Gimnáziumi érettségivel 27-en rendelkeznek, érdekessége ennek, hogy ebből mindössze három a férfi, a többi nő. Teljes szakközépiskolai végzettséget 41 férfi és 28 nő szerzett, mig felsőfokú diplomával 17-en rendelkeznek. Restén az alapiskolát végzettek száma 239, 57-en végeztek el valamilyen szakiskolát, 46 személy szerzett érettségi bizonyítványt gimnáziumban, vagy valamilyen szakközépiskolában, s hárman szereztek főiskolai diplomát. Az összkép — az első pillanatra — kielégítőnek, majdcsaknem derűsnek látszik. Az természetesen teljesen egyértelmű — mint ahogy azt a mezőgazdasági üzemek szakmai ellátottságával kapcsolatban is megállapítottam —, hogy az általános műveltségi szint az elmúlt három évtized alatt óriásit emelkedett. A közép- és felsőfokon képzett emberek nagyobbik hányada — kivételt képeznek a pedagógusok s az 'agrárértelmiségiek — nem a szülőfalujában, hanem azon kívül kamatoztatja megszerzett tudását. A pedagógusok és agrárértelmiségiek egy része ingázik. A csereháti települések többségében nem adtak ki építkezési engedélyt. (E tilalom Perényre, Hímre, és Felsőláncra továbbra is érvényes.) Ami új ház felépült, az mind „rekonstrukció" volt. E tilalom következménye lett, hogy sok fiatal olyan helyen keresett munkát, ahol a maga és családja számára nyitottunk.' Talán ennek a szaknak van most a legnagyobb jövője. Az alapiskolák napközijében és a szaktanintézetek kollégiumaiban van rájuk szükség. Levelező tagozaton is lehet nálunk képesítést szerezni. Ez idén csak szlovák osztályokat nyitottunk, nem volt egy osztályra való magyar jelentkező. Ezen kívül mindazok, akik óvónőként végeztek, de nevelőként dolgoznak vagy fordítva, levelező tagozaton egy év alatt megszerezhetik a képesítést. Ilyen osztályunk jelenleg is van. Mind magyar, mind szlovák tanítási nyelvvel. TtKedves, barna fiatalasszony Klára Mišútová, az iskola igazgatónője, a Példás pedagógus cím viselője, szinte „berobban" a szobába. Munkakedve, életkedve, tenniakarása egyszerre megtölti mindkét helyiséget. Ellenőriz, követel, cselekszik. Fáradhatatlannak tűnik. Energiájából a tantestület minden tagja meríthet. Társalgásunk túllépi az iskola falait. Az itt végzett növendékek sorsáról, jövőjéről faggatom. — Az érettségi után kevesen jelentkeznek főiskolára vagy egyetemre. Az elmúlt esztendőkben jól el tudtak helyezkedni a volt diákjaink. Az elsők közül mára sok lett az igazgatónő. Az idei pedagógusnap alkalmából a járási nemzeti bizottság iskolaügyi szakosztályától kitüntetést kapott a füleki (Fiľakovo) magyar tanítási nyelvű óvoda igazgatónője, volt diákunk. Ez az óvoda szolgál egyben gyakorló óvodaként is.
