A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-25 / 22. szám

Következő számunk tartalmából:

Sidó Zoltán:

A NÉPMŰVÉSZET SEREGSZEMLÉJE

Gál Sándor: CSEREHÁTI KRÓNIKA VI.

Fister Magda riportja a losonci (Lucenec) Pedagógiai Szakközépiskoláról

Miklósi Péter:

KÉT TENGER KÖZÖTT

Ozogány Ernő:

A FALISZEKRÉNY TITKA

Csicsay Alajos: ÚTBAN HAZAFELÉ

(elbeszélés)

Strasser György:

KUBAI IMPRESSZIÓK II.

Címlapunkon M. Borsky felvétele

A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná ul. 7. Telefon: 332-865. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Strasser György. Telefon : 336-686, főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla. Telefon: 332-864. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedicia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. t. 6. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiame n. p„ Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,—Kős. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatefstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13. VI. poschodie tel.: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11.

Hétvégi levél

A játszótéren vidám zsibongás. A homokozóban néhány pöttömnyi legényke kis játékautókon homokot szállít egy feltehetően már iskolás korú fiúnak, aki igen elmélyülten homokvárat épít; a csúszdán hangosan kacagó kislányok ereszkednek lefelé, de a libikókák sem pihennek, s aki fel akar ülni, annak bizony várnia kell a sorára. A közeli kézilabda-pályán izgalmas focimeccs zajlik, egy-két apuka is bekapcsolódott a küzdelembe. Mindenki nagyot derül, amikor az egyik terebélyesebb férfi a labda helyett a levegőt találja el, s eközben a labda átgurul a gólvonalon. Egy kissé távolabb röplabdáznak, amott pedig egy csapat fiú éppen arra készül, hogy kipróbálja ügyességét a kosárlabda palánk alatt. A játszótér közepén egy hosszúkás épület áll, az egyik oldala csupa üveg, így jól látni a bordásfalon nyújtózó anyukákat, a szomszédos helyiségben pedig tekintélyt parancsoló súlyzók alatt férfiak izzadnak. Az őszhajú bácsika — ő felügyel itt a tornaszerekre és a higiéniai berendezésekre — szertartásos mozdulatokat végezve pipázgat és elégedetten figyeli az eseményeket. Két bicikliző srác is megáll égy pillanatra az ablak előtt, majd hirtelen nyeregbe pattannak és elhajtanak. Mindenütt vidámság, jókedv és mozgás.

Valahogy így képzelhette el a tervező a dolgokat, amikor a rajzasztalnál, az üres papírlap előtt ülve azon töprengett, mivel tudná ellensúlyozni a lakótelepek toronyházainak szürke monotóniáját hogyan tehetne kicsalogatni a házak elé a lakásaikban megbúvó embereket, mi módon lehetne közösséget kovácsolni a véletlen folytán egy lakótelepre került emberek alaktalan tömegéből. Az elképzelés — mármint az. hogy ebben a gyerekek tudnának a legkönnyebben segíteni, hiszen ők nem csinálnak gondot az ismerkedésből, s rajtuk keresztül a szülők, a felnőttek is sokkal fesztelenebből kommunikálhatnak, szóval az elképzelés nem volt rossz, csak hát a tervező túlságosan fiatal és naiv volt, s nem gondolt néhány apróságra. Például arra, hogy a kézilabda-pálya aszfaltja néhány hónap alatt megrepedezik és lesüllyed, mert a munkások hanyagul végezték a dolgukat; hogy a homokozóban éveken át nem cserélik majd a homokot s így a gyerekek nagy ívben elkerülik még a tájékát is; hogy a libikókák faülése fél év után letörik, s nem akad senki, aki újat tenne a helyére; hogy a kosárlabda-palánk rövid idő alatta földre dől, mert „elfelejtették" biztonságosan rögzíteni; hogy az izom fejlesztésből és a szertornából sem lesz semmi, mert miután a

játszótér közepére szánt épület elkészült, többé senki sem törődött vele. sajnos, az az elégedetten pipázgató őszhajú bácsika sem, mivel ő csak a tervező képzeletében létezett, noha bizonyosan élnek valahol ilyen bácsikák és szívesen elvállalnák is a gondnokságot, csak eddig még senki sem kérte fel erre őket Időközben a nagy ablakokat néhány vásott kölyök beverte, a mosdó és a WC csempéjét összekaristolta, a kagylót pedig összetörte. Persze gyerekek azért vannak így is a játszótéren, viszont az anyukák, az apukák, a felnőttek ritkán mutatkoznak itt, pedig ha hétköznap nem is, de szombaton—vasárnap nyílna rá alkalom. Jelenlétük tatán meggátolná a törni-zúzni akarókat, hogy tönkretegyék azt, amit olyan szépen kigondoltak mások, s közben ismerkedhetnének egymással, s talán még a saját gyermekükről is megtudhatnának olyan dolgokat, amelyekről addig fogalmuk sem volt.

\

2