A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
Tudomány-technika GÁZMASZKOK A TERMÉSZETÉRT Európa legnagyobb kéntelenítő berendezése a Saar-vidéken, a weiheri erőműben Erőmű füst nélkül — a hűtőtorony belsejében található a különleges gáztisztító. A hőerőműveket a jövőben kémények nélkül tervezhetik a mérnökök Él a Rurh-vidéken egy bányászból lett mérnök, a gladbecki Heinrich Hölter, akit — annak ellenére, hogy ipari vállalkozó — a szélsőséges környezetvédők, az iparellenes zöldek is nagyra becsülnek. A köztiszteletnek az a magyarázata, hogy ennek az 53 éves feltalálónak a neve több mint 700 szabadalmi okiraton olvasható, s találmányai szinte kivétel nélkül a természet, az emberi környezet védelmét szolgálják. Üzemében újabb és újabb — folyamatosan tökéletesített — pernyét/enítő berendezéseket fejlesztenek és gyártanak, olyan tisztítókat amelyek a legfinomabb pernyerészecskéket és egyéb káros anyagokat is kiszűrik. Egyik száraz-pernyéttenítő berendezése percenként 400 köbméter nyersgázt változtat —120 szűrőjével — környezetet nem szennyező tiszta gázzá. Ezt a készüléket sok szakember a világ legkisebb, de aránytalanul nagy teljesítményű száraz-pernyétlenítő berendezésének tartja. Az 1960-as évek közepe óta Hölter egész sor tisztítóberendezést konstruált kokszolókat, horganyzó üzemek, öntödék számára, de fő feladatának mindig azt tartotta, hogy a kén-dioxid ellen hadakozzon, amiből a Német Szövetségi Köztársaságban évente 150 millió tonna ömlik a levegőbe, az ipari üzemek, fűtőművek, erőművek kéményeiből. Nem utolsósorban a Hölter-kéntelenftőknek köszönhető, hogy ma már a túliparosított Rurh-vidéken is tehet néha látni a kék eget. Ami pedig a jövőt illeti: a Rurh-vidék erőműveit hamarosan sorra felszerelik azokkal a Hölter-szűrőberendezésekkel, amelyek a kéngázok 75—90 százalékát garantáltan „megfogják". Ezeknek a készülékeknek rendkívüli előnyük is van: a szűrőkből származó szürke iszapot, amit — szokásosan tározókba gyűjtenek, s e „szennytavak" is szennyezik a természetet — különleges meszes és alkálimosós kezeléssel gipsszé alakítják át. Az egyik ilyen Hölter-berendezés a Saar-vidék legnagyobb erőművében óránként 120 ezer köbméter szennygázt szűr, s a szüredékböl évente 12 ezer tonna gipszet „gyárt". Persze még ezekből a kéntelenítő berendezésekből is elég sok — jóllehet tisztított — gáz áramlik ki a kéményen át a levegőbe. Hamarosan várható azonban, hogy a köményes szénerőművek a múlt emlékeivé válnak. Vö/klingenben ugyanis az épülő 230 megawattos széntüzelésű erőműnek már a hűtőtornyában helyezkedik el a Hölter-kéntelenítő. Ezzel a kémény fölöslegessé válik. Ma már nemcsak bányákban, kórházakban, hulladékégetőkben tisztítják Hölter-szűrők a levegőt, hanem gépkocsikban is. Jelenleg egyelőre 60 autóbuszban, 40 taxiban és számos középkategóriájú személyautóban gondoskodnak megfelelően méretezett (kísérleti) Hölter-szűrők az utastér levegőjének tisztaságáról: magukba nyelik a kívülről beáramló szennygázokat. Azoknak a sofőröknek, teherautó- és kamionvezetőknek, akik rengeteget ülnek a volánnál, az utastér és pilótakabin levegőjének tisztasága életmentő fontosságú lehet, hiszen — olvasható szakértői jelentésekben — a kocsibelső terének gáztartalma a baleseteknek ugyanannyiszor okozója, mint az alkohol: nemcsak a gépkocsivezető felső légutait károsítják, hanem a vérképző rendszert is, illetve mérhetően lassítják a vérkeringést, s ezzel rosszul létet okoznak a gázok. 