A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-25 / 22. szám
Hallottukolvastukláttuk A vidéki polgár — mármint az NSZK-ban — általában jámbor és békés életet él egész éven át. Kivéve a karnevál időszakát. A vidéki karneválokon, ahol újabban úgynevezett uraknak való összejövetelt tartanak, divat lett a szórakoztató hölgyek bérelése, akik azután minél több fedetlen husi látványával ingerük az urakat. A striptease-lányok csupán négykézláb mászkálásra, melltartó-árverésre és egyéb „ártatlan" mulatságokra ingerük a derék átlagpolgárt. Csaknem egyszerre született a világra, néhány percnyi különbséggel, az angliai Darlington szülészeti kórházában két Smith kisfiú. A császármetszéssel világra segített kisfiúk mégsem ikrek. Külön-külön fogantak, s egymástól függetlenül fejlődtek édesanyjuk két méhében. Arra hogy a két méhben egyszerre két magzat fejlődjön szinte egyidejűleg, alig van példa. Legföljebb, ha tíz ilyen esetről tud az orvosi krónika. A Bajkál-tó a világ egyik legkülönösebb állóvize. Sajátosságai közé tartozik, hogy egy kistermetű fókafaj is él benne: a nerpa. A bajkáli törpefóka-gyerekek a mama által kiturkált hóbarlangban nőnek fel a befagyott tó jegén, és egy léken ót kapják hal- és ráktáplálékukat. KÖNYV Havasi virágok A Búvár zsebkönyvek még mindig népszerűek. Köteteit két-három hónap alatt szétkapkodják. És rövid időn belül újabb és újabb kiadások kerülnek a könyvpiacra. Nem lesz ez másként a most megjelent Havasi virágok című kötettel sem. A siker titka az ezerarcú természet iránti változatlan érdeklődés, de ehhez az ízléses és praktikus borítólap, a rövid és érdekes szöveg, valamint a jó papírra nyomtatott valósághű illusztrációk is hozzájárulnák. A Kosa Géza — F. Gyurkó Gizella alkotópáros a havasok szépségükben is egyszerű virágait, cserjéit mutatja be nekünk. Oda kalauzol, ahol: „rövid a nyár, hosszú a tél, a tavasz meg az ősz ismeretlen. A szelek sohasem nyugosznak, kristálytiszta a levegő ...” Az Alpok, Kárpátok, a Balkán félsziget, valamint a Pireneusok lejtőin megtalálható, sőt az örök hó határáig felhúzódó változatos virágos növényekkel ismerkedhetünk meg. Többségük ma már szigorúan védett és nagyon ritka. A turizmus elterjedésével számuk, életterük egyre fogy. A kirándulók felelőtlenül letépik a virágait, kiszaggatják gyökereit, pedig ezek a növények csak a szabad természetben tárják fel igazán szépségüket, a szobák négy fala között, a díszes vázákban esetlenül kókadoznak. Lapozgatom a könyvet, nézegetem a színes rajzokat és ízlelgetem a különleges virágneveket: fagyoskodó tárnics, henye boroszlán, havasi csukóka, arany harangláb, kereklevelű kőtörőfü, kárpáti kakastaréj ... Megint gazdagabb lettem egy pár pompás jelzővel, semmihez sem hasonlítható, kecses virág-képpel. És ha utam egyszer a hegyekbe visz, a könyv nyomán ismerősként köszönthetem a hegyek virágait. Másnak is ajánlom. (ozsvald) Koncsol László: Vizesnapló Nem szokatlan dolog, hogy jó nevű költők, tehetséges lírikusok más műfajokban is jeleskednek, a költészet mellett a szépprózát, a publicisztikát és az esszét is művelik. Példa akad szép számmal mind a magyar, mind pedig a világirodalomban, sőt azt hiszem, inkább az okozna gondot, hogy olyan költőt találjunk, akire mindez nem érvényes, aki kizárólag csak verseket ír. Az viszont már jóval ritkább, hogy egy prózaíró, esztéta vagy kritikus, miután kötetek egész sorával bizonyította tehetségét és rátermettségét, túl a negyedik X-en, egyszeriben verseket kezdjen írni. Izgalmas feladat lenne ennek az elhatározásnak az okait felderíteni, már csak azért is, hiszen a legtöbb költő már tizenéves korában eljegyzi magát a lírával, huszonéves korában pedig már kiforrott versekkel jelentkezik. E rövid jegyzetben effajta nyomozásra nem vállaikozhatom, még akkor sem, ha történetesen Koncsol Lászlót — mert hiszen róla van most szó —, a jeles csehszlovákiai magyar esztétát és kritikust személyesen és írásain keresztül is jól ismerem, s tudom azt, hogy szenvedélyesen szereti a szép verset. olyannyira talán, hogy ez az érzés gyakran még a szigorú kritikusi maszkot is levéteti vele. Aki figyelmesebben olvassa egy-egy verselemzését, az hamarosan arra döbben rá, hogy egy szemérmesen rejtőző költő sorait olvassa, egy olyan lírikusét, aki még önmagának sem meri bevallani titkos vágyait. Több mint két évtizedet kellett eltöltenie Koncsol Lászlónak a pályán ahhoz, hogy a benne megbúvó művésznek is lehetőséget adjon a kitárulkozásra. Első verseskötetét 1981-ben Színmuzsika, fényvarázs címmel adta ki, ezt követte most a Vizesnapló, amely a maga nemében páratlan vállalkozás. A versek kivétel nélkül a vízről szólnak, pontosabban a víz egyes megjelenési formáiról: a ködről, az esőcseppről, a hópehelyről és még sorolhatnám, de vers íródott az anyatejröl, a könnycseppről és a vércseppröl is, ezzel is nagyobb nyomatékot adva annak a ténynek, hogy a víz — bármennyire