A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

Hallottukolvastukláttuk A vidéki polgár — mármint az NSZK-ban — általában jámbor és békés életet él egész éven át. Kivéve a karnevál idősza­kát. A vidéki karneválokon, ahol újabban úgynevezett uraknak való összejövetelt tartanak, divat lett a szórakoztató höl­gyek bérelése, akik azután minél több fedetlen husi látványával ingerük az ura­kat. A striptease-lányok csupán négykéz­láb mászkálásra, melltartó-árverésre és egyéb „ártatlan" mulatságokra ingerük a derék átlagpolgárt. Csaknem egyszerre született a világra, néhány percnyi különbséggel, az angliai Darlington szülészeti kórházában két Smith kisfiú. A császármetszéssel világra segített kisfi­úk mégsem ikrek. Külön-külön fogantak, s egymástól függetlenül fejlődtek édesany­juk két méhében. Arra hogy a két méhben egyszerre két magzat fejlődjön szinte egyidejűleg, alig van példa. Legföljebb, ha tíz ilyen esetről tud az orvosi krónika. A Bajkál-tó a világ egyik legkülönösebb állóvize. Sajátosságai közé tartozik, hogy egy kistermetű fókafaj is él benne: a nerpa. A bajkáli törpefóka-gyerekek a mama által kiturkált hóbarlangban nőnek fel a befagyott tó jegén, és egy léken ót kapják hal- és ráktáplálékukat. KÖNYV Havasi virágok A Búvár zsebkönyvek még mindig népszerű­ek. Köteteit két-három hónap alatt szétkap­kodják. És rövid időn belül újabb és újabb kiadások kerülnek a könyvpiacra. Nem lesz ez másként a most megjelent Havasi virágok című kötettel sem. A siker titka az ezerarcú természet iránti változatlan érdeklődés, de ehhez az ízléses és praktikus borítólap, a rövid és érdekes szöveg, valamint a jó papír­ra nyomtatott valósághű illusztrációk is hoz­zájárulnák. A Kosa Géza — F. Gyurkó Gizella alkotó­páros a havasok szépségükben is egyszerű virágait, cserjéit mutatja be nekünk. Oda kalauzol, ahol: „rövid a nyár, hosszú a tél, a tavasz meg az ősz ismeretlen. A szelek sohasem nyugosznak, kristálytiszta a leve­gő ...” Az Alpok, Kárpátok, a Balkán félsziget, valamint a Pireneusok lejtőin megtalálható, sőt az örök hó határáig felhúzódó változatos virágos növényekkel ismerkedhetünk meg. Többségük ma már szigorúan védett és na­gyon ritka. A turizmus elterjedésével szá­muk, életterük egyre fogy. A kirándulók fele­lőtlenül letépik a virágait, kiszaggatják gyö­kereit, pedig ezek a növények csak a szabad természetben tárják fel igazán szépségüket, a szobák négy fala között, a díszes vázákban esetlenül kókadoznak. Lapozgatom a könyvet, nézegetem a szí­nes rajzokat és ízlelgetem a különleges vi­rágneveket: fagyoskodó tárnics, henye bo­­roszlán, havasi csukóka, arany harangláb, kereklevelű kőtörőfü, kárpáti kakastaréj ... Megint gazdagabb lettem egy pár pompás jelzővel, semmihez sem hasonlítható, kecses virág-képpel. És ha utam egyszer a hegyekbe visz, a könyv nyomán ismerősként köszönt­hetem a hegyek virágait. Másnak is ajánlom. (ozsvald) Koncsol László: Vizesnapló Nem szokatlan dolog, hogy jó nevű költők, tehetséges lírikusok más műfajokban is je­leskednek, a költészet mellett a szépprózát, a publicisztikát és az esszét is művelik. Példa akad szép számmal mind a magyar, mind pedig a világirodalomban, sőt azt hiszem, inkább az okozna gondot, hogy olyan költőt találjunk, akire mindez nem érvényes, aki kizárólag csak verseket