A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-06 / 2. szám
Almási Róbert, a fiatal dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) festő a művészi önmegvalósítás kezdeti szakaszát éli. Mégis, ha figyelmesen nézzük eddigi alkotásait, már most három főbb, egymással összefüggő, ugyanakkor határozpttan elkülöníthető szakaszra oszthatjuk piktúráját. Festészetének kiindulópontja a témák geometrikus megfogalmazása, átértékelése és a kubizmus sajátos alkalmazása volt. Ebből a forrásból merítve jut el az erős, határozott kontúrokkal lezárt festői formákhoz, amelyeket néhol dekoratív, rajzos elemekkel vegyít. Legújabb alkotásain a rajzos elemek túlsúlyát az újszerű kompozíció, a több részre osztott és egymástól szigorúan elhatárolt képmezö festői megfogalmazása enyhíti. Festményeinek túlnyomó többsége dinamikus, mozgással telített figurális alkotás; motívumaikat az emberek egymás közötti kapcsolatából merítik, de témái között egyre tágabb teret kap a csendélet és a tájkép is. Tájábrázolásain a csallóközi tájat, a Duna mente csendes zugait, a változó természetet — poetikus hangulatú, meleg érzelmekkel telített festményekbe transzponálja. A természeti környezet panoramatikus vagy részleteket kihangsúlyozó ábrázolásával a festő a motívum nyugodt, lírai atmoszférájának kiemelését is céljául tűzi ki. Almási Róbert munkáinak kiindulópontja mindig a reális természeti forma, de mértéktartó stilizálással érdekes hatást ért el. Alkotásainak alapja mindenekelőtt az egyszerű és kultivált kompozíciós megoldás, de leghatásosabb művészi kifejezőeszköze mégis a szín. A meleg színárnyalatok gazdag skáláját kékkel és zölddel ellensúlyozza, s így teremti meg a kompozíció egyensúlyát. Almási Róbert a festészet, a grafika és a rajzművészet mellett a monumentális technikában is otthonos. A figurális tematika dominál domborműveiben, amelyekben a motívum mélyebb gondolati összefüggéseit is igyekszik felszínre hozni. Az emberi alakot természeti környezetbe helyezi, s leegyszerűsített, tudatosan megválasztott jelképekkel ruházza fel. Falikárpitjainál figyelmét a strukturális felületalakításra, valamint a színek térformáló hatásának kihasználására összpontosítja. I^lfestménytervei enyhén stilizált formájukkal sajátosan ötvözik a realitás és a fantázia világát. Almási Róbert alkotásai egy olyan festő vívódásait tükrözik, aki a környező világot nem lélektelenül lemásolni, hanem azt művészi elképzelései szerint átértékelve és újrateremtve kívánja ábrázolni. Egy új harmónia megteremtésén munkálkodik, amelynek lényege a tömörség, az egyszerűség. NAGY KORNÉLIA ALMÁSI RÓBERT: CSALLÓKÖZ (OLAJ) - KESZELI FERENC FELVETELE ALMÁS/ RÓBERT
