A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-13 / 3. szám
A Gsemadok életéből Közösen, sokan együtt táncolva még szebb Ifotó: Takács András) VERSENY? VERSENY! Az utóbbi években sokan feltették a kérdést, van-e értelme a tánccsoportok, táncegyüttesek versenyének. Lehet-e a csoportok előadását, a feldolgozott anyag értékét megfelelő módon összehasonlítani, szembeállítani, meg lehet-e határozni az értékviszonyukat? Mielőtt válaszolnánk a kérdésekre, nézzük meg közelebbről, mi szól a verseny jelentősége mellett. Minden területen, így a művészeti tevékenység területén is — és a tánccsoportok ebbe a kategóriába tartoznak —, a versenynek ösztönző, buzdító, mozgósító, értéket teremtő, magasabb teljesítményt kiváltó hatása van. A vetélkedés, a versengés hatással van az előadókra, és az alkotókra is. A vetélkedés tudata már a felkészüléskor ösztönzi a versenyre készülő kollektíva tagjait az anyag tökéletesebb elsajátítására, a versenyben pedig az előadók igyekeznek tudásuk legjavát nyújtani. A versenylehetö-A népi hagyományok feltárása, rögzítése és továbbéltetése érdekében — megfelelő intézmény híján — napjainkban is jelentős feladat hárul a CSEMADOK-ra. A Szövetség széleskörű kultúrpolitikai, művészeti és népművelői tevékenysége keretében a néprajzi gyűjtőmunka jelentős helyet foglal el. Immár tizenöt éve szervezi, irányítja Dél-Szlovákia területén a néprajzi gyűjtéseket, kiállításokat, szervezi az önkéntes gyűjtők hálózatát, szakmailag irányítja azok munkáját, szervezi az Országos Népművészeti Fesztivál és az Országos Kulturális Ünnepély folklórműsorait és kiállításait, a Tavaszi szél vizet áraszt országos népdalversenyt, kapcsolatokat épít ki központi és területi intézményekkel, múzeumokkal. Tájházak, emlékszobák, időszaki néprajzi kiállítások szervezését, szakmai irányítását végzi, rendszerezi a gyűjtött néprajzi anyagot, valamint ezeket, ha lassúbb tempóban is. de publikálásra készíti elő. E sokrétű munka módszertani, szakmai irányítója a Központi Néprajzi Szakbizottság ségnek ezt az ösztönző, buzdító erejét a csoportok vezetői igyekeznek a jobb munka érdekében kihasználni. A tánccsoportok versenyébe általában egymást ismerő csoportok kapcsolódnak be. Azok, akik az előző években jól szerepeltek, trófeát vittek haza, azok szeretnék azt megvédeni, akiknek pedig korábban ez nem sikerült, harcolnak a jobb helyezésért. Ennek érdekében a csoportok olyan akadályokat is legyőznek, amiket e mozgató, buzdító erő nélkül nem tudnának megoldani. A versenyrekészülés megfelelő módon doppingolja az alkotó koreográfust is. Csoportja és a siker érdekében — akár alkotói, akár előadói versenyre készülnek, igyekszik tökéletesebben előkészíteni a műsort. A létrehozandó versenyműsor alapanyagának kiválasztásakor gondosabban ügyel arra, hogy a kiírásnak megfelelő témakört és néprajzi 1969-ben alakult, azóta többször átszerveztük. Jelenleg 15 tagja van, valamennyien a járási szakbizottságok elnökei. A központi néprajzi szakbizottság rendszeres tevékenységet fejt ki, valamennyi néprajzi jellegű rendezvényünk koncepcióját megvitatja, értékeli és irányítja a járási néprajzi szakbizottságok munkáját is. A néprajzi gyűjtőmunka oroszlánrészét önkéntes gyűjtőink végzik. Ha végighaladunk Dél-Szlovákia valamennyi járásán, nem minden szakbizottság munkáját tudjuk pozitívan értékelni, viszont mindenhol találni olyan egyéneket, akiknek áldozatkész munkája nemzetiségi kultúránk ápolása szempontjából felbecsülhetetlen. Legtávolabbi járásunk, a tőketerebesi, nem rendelkezik szakképzett néprajzossal. Annál értékesebb D. Varga László munkája, aki már három éve szervezi, irányítja a járási néprajzi szakbizottság tevékenységét. Rendszeresen gyűjtik vidékük hagyományait, különösen a népi halászat és pásztorkodás területet válasszon ki, dolgozzon fel. így tudatos végrehajtójává válik a kiíró szerv meghatározta kultúrpolitikai elképzelésnek, alkotójává válik a társadalmi igény meghatározta műsorpolitikának. A verseny kedvező hatását ismerte fel a CSEMADOK Központi Bizottsága akkor, amikor először meghirdette Országos Népművészeti Fesztiválja keretében a gyermek-, illetve a felnőtt tánccsoportok és táncegyüttesek központi versenyét. A versenyfelhívásban a csoportokat először tökéletesebb színpadi alkotásokra biztatta, majd ezt elérve nemzetiségi népi kultúránk hagyományainak alaposabb megismerésére, feltárására és felgyüjtésére buzdította. A tánccsportok és együttesek zsűri előtti versenye 1969-ben kezdődött, amikor a fesztivál újra visszakerült Zselízre. Az induláskor még csak az