A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-18 / 21. szám

A C semadok életéből

EREDMÉNYEK ÉS KIHASZNÁLATLAN

Április első hetében a kelet-szlovákiai kerületben a CSEMADOK két járási bizottsága is plenáris ülést tartott. A tőketerebesi (Trebisov) JB plenáris ülésére április 6-án Királyhelmecen (Kráf. Chlmec) került sor. A főbeszámolót Ripcsu Rudolf, a JB titkára tartotta, aki értékelte a járási bizottság és a járásban működő CSEMADOK helyi szervezetek

1983. évi tevékenységét. A kritikus (és önkritikus) hangvételű beszámoló rámutatott azokra a hiányosságokra, amelyek fékezték a munkát, akadályokat gördítettek a kibontakozás útjába. Úgy tűnik, a Bodrogközben és az Ung-vidéken is a helyi szervezetek rendszertelen működése okozza a legtöbb gondot. Sok faluban a helyi szervezet vezetősége csak ritkán ülésezik, a tagság passzív, így a kitűzött feladatokat nagyon nehéz végrehajtani. A titkár sajnálattal állapította meg, hogy a terebesi járásban a szervezettség elmarad az országos átlagtól, a járás magyar nemzetiségű lakosságának csupán 10,5 %-a tagja a CSEMADOK-nak. Objektív és szubjektív tényezők egyaránt nehezítik a járási titkárság és a helyi szervezetek közötti közvetlen érintkezést, ezért megpróbálkoztak azzal, hogy körzetekbe osztották a helyi szervezeteket, és az adott körzetbe tartozó szervezetek elnökeit, illetve vezetőségi tagjait hívták össze. Ez a kezdeményezés ígéretesnek látszik, remélhetőleg eredményes is lesz, Ripcsu Rudolf örömmel állapította meg, hogy tovább szilárdult a JB és a járási állami szervek közötti kapcsolat, elmélyültebb lett az együttműködés. Ugyanakkor a Járási Népművelési Központtal még nem sikerült maradéktalanul kiépíteni a szükséges kapcsolatokat. A helyi nemzeti bizottságok és a CSEMADOK helyi szervezetei közötti együttműködésről szólva Ripcsu Rudolf elmondotta, hogy különösen Csicserben (Cicarovce), Kaposkelecsényben (Kap. Kfacany), Kisgéresben (Maly Hores), Nagyráskán (Veiké

Raskovce) és Szirénfalván (Pstrusa) nagyon jók a kapcsolatok. A beszámolóból megtudhattuk: a népművelési munka területén a szép eredmények mellett sok lehetőség kihasználatlanul maradt. A helyi szervezetekben, úgy tűnik, nem igénylik az ismeretterjesztő jellegű előadásokat (különösen a természettudományi, műszaki és a jogi ismeretterjesztés akadozik), jóllehet a járás területén szép számmal élnek olyan magyar nemzetiségű szakemberek, akik szívesen tartanának ilyen előadásokat. (Csak közbevetöleg jegyzem meg, hogy a Kassa-vidéki JB ebből a célból önálló természettudományi szakbizottságot hívott életre, amelynek az a legfontosabb feladata, hogy szervezett formában tegye lehetővé az új természettudományi és műszaki ismeretek népszerűsítését.)

A tartalmas beszámolóból még hosszan idézhetnék olyan észrevételeket is, amelyek másoknak is okulásul szolgálhatnak. Szeretnék még szólni az eredményekről is, hiszen nélkülük egyoldalú és félrevezető lenne a kép. A Bodrogközben és az Ung-vidéken több országos hírű csoport és együttes is működik. Most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját a Bodrogközi Táncegyüttes, amely számos díjjal büszkélkedhet, s szinte minden esztendőben valami új és érdekes, szakmai szempontból is izgalmas összeállítással jelentkezik. Ugyancsak jó nevű együttes a Komócsa, amely tavaly II. díjat nyert a poprádi versenyen. A járásban öt tánccsoport, két énekkar, 18 éneklőcsoport, négy citerazenekar és két folklórcsoport működik rendszeresen. Élénk a kisszínpadi mozgalom, nagy az érdeklődés a vers- és prózamondó versenyek iránt is. A bodrogközi és az Ung-vidéki amatör képzőművészek is egyre többet hallatnak magukról, Ticce néven klubot is alakítottak, amely tavaly megrendezte első képzőművészeti táborozását. Az

ott készült alkotásokból kiállítást is rendeztek. Igen intenzív néprajzi gyűjtőmunka és honismereti tevékenység is folyik a járásban. Különösen a nagykaposi (Veiké Kapusany) és a királyhelmeci művelődési klub jeleskedik ezen a téren. Okvetlenül ide kívánkozik az is, hogy a közelmúltban Kisráskán (Maié Raskovce) falumúzeumot nyitottak.

