A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-11 / 20. szám

Hallottukolvastukláttuk Óriási fonott kosár: szélessége 2,5 méter. A gazdája is belefér. Felettébb jól öltöztet — az acél és műanyag „ékszer" Dongó Imre győri tanár sajátos mó­dot talált a csúcsforgalomban való közlekedésre. Egy 120 cm hosszú és ugyanolyan széles autót szerkesz­tett, amely négy liter benzint fo­gyaszt száz kilométerenként, maxi­mális sebessége 60 km/óra. HANGVERSENY Zenés tavasz a Zobor alatt Érdekes színfoltja volt a nyitrai (Nitra) tavaszi művészeti rendezvénysorozatnak a bratisla­­vai operaénekesek, Sidonia Haljáková-Gaj­­dosová (szoprán) és Pavol Mauréry (bariton) fellépése. Sidonia Haljáková neve jól ismert belföldön és külföldön egyaránt. Állandó vendége a prágai operatársulatnak, de nagy sikereket aratott a Szovjetunióban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Luxemburgban, Belgiumban, Angliában, Spanyolországban is. Pavol Mauréry pályáját a kassai (Kosice) operában kezdte, jelenleg a bratislavai ope­ratársulat tagja. Ő is sokat járt külföldön, vendégszerepeit a Szovjetunióban, Lengyel­­országban, a Magyar Népköztársaságban, Jugoszláviában, Romániában és a Német Demokratikus Köztársaságban is. Nyitrai műsoruk két részből állt. Az első részben műdalokat hallottunk Rachmaninov, Csajkovszkij, Brahms és Dvofák feldolgozá­sában, a második részben ismert operaári­ákat énekeltek Donizettitől, Verditől stb. Saj­nos a nézőtéren ezúttal kevesen ültek, de akik eljöttek erre a hangversenyre, nagyon szép élményben lehetett részük. Április 17-én kezdődött hivatalosan a Nyitrai Zenei Tavasz, mely ezúttal jubileumi lesz, hiszen huszonötödik alkalommal kerül rá sor. A gazdag és színvonalas programból csupán ízelítőül szeretnék megemlíteni né­hány hangversenyt: a nyitrai közönség előtt bemutatkozott a bratislavai Pro arte musica együttes (műsorukon Händel, Heinichen, Te­lemann, Pepusch stb. szerzeményei szere­peltek); a Zobor alatti városba várják Klára Havlíková zongoraművésznőt, Anna Höllblin­­govát (hegedű), Quido Höllblinget (hegedű) és Alois Mensíket (gitár). Május 31-én a Szlovák Filharmónia és Éva Virsiková zongo­raművésznő mutatkozik be, a karmester pe­dig egyenesen Japánból érkezik: Hiteaki Muto. A filharmónia műsorán Smetana, Csajkovszkij és Dvofák müvek szerepelnek. Persze a jubileumi rendezvénysorozatról nem hiányozhat a daljáték sem: a Banská Bystrica-i Tajovsky Színház társulata mutatja be Offenbach: Párizsi élet című művét. Mártonvölgyi László KÖNYV Gobbi Hilda: Közben... A könyv fényesen csillogó, mélyfekete borí­tóján két arckép. Az egyik, a bal felső sarok­ban a művésznő ifjúkori képe. A másik, a jobb alsó sarokban markáns ellentétként egy csúf vénasszony képe, illetve Gobbi maszkja, melyet Jean Sarmante „A százhatodik szüle­tésnap" című darabjában viselt. A két kép között pedig kézírásával csupán egyetlen szó: Közben ... Ez a lakonikus tömörségű szó, mely egész eddigi életútját szimbolizálja, akaratlanul is lelki szemeim elé idézett három Gobbi által megelevenített felejthetetlen színpadi figu­rát; nevezetesen a negyvenes évek elejéről Pernelle asszonyt, Molier „Tartuffe"-jéből, az ötvenes évek végéről Aase anyót Ibsen „Peer Gynt"-jéből és 1981-ből Sürge asszonyt, Shakespeare „IV. Henrik"-jéből, és persze „közben" még egy sor jellegzetes öregasz­­szony-portrét is fel-felvillantott, melyeknek akár a színpadon, filmen vagy a tv képernyő­jén egyaránt Gobbi Hilda kölcsönzött sajátos vonásokat. Szinte hihetetlen, de tény és való, hogy a szinte kortalan Gobbi Hilda immár túl van a hetvenedik életévén. Közvetlen és pózmen­tes stílusban mesélő, izgalmas olvasmányt nyújtó ez az önéletrajzi kötete. Igen, rendha­gyó, egyéni és formabontó stílusban