is „szakszerű" a leírás, pontos a természeti folyamatok ábrázolása — csupán ürügy, itt valójában a szüntelen változás és a messzeségek után sóvárgó emberi lélek tárulkozik ki előttünk, miközben szól a zene, s a költő a versformák varázslatos kaleidoszkópjával játszik. Lacza Tihamér FOLYÓIRAT Két kultúra mezsgyéjén A Népszabadság április 21-i, szombati számának kulturális rovatában jelent meg Lovász Péter interjúja Duba Gyula íróval, a Madách Kiadó főszerkesztőjével. Az interjú a Madách fennállásának 15. évfordulója alkalmából készült és részletes tájékoztatást ad a kiadó munkájáról. Duba Gyula az interjú elején a Kiadó céljáról, hivatásáról beszél, amely egyúttal küldetést is jelent. Ebben a minőségében „négy forrásból származó értékes müvek kiadásával igyekszik gazdagítani a csehszlovákiai magyarság kultúráját." Elsősorban lehetővé teszi a csehszlovákiai magyar írók könyveinek kiadását, magyar nyelvre átülteti és megjelenteti a cseh és szlovák irodalom legkiemelkedőbb klasszikus és modem műveit, végül az államközi kulturális együttműködés keretében lehetővé teszi a kortárs és klasszikus magyar irodalom, kisebb mértékben a világirodalom alkotásainak behozatalát a hazai magyar olvasók számára. Duba Gyula Lovász Péter kérdésére ismerteti a Madách gazdasági mechanizmusát, állapotát. Elmondja, hogy a Kiadót évente másfél millió koronás támogatásban részesíti az állam, s így a felmerülő anyagi hiányt állami támogatásból fedezik. Javítják a kiadó anyagi helyzetét a közös kiadású könyvek, a magyar kiadók ugyanis minden Madách által kiadott hazai könyvből több száz, több ezer példányt vesznek át, s ez lehetővé teszi a könyvek magasabb példányszámú kiadását, ezáltal olcsóbbá tételét. „Ezek segítségével elviselhetök a kisebb példányszámban kiadott könyvek magasabb költségei." Arról is nyilatkozik Duba Gyula főszerkesztő, hogy elsődlegesnek mindenképpen erkölcsi küldetését tekinti a Kiadó, és nem hajlandó fércműveket kiadni csak azért, hogy gazdasági és kiadói programjainak eleget tegyen. Ma már ott tart a Madách Kiadó, hogy nem kell szégyenkeznie kiadványaiért, s méltán felzárkózhat mind a hazai szlovák és cseh, mind a magyarországi kiadók mellé. Duba végül beszél a Madách szerkesztőinek munkájáról, a fordító-szerkesztők problémájáról, az utánpótlás kérdéséről. Végül a szlovákiai magyarság olvasásigényéről esik szó, valamint a könyvpropaganda elégtelenségéről. Mert hiszen lehetne többet is tenni a könyvek'hírverésének dolgában. (dénes) HANGLEMEZ Verdi: Simon Boccanegra A „Simon Boccanegra" Verdi leggyakrabban játszott operái közé tartozik. Szövege Schiller „Fiesco” című verses drámájából készült. A Schiller-művet először a kitűnő librettists. Piave dolgozta át operaszöveggé, később Boito, majd Werfel készített belőle librettót. Az opera cselekménye a XIV. században játszódik, Genova városállamban, melynek feje Simon Boccanegra, és azt a véres küzdelmet ábrázolja, melyet Itália népe vívott a kegyetlen és dúsgazdag patríciusok ellen azzal a céllal, hogy véget vessen Genova városállam arisztokratikus elnyomó rendszerének. Az opera ősbemutatója 1857. március 12-én volt a velencei Fenice Színházban. Azóta is a világ leghíresebb operaszínpadainak állandó repertoárdarabja. Népszerűsége az eszményi énekes szólamoknak, Verdi jellem- és helyzetábrázoló képességeinek, a mű drámai erejének köszönhető. A Hungaroton-lemezen digitális felvételen hallható a három felvonásos Verdi-opera olasz nyelven, magyar művészek előadásában. A főbb szerepek alakítói: Simon Boccanegra — Miller Lajos, Fiesco — Gregor József, Amelia Grimaldi — Kincses Veronika, Gabriele Adrono — N. Nagy János, Paolo Albiani — Gáti István. A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekarát Giuseppe Patené vezényli. Miller Lajos a címszerepben, a tőle megszokott kiváló alakításával hívja fel magára a figyelmet. A ma már külföldön is jól ismert magyar baritonista ezúttal is remekel. Különösen jól érzékelhető ez Boccanegra nagy Békeszózatának előadásakor, amikor a művész a megrendítő dallam plasztikus előadásával is bizonyítja nem mindennapi kvalitásait. Emlékezetes teljesítmény Fiesco áriája a kitűnő basszus, Gregor József előadásában, aki tehetséges interpretálásával jól illusztrálja, hogy ez a szép ária méltán egyike az operairodalom legkedveltebb basszus-áriáinak. Természetesen a további főbb szerepeket alakító művészek teljesítménye is rendkívül színvonalas, s arról vall, hogy a népszerű Verdi-opera a lehető legjobb szereposztásban hangzik el a kitűnő digitális felvételen. A kiváló szólisták teljesítményéhez, a sikerhez nagy mértékben járul hozzá a kiváló olasz karmester, Giuseppe Patané közreműködése is, aki a magyar operaszinpad csillagaiból álló együttessel olyan felvételt készített, amelynek minden esélye és feltétele megvan ahhoz, hogy a nemzetközi hanglemezpiacon is sikerrel állja meg a helyét. Sági Tóth Tibor 9
