A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-11 / 20. szám
Hallottukolvastukláttuk Óriási fonott kosár: szélessége 2,5 méter. A gazdája is belefér. Felettébb jól öltöztet — az acél és műanyag „ékszer" Dongó Imre győri tanár sajátos módot talált a csúcsforgalomban való közlekedésre. Egy 120 cm hosszú és ugyanolyan széles autót szerkesztett, amely négy liter benzint fogyaszt száz kilométerenként, maximális sebessége 60 km/óra. HANGVERSENY Zenés tavasz a Zobor alatt Érdekes színfoltja volt a nyitrai (Nitra) tavaszi művészeti rendezvénysorozatnak a bratislavai operaénekesek, Sidonia Haljáková-Gajdosová (szoprán) és Pavol Mauréry (bariton) fellépése. Sidonia Haljáková neve jól ismert belföldön és külföldön egyaránt. Állandó vendége a prágai operatársulatnak, de nagy sikereket aratott a Szovjetunióban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Luxemburgban, Belgiumban, Angliában, Spanyolországban is. Pavol Mauréry pályáját a kassai (Kosice) operában kezdte, jelenleg a bratislavai operatársulat tagja. Ő is sokat járt külföldön, vendégszerepeit a Szovjetunióban, Lengyelországban, a Magyar Népköztársaságban, Jugoszláviában, Romániában és a Német Demokratikus Köztársaságban is. Nyitrai műsoruk két részből állt. Az első részben műdalokat hallottunk Rachmaninov, Csajkovszkij, Brahms és Dvofák feldolgozásában, a második részben ismert operaáriákat énekeltek Donizettitől, Verditől stb. Sajnos a nézőtéren ezúttal kevesen ültek, de akik eljöttek erre a hangversenyre, nagyon szép élményben lehetett részük. Április 17-én kezdődött hivatalosan a Nyitrai Zenei Tavasz, mely ezúttal jubileumi lesz, hiszen huszonötödik alkalommal kerül rá sor. A gazdag és színvonalas programból csupán ízelítőül szeretnék megemlíteni néhány hangversenyt: a nyitrai közönség előtt bemutatkozott a bratislavai Pro arte musica együttes (műsorukon Händel, Heinichen, Telemann, Pepusch stb. szerzeményei szerepeltek); a Zobor alatti városba várják Klára Havlíková zongoraművésznőt, Anna Höllblingovát (hegedű), Quido Höllblinget (hegedű) és Alois Mensíket (gitár). Május 31-én a Szlovák Filharmónia és Éva Virsiková zongoraművésznő mutatkozik be, a karmester pedig egyenesen Japánból érkezik: Hiteaki Muto. A filharmónia műsorán Smetana, Csajkovszkij és Dvofák müvek szerepelnek. Persze a jubileumi rendezvénysorozatról nem hiányozhat a daljáték sem: a Banská Bystrica-i Tajovsky Színház társulata mutatja be Offenbach: Párizsi élet című művét. Mártonvölgyi László KÖNYV Gobbi Hilda: Közben... A könyv fényesen csillogó, mélyfekete borítóján két arckép. Az egyik, a bal felső sarokban a művésznő ifjúkori képe. A másik, a jobb alsó sarokban markáns ellentétként egy csúf vénasszony képe, illetve Gobbi maszkja, melyet Jean Sarmante „A százhatodik születésnap" című darabjában viselt. A két kép között pedig kézírásával csupán egyetlen szó: Közben ... Ez a lakonikus tömörségű szó, mely egész eddigi életútját szimbolizálja, akaratlanul is lelki szemeim elé idézett három Gobbi által megelevenített felejthetetlen színpadi figurát; nevezetesen a negyvenes évek elejéről Pernelle asszonyt, Molier „Tartuffe"-jéből, az ötvenes évek végéről Aase anyót Ibsen „Peer Gynt"-jéből és 1981-ből Sürge asszonyt, Shakespeare „IV. Henrik"-jéből, és persze „közben" még egy sor jellegzetes öregaszszony-portrét is fel-felvillantott, melyeknek akár a színpadon, filmen vagy a tv képernyőjén egyaránt Gobbi Hilda kölcsönzött sajátos vonásokat. Szinte hihetetlen, de tény és való, hogy a szinte kortalan Gobbi Hilda immár túl van a hetvenedik életévén. Közvetlen és pózmentes stílusban mesélő, izgalmas olvasmányt nyújtó ez az önéletrajzi kötete. Igen, rendhagyó, egyéni és formabontó stílusban megírt önéletrajz ez, nem gépiesen, kronologikus sorrendben veszi számba az eseményeket; inkább csak ötletszerű, múltidéző csevegésről van itt szó. És miközben feszült figyelemmel olvassuk ezeket az anekdotaszerű történeteket, megelevenedik előttünk egy harcos, a színháznak és elveknek elkötelezett élet számtalan kaleidoszkópszerü epizódja, melyekből, mint apró színes kövecskékböl, fokozatosan áll össze egy élet hét évtizedének és egy