ír. Az viszont már jóval ritkább, hogy egy prózaíró, esztéta vagy kritikus, miután kötetek egész sorával bizo­nyította tehetségét és rátermettségét, túl a negyedik X-en, egyszeriben verseket kezdjen írni. Izgalmas feladat lenne ennek az elhatá­rozásnak az okait felderíteni, már csak azért is, hiszen a legtöbb költő már tizenéves korában eljegyzi magát a lírával, huszonéves korában pedig már kiforrott versekkel jelent­kezik. E rövid jegyzetben effajta nyomozásra nem vállaikozhatom, még akkor sem, ha történetesen Koncsol Lászlót — mert hiszen róla van most szó —, a jeles csehszlovákiai magyar esztétát és kritikust személyesen és írásain keresztül is jól ismerem, s tudom azt, hogy szenvedélyesen szereti a szép verset. olyannyira talán, hogy ez az érzés gyakran még a szigorú kritikusi maszkot is levéteti vele. Aki figyelmesebben olvassa egy-egy verselemzését, az hamarosan arra döbben rá, hogy egy szemérmesen rejtőző költő sorait olvassa, egy olyan lírikusét, aki még önmagának sem meri bevallani titkos vágya­it. Több mint két évtizedet kellett eltöltenie Koncsol Lászlónak a pályán ahhoz, hogy a benne megbúvó művésznek is lehetőséget adjon a kitárulkozásra. Első verseskötetét 1981-ben Színmuzsika, fényvarázs címmel adta ki, ezt követte most a Vizesnapló, amely a maga nemében páratlan vállalkozás. A versek kivétel nélkül a vízről szólnak, ponto­sabban a víz egyes megjelenési formáiról: a ködről, az esőcseppről, a hópehelyről és még sorolhatnám, de vers íródott az anyatejröl, a könnycseppről és a vércseppröl is, ezzel is nagyobb nyomatékot adva annak a ténynek, hogy a víz — bármennyire is „szakszerű" a leírás, pontos a természeti folyamatok ábrá­zolása — csupán ürügy, itt valójában a szüntelen változás és a messzeségek után sóvárgó emberi lélek tárulkozik ki előttünk, miközben szól a zene, s a költő a versformák varázslatos kaleidoszkópjával játszik. Lacza Tihamér FOLYÓIRAT Két kultúra mezsgyéjén A Népszabadság április 21-i, szombati szá­mának kulturális rovatában jelent meg Lo­vász Péter interjúja Duba Gyula íróval, a Madách Kiadó főszerkesztőjével. Az interjú a Madách fennállásának 15. évfordulója alkal­mából készült és részletes tájékoztatást ad a kiadó munkájáról. Duba Gyula az interjú elején a Kiadó céljáról, hivatásáról beszél, amely egyúttal küldetést is jelent. Ebben a minőségében „négy forrásból származó értékes müvek kiadásával igyekszik gazdagítani a csehszlo­vákiai magyarság kultúráját." Elsősorban le­hetővé teszi a csehszlovákiai magyar írók könyveinek kiadását, magyar nyelvre átülteti és megjelenteti a cseh és szlovák irodalom legkiemelkedőbb klasszikus és modem mű­veit, végül az államközi kulturális együttmű­ködés keretében lehetővé teszi a kortárs és klasszikus magyar irodalom, kisebb mérték­ben a világirodalom alkotásainak behozata­lát a hazai magyar olvasók számára. Duba Gyula Lovász Péter kérdésére ismer­teti a Madách gazdasági mechanizmusát, állapotát. Elmondja, hogy a Kiadót évente másfél millió koronás támogatásban részesí­ti az állam, s így a felmerülő anyagi hiányt állami támogatásból fedezik. Javítják a kiadó anyagi helyzetét a közös kiadású könyvek, a magyar kiadók ugyanis minden Madách által kiadott hazai könyvből több száz, több ezer példányt vesznek át, s ez lehetővé teszi a könyvek