egyes műsorokban bemutatott kompozíciókat bírálemlékeit, népi gyermekjátékokat stb. D. Varga László nemcsak kiváló szervezőkészségével, de jól felkészült terepmunkájával és színvonalas néprajzi dolgozataival hivta fel magára a szakemberek figyelmét. Mellette Bodnár Lajos nevét kell még megemlítenünk, aki összegyűjtötte, megvásárolta a környék tárgyi emlékeit, régi lakásában Mátyócon „házi múzeumot" rendezett be, s a kiállított tárgyakat készséggel bemutatja az érdeklődőknek. A tárgyi gyűjtés mellett a szellemi hagyományok lejegyzését is évek óta végzi. Látogatja a falu és a környék idősebb lakosait, magnetofonszalagon rögzíti, rendszerezi különösen az Amerikába kivándorolt, majd visszaköltözött lakosok életének alakulását, változásait. Géczi Lajos tanár, diákjai segítségével az utóbbi időben vállalt nehéz, de sok örömet jelentő értékes munkát. A kassai járás néprajzi szakbizottsága 1976 óta rendszeres munkát végez. Központi Bizottságunk abban az évben rendezte meg a járás területén a nyári néprajzi szemináriumot, amelynek munkájában Weiszer Eszter pedagógust és Bankóné Tóth Ibolya volt Szőttes-táncost is bevonta. E két kiváló gyűjtőnk azóta is a szakbizottságot további aktív tagokkal bővítette és velük együtt folyamatosan végzik járásuk területén elsősorták. Ez elég nehézkes volt, mert egy-egy csoport a két nap folyamán több műsorban is szerepelt, és változtak a szereplés feltételei. Később javultak a verseny és az elbírálás feltételei. Kialakult az új kiírási rendszer: előre meghatározták, háromnegyed évvel korábban meghirdették a feltételeket. Mig az első versenyforma „csak" nagyobb teljesítményre ösztönözte a csoportokat, addig a második versenyforma már irányt meghatározó erővel bírt. Ma a felnőtt- és gyermekcsoportok kétévente váltakozva, ebben a második tartalmi töltetű versenyben tesznek tanúbizonyságot a két év munkájának eredményéről. A kiirt kritériumok nem könnyűek. A feladat: 20—30 perces müsorblokkok szerkesztése, megalkotása, amelyek sajátos nemzetiségi kulturális hagyományainkból merítik a témát és a tánci, zenei, viseleti alapanyagot. A másfél évtizede folyó verseny eredménye, hogy csoportjaink jelentősen segítették a hazai hagyománykincs feltárását, színpadi alkotásként újbóli közkinccsé tételét. A csoportok először a saját néprajzi etnikumuk, régiójuk anyagának az alaposabb megismerését, a már ismert hagyománykincs mellett sok olyan anyag feltárását valósították meg, mely jóformán már csak az emberek emlékezetében élt. Példaként felsorolhatjuk az utóbbi tizenöt évben felszínre került dalok, táncok sokaságát: a sallai, a bársony, az üveges, a magyar, a bertóké. a tréfás vasvári verbunkosokat, a tavaszi leánytáncok több helyi variánsát, a karikázókat, a csárdások számtalan változatait, és az elnépíesedett polgári táncokat. Gyermektánccsoportjaink jóvoltából pedig ismét felszínre került számtalan gyermekjáték, amely ma már gyermeki tánckultúránk hazai anyagát képezi. Megemlíthetjük a Villő, a Fehér Liliomszál, a Tátika, a Barkóca, a Csali, a galántai Pitypang, az országos versenyekben is szép eredményt elért gyermektánccsoportok tevékenységét. De sorolhatnánk a többieket is. Ezeknél a csoportoknál a központi versenykiírás volt az egyik — több esetben a. legjelentősebb — ösztönző erő, amelynek az eredményeként létrejött a tudatos kutatói, feltárói és néprajzi ban a folklórhagyományok feltárását, rögzítését. Munkájuk kiváló eredménye a folklórcsoportok magas színvonalú műsorain mérhető le. A rozsnyói járásban Ulman Lajosné Jarabkó Margit néni kitartó gyűjtőmunkáját kell kiemelni, aki Ujváry Zoltán kiváló folklorista irányításával a hagyományos paraszti élet számos mozzanatát jegyezte le alapos részletességgel. A rimaszombati járásban, a hidegkúti Mag Elza öntevékenyen gyűjtötte össze faluja tárgyi emlékeit, és a megüresedett iskola helyiségében a hnb támogatásával létrehoztak egy kiváló néprajzi gyűjteményt. A járási szakbizottság elnöke korábban Guszonán rendezett néprajzi kiállítást, amelyet később helyiséghiány miatt likvidálni kellett. Tóbisz Ferenc és Aleva Gyula évek óta a népi gyermekjátékok gyűjtését végzik. A losonci járás néprajzi szakbizottságának munkáját Böszörményi István és Duray Éva, a füleki gimnázium tanárai irányítják. Mindketten a néprajzi anyag kiváló gyűjtői is, diákjaik bevonásával a járás területén rendszeresen gyűjtenek és publikálnak Néprajzi dolgozataikból Néprajzi Értesítő címmel ezidáig két füzetet jelentettek meg. A nagykürtösi járásban Csáky Károly, Bo-A CSEMADOK NÉPRAJZI GYŰJTŐTEVÉKENYSÉGÉRŐL 6