A Kassa-vidéki (Kosice-vidiek) járási bizottság április 8-án Tornán (Turnianske Podhradie) tartotta meg plenáris ülését. Kolár Péter, a JB titkára főbeszámolójában szintén kritikusan szólt a járási bizottság és a helyi szervezetek munkájáról. A gondok hasonlóak itt is: több helyi szervezetben alig van szervezeti élet, a vezetőségek tagjai és az elnökök nem állnak feladatuk magaslatán. Mindezt persze nem kívánják ölbe tett kézzel nézni, hanem azon lesznek — mind a járási titkárság lelkes dolgozói, mind pedig a JB tagjai —, hogy mihamar gyökeresen megvál-Látogatóban SZÍJJÁRTÓ JENŐNÉL

Szijjártó Jenő a Népes enekesei között 1954-ben

Szijjártó Jenő 1919. július 17-én született Gelnicában egy tízgyermekes család kilencedik sarjaként. Édesapja vízvezeték-szerelő volt. A szülei a háború előtt Budapestről jöttek munkát keresni a három nemzetiségű — német (mánta), szlovák és magyar — bányavárosba. Az I. világháborút kővető változás Gelnicában érte a családot. Mivel édesapja vöröskatona volt, valamennyiükre lesújtott a burzsoá rendszer embertelensége. Zenei tanulmányait a bratislavai Konzervatóriumban kezdte zeneszerzési szakon, majd a II. világháború idején a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta, ahol középiskolai zenei képesítés nélkül felvették zeneszerzési szakra az első, zongora szakra pedig a második évfolyamba. Tanulmányainak a Budapestet is elérő harcok vetettek véget. Visszatért Nyitrára, édesanyjához, és bekapcsolódott a város zenei életébe. Karmesteri tevékenységét is itt kezdte, egy nagyszabású Bach-koncerttel. Egy 60-tagú alkalmi kórussal és jeles előadóművészek (pl. Tibor Gasparek, Michal Karin stb.) közreműködésével egy Bach-motettát adtak elő, amit a rádió is rögzített. Számára sorsdöntő volt ez a hangverseny. Kapcsolatba került a rádióval, melynek később alkalmazottja lett. Kiváló hazai zeneszerzőkkel és előadóművészekkel került kapcsolatba, akik hatással voltak későbbi tevékenységére. Ez a hangverseny tette lehetővé számára, hogy befejezhesse tanulmányait. 1951-ben végzett Karel Schimpl diákjaként a bratislavai konzervatórium karmesteri szakán. Első munkahelye mégis a Tervhivatal volt, ahol sportlétesítmények „szakelőadójaként" dolgozott.

Jelenleg a Csehszlovák Rádió bratislavai szerkesztőségének alkalmazottja. Találkozásunk alkalmából arról faggattam, hogyan került kapcsolatba a CSEMADOK-kal?

— Hivatalosan 1953-ban a Népes magyar dal- és táncegyüttes megalakulásától. Ez az együttes a CSEMADOK KB védnöksége alatt tevékenykedett. Két évvel később, a Népes megszűntével az apparátus ének-zenei szakelőadójaként dolgoztam, majd a Bratislavai Népművelési Intézet elődjénél, ahol a CSEMADOK-együttesek, énekkarok és népművészeti csoportok szakmai irányítása is feladatom volt. Ebben az időben sokat jártuk a falvakat, népdalokat és népi hagyományokat gyűjtöttünk. 1964-ben a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakításából és tevékenységének megindításából vettem ki a részem. Azelőtt az Ifjú Szivek megalakításából és munkájának irányításából is részt vállaltam, majd egy ideig a Nyitrai Pedagógiai Fakultás énekkarát vezet-6