magasabb példányszámú kiadását, ezáltal olcsóbbá tételét. „Ezek segítségével elviselhetök a kisebb példányszámban ki­adott könyvek magasabb költségei." Arról is nyilatkozik Duba Gyula főszerkesz­tő, hogy elsődlegesnek mindenképpen erköl­csi küldetését tekinti a Kiadó, és nem hajlan­dó fércműveket kiadni csak azért, hogy gaz­dasági és kiadói programjainak eleget te­gyen. Ma már ott tart a Madách Kiadó, hogy nem kell szégyenkeznie kiadványaiért, s mél­tán felzárkózhat mind a hazai szlovák és cseh, mind a magyarországi kiadók mellé. Duba végül beszél a Madách szerkesztő­inek munkájáról, a fordító-szerkesztők prob­lémájáról, az utánpótlás kérdéséről. Végül a szlovákiai magyarság olvasásigényéről esik szó, valamint a könyvpropaganda elégtelen­ségéről. Mert hiszen lehetne többet is tenni a könyvek'hírverésének dolgában. (dénes) HANGLEMEZ Verdi: Simon Boccanegra A „Simon Boccanegra" Verdi leggyakrabban játszott operái közé tartozik. Szövege Schil­ler „Fiesco” című verses drámájából készült. A Schiller-művet először a kitűnő librettists. Piave dolgozta át operaszöveggé, később Boito, majd Werfel készített belőle librettót. Az opera cselekménye a XIV. században játszódik, Genova városállamban, melynek feje Simon Boccanegra, és azt a véres küz­delmet ábrázolja, melyet Itália népe vívott a kegyetlen és dúsgazdag patríciusok ellen azzal a céllal, hogy véget vessen Genova városállam arisztokratikus elnyomó rendsze­rének. Az opera ősbemutatója 1857. márci­us 12-én volt a velencei Fenice Színházban. Azóta is a világ leghíresebb operaszínpada­inak állandó repertoárdarabja. Népszerűsége az eszményi énekes szólamoknak, Verdi jel­lem- és helyzetábrázoló képességeinek, a mű drámai erejének köszönhető. A Hungaroton-lemezen digitális felvételen hallható a három felvonásos Verdi-opera olasz nyelven, magyar művészek előadásá­ban. A főbb szerepek alakítói: Simon Bocca­negra — Miller Lajos, Fiesco — Gregor József, Amelia Grimaldi — Kincses Veronika, Gabriele Adrono — N. Nagy János, Paolo Albiani — Gáti István. A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekarát Giuseppe Pa­­tené vezényli. Miller Lajos a címszerepben, a tőle megszokott kiváló alakításával hívja fel magára a figyelmet. A ma már külföldön is jól ismert magyar baritonista ezúttal is remekel. Különösen jól érzékelhető ez Boccanegra nagy Békeszózatának előadásakor, amikor a művész a megrendítő dallam plasztikus elő­adásával is bizonyítja nem mindennapi kvali­tásait. Emlékezetes teljesítmény Fiesco áriája a kitűnő basszus, Gregor József előadásában, aki tehetséges interpretálásával jól illusztrál­ja, hogy ez a szép ária méltán egyike az operairodalom legkedveltebb basszus-áriá­inak. Természetesen a további főbb szerepe­ket alakító művészek teljesítménye is rendkí­vül színvonalas, s arról vall, hogy a népszerű Verdi-opera a lehető legjobb szereposztás­ban hangzik el a kitűnő digitális felvételen. A kiváló szólisták teljesítményéhez, a sikerhez nagy mértékben járul hozzá a kiváló olasz karmester, Giuseppe Patané közreműködése is, aki a magyar operaszinpad csillagaiból álló együttessel olyan felvételt készített, amelynek minden esélye és feltétele megvan ahhoz, hogy a nemzetközi hanglemezpiacon is sikerrel állja meg a helyét. Sági Tóth Tibor 9

Next

/
Thumbnails
Contents