mozgalmas kor történetének a bizánci mesterek műveivel vetekedő, hatalmas méretű, színpompás és valósághű mozaikfreskója. Egy szinte gigantikus reneszánsz freskó ez a kép, melynek egyik fókuszpontjában ott áll a színpad, ahol Szent Johannától kezdve Mirigyen át Vássza Zseleznováig a színműirodalom sok alakját elevenítette meg, a másikban pedig roppant széleskörű, mindig új ötleteket tüzön-vizen át megvalósítani kész társadalmi munkássága áll, melynek olyan maradandó gyümölcsei vannak, mint az öreg színészek hajlékai, a Jászai Mari és Ódry Árpád nevét viselő színészotthonok, valamint a magyar színjátszás történetének és nagyjainak maradandó emléket állító Bajor Gizi Színészmúzeum. Varga József Nyílt levél... Újabban rengeteg antológia-ellenes véleménnyel találkoztam: nem igazán jók, szubjektív válogatás alapján készülnek, nem kifejezőek, megfeledkeznek az összegezésről, megjelennek — azután semmi, sőt — eladhatatlanok! Nos, a napokban kezembe került a tízéves „Kelet" — Irodalmi és Közművelődési Alkotócsoport harmadik antológiája, amely Utry Attila szerkesztésében, Kövér Árpád előszavával Miskolcon jelent meg — s én, az antológiák híve, örömmel állapítottam meg, hogy ez a könyvecske rácáfol minden antológia ellenes véleményre. Kitűnő válogatásban pontos pillanatképet ad a csoport jelenlegi munkájáról, érdekes, szilárd eszmei és világnézetről tanúskodik, a vidékiesség halovány nyomát sem lehet felfedezni benne. Információm szerint — s ez sem mellékes — a kötetek, nagy része már elővételben elkelt. A jelenleg 25 főt számláló alkotócsoport (melynek fiatal tanárok, jogászok, műszaki értelmiségiek és munkások a tagjai) 18 szerzője szerepel a kötetben, verssel, prózával vegyesen. Az antológia Hajdú Gábor „Nyílt levél önmagamhoz" című remek prózájával indul (nyilvánvaló, hogy ez az írás ihlette az antológia szerkesztőjét címadásra). Az antológiában szereplő írók, költők közül ketten — Balogh Attila és Fecske Csaba — korábban már önálló kötettel is bemutatkoztak. A többiek zöme önálló kötete megjelenését várja és vidéki vagy fővárosi lapokban, irodalmi folyóiratokban publikál. Mindezt megtudhatjuk a rövid, életrajzi adatokat és pályafutást ismertető írásokból, melyeket Kozma István fotói egészítenek ki. Lehetetlen szólni e recenzió keretében egyetlen mondat erejéig is — az antológia minden egyes szerzőjéről. Véleményem szerint valamennyien markáns egyéniségek. Ardamica Ferenc HANGLEMEZ Dolly Roll — Vakáció-ó-ó A magyarországi könnyűzenei élet egyik nagy szenzációja volt a közelmúltban a rendkívül népszerű és sikeres Hungária együttes feloszlása. Kivált az együttesből Fenyő Miklós, aki tulajdonképpen alapítója és vezetője volt a Hungáriának, és külön vállalkozásba kezdett a tehetséges, zeneszerzéssel is foglalkozó dobos, Szikora Róbert is, aki R-GO néven alapított önálló együttest. A „maradék" Dolly Roll néven folytatja tevékenységét, s hűen a Hungária legjobb hagyományaihoz, tető alá hozta első bombasikerű nagylemezét Vakáció-ó-ó címmel. Derű, optimizmus, fiatalság, szerelem, bolondozás, a nyári ég azúrja, igazi vakációs hangulat — talán így jellemezhetnénk legfrappánsabban ezt a hanglemezt, amely sikerének a titka: a jó ritmusú, valóban melodikus dallamok, remek ötletekre épülő korszerű és mégis mértéktartó hangszerelés, szellemes dalszövegek és témaválasztás, remek „csapatmunka". Kellemes meglepetés a Dolly Roll első (és remélhetően nem utolsó) nagylemeze, mert arról tanúskodik, hogy ötletekben, muzikalitásban, szinte felülmúlhatatlanok, s ezért nem csoda, hogy a lemez több száma hoszszú ideig a sikerlisták élmezőnyében szerepelt, mint pl. az „Arrivederci amore" vagy a „Dolly Roll" (az együttes nevével azonos című dal). De igen jól sikerült számok — többek közt — a Vakációóó, a Pesti Cleopátra, a Si-bap-bap-du-bap, a Wind-szömy, a Let-kiss Week-end, de talán felsorolhatnánk mind a 14 dalt, hiszen gyengécske szerzemény szinte nincs is köztük. A Dolly Rollnak tehát minden esélye, lehetősége (és tehetsége is) megvan ahhoz, hogy az egyik legtöbb színt felsorakoztató együttese legyen a magyar popmuzsika egyébként is tarka palettájának. Sági Tóth Tibor 9