1982 novemberében irta az egyik közkedvelt nyugatnémet autós újság: „A motor számára remek szűrök finomítják a levegőt, de az utastérben és a sofőrkabinokban ülők levegőjét semmi sem tisztítja. Okkal kérdik az autóvezetők: miért jár nekünk kevesebb gondoskodás, mint a motornak ?" A cikk ezzel a mondattal végződött: „A sorozatban gyártott, kis alakú füst-, korom- és kipufogógáz-szűrőre még sokáig kell várnunk." Úgy látszik, mégse sokáig. A Hölter-féle Airdean-FUter (légtisztító szűrő), amely alig nagyobb egy táskaírógépnél, s a csomagtartóba egyszerűen beépíthető, hamarosan sorozatban készül már Gladbeckben. Az anyatej elpusztítja a kórokozó egysejtűeket A Giardia lamblia ostoros egysejtű az emberi bélcsatorna többnyire ártalmatlan élősködője, de csecsemőkben súlyos hasmenést és emésztési zavarokat okozhat. Az ivóvízzel terjedő fertőzés járványosán is felléphet. Régi megfigyelés, hogy az anyatejjel táplált csecsemők kevésbé érzékenyek a Giardia okozta fertőzésekkel szemben és igen hamar kigyógyulnak abból, s ezt annak tulajdonították, hogy az anyatej a kórokozókkal szemben ellenanyagot tartalmaz. Csakhogy olyan anyák teje is megvédte a gyermeket, akik maguk sohasem estek át a fertőzésen. A fentiekből kiindulva, amerikai kutatók keresni kezdték az anyatejben azt az anyagot, amely az egysejtüeket pusztítja. Hamar kiderült, hogy az immunanyagoktól megfosztott tej is megőrzi aktivitását, a kivont ellenanyagok viszont hatástalanok. Mind a normál, mind az ellenanyagmentes tej igen aktív: még 1 —3 %-os hígításban is órák alatt elpusztította a táptalajon élő egysejtűeket. A részletes biokémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a tej kórokozóellenes hatásáért több anyag együttesen felelős, és ezek közül a legfontosabb egy zsírbontó enzim, az ún. „epesavak által aktivált lipáz". Ez az enzim a tejzsírt emészti a csecsemők bélcsatornájában, és inaktív mindaddig, amíg az epével nem érintkezik (ezért nem bontja le a tejzsirt magában a tejben). Érdekes, és további kutatást igényel, hogy az élősködők elpusztításához az enzimnek nincs szüksége az epesavak jelenlétére, tehát aktivitását valószínűleg nem az egysejtű sejthártyájának „lebontása" útján fejti ki. Az anyatej nemcsak a G. lamblia, hanem az Entamoeba histolytica (a vérhas-amöba) és a Trichomonas vaginalis (a húgyutakat fertőző ostoros egysejtű) ellen is hatásos. Ha sikerül pontosan megismerni az anyagot és a parazitaellenes hatás mechanizmusát, elképzelhető, hogy minden eddiginél hatékonyabb és „természetesebb" gyógyszerrel lehet majd fellépni a trópusokon igen sok áldozatot szedő csecsemőkori bélfertőzésekkel szemben. Lézer az érsebészetben ? A kaliforniai Stanford Orvosi Központban a múlt év márciusában sikerült egy betegnek a lábában levő trombust lézerfénnyel szétrombolni. Ilyenformán a páciens lábát nem kellett amputálni. Majd négy további beteget kezeltek ugyanezzel az eljárással, közülük kettőt sikerrel. Azóta amerikai orvosok ugyanezt a beavatkozást szívkoszorúér-szűkületben szenvedő betegeken is alkalmazták, de a szükséges engedély hiányában nem az USA-ban, hanem Franciaországban, egy toulouse-i klinikán. A lézeres trombusrombolást a mellkas felnyitása után, közvetlenül by-pass (áthidaló érszakasz) beültetése előtt végezték el. s az mindössze két-öt percig tartott. Öt beteg közül négynek erősen összeszűkült véredényét sikerült a vér számára ismét átjárhatóvá tenni. Huszonöt nappal később az egyik beteg erében szabadon áramlott a vér, ellenben két betegé ismét elzáródott, valószínűleg azért, mert a by-pass műtét következtében a véráram nem volt elég erős. Ez a kezelés azért kockázatos, mert a lézersugár megsértheti vagy átfúrhatja az érfalat. Ezért az orvoskutatók az eljárást először embertetemek különféle erein és állatokon próbálták ki. Ezekben a kísérletekben sikerült négy teljesen elzáródott szívkoszorúeret ismét megnyitni, további tizenegy — érelmeszesedés következtében összeszűkült — érnek az átmérőjét 50—70 százalékkal megnagyobbítani. Négy ízben az érfal megsérült, egyben pedig a lézersugár pontatlan irányítása miatt — átfúródott. Ma még nem tudják, hogy az efféle kezelés pótolhatja-e a műtétet, akárcsak részben is. Továbbá szükség van olyan vékony katéterekre is, amelyeknek felhasználásával a fényvezető üvegszál pontosan irányítható. 16