megírt önéletrajz ez, nem gépiesen, kronologikus sorrendben veszi számba az eseményeket; inkább csak ötletszerű, múltidéző csevegés­ről van itt szó. És miközben feszült figyelem­mel olvassuk ezeket az anekdotaszerű törté­neteket, megelevenedik előttünk egy harcos, a színháznak és elveknek elkötelezett élet számtalan kaleidoszkópszerü epizódja, me­lyekből, mint apró színes kövecskékböl, fo­kozatosan áll össze egy élet hét évtizedének és egy mozgalmas kor történetének a bizán­ci mesterek műveivel vetekedő, hatalmas méretű, színpompás és valósághű mozaik­freskója. Egy szinte gigantikus reneszánsz freskó ez a kép, melynek egyik fókuszpontjában ott áll a színpad, ahol Szent Johannától kezdve Mirigyen át Vássza Zseleznováig a színmű­irodalom sok alakját elevenítette meg, a másikban pedig roppant széleskörű, mindig új ötleteket tüzön-vizen át megvalósítani kész társadalmi munkássága áll, melynek olyan maradandó gyümölcsei vannak, mint az öreg színészek hajlékai, a Jászai Mari és Ódry Árpád nevét viselő színészotthonok, valamint a magyar színjátszás történetének és nagyjainak maradandó emléket állító Ba­jor Gizi Színészmúzeum. Varga József Nyílt levél... Újabban rengeteg antológia-ellenes véle­ménnyel találkoztam: nem igazán jók, szub­jektív válogatás alapján készülnek, nem kife­­jezőek, megfeledkeznek az összegezésről, megjelennek — azután semmi, sőt — elad­hatatlanok! Nos, a napokban kezembe került a tízéves „Kelet" — Irodalmi és Közművelődési Alko­tócsoport harmadik antológiája, amely Utry Attila szerkesztésében, Kövér Árpád elősza­vával Miskolcon jelent meg — s én, az antológiák híve, örömmel állapítottam meg, hogy ez a könyvecske rácáfol minden antoló­gia ellenes véleményre. Kitűnő válogatásban pontos pillanatképet ad a csoport jelenlegi munkájáról, érdekes, szilárd eszmei és világnézetről tanúskodik, a vidékiesség halovány nyomát sem lehet fel­fedezni benne. Információm szerint — s ez sem mellékes — a kötetek, nagy része már elővételben elkelt. A jelenleg 25 főt számláló alkotócsoport (melynek fiatal tanárok, jogászok, műszaki értelmiségiek és munkások a tagjai) 18 szer­zője szerepel a kötetben, verssel, prózával vegyesen. Az antológia Hajdú Gábor „Nyílt levél önmagamhoz" című remek prózájával indul (nyilvánvaló, hogy ez az írás ihlette az antoló­gia szerkesztőjét címadásra). Az antológiában szereplő írók, költők közül ketten — Balogh Attila és Fecske Csaba — korábban már önálló kötettel is bemutatkoz­tak. A többiek zöme önálló kötete megjele­nését várja és vidéki vagy fővárosi lapokban, irodalmi folyóiratokban publikál. Mindezt megtudhatjuk a rövid, életrajzi adatokat és pályafutást ismertető írásokból, melyeket Kozma István fotói egészítenek ki. Lehetetlen szólni e recenzió keretében egyetlen mondat erejéig is — az antológia minden egyes szerzőjéről. Véleményem sze­rint valamennyien markáns egyéniségek. Ardamica Ferenc HANGLEMEZ Dolly Roll — Vakáció-ó-ó A magyarországi könnyűzenei élet egyik nagy szenzációja volt a közelmúltban a rend­kívül népszerű és sikeres Hungária együttes feloszlása. Kivált az együttesből Fenyő Mik­lós, aki tulajdonképpen alapítója és vezetője volt a Hungáriának, és külön vállalkozásba kezdett a tehetséges, zeneszerzéssel is fog­lalkozó dobos, Szikora Róbert is, aki R-GO néven alapított önálló együttest. A „mara­dék" Dolly Roll néven folytatja tevékenysé­gét, s hűen a Hungária legjobb hagyományai­hoz, tető alá hozta első bombasikerű nagy­lemezét Vakáció-ó-ó címmel. Derű, optimizmus, fiatalság, szerelem, bo­londozás, a nyári ég azúrja, igazi vakációs hangulat — talán így jellemezhetnénk leg­frappánsabban ezt a hanglemezt, amely sike­rének a titka: a jó ritmusú, valóban melodi­kus dallamok, remek ötletekre épülő korsze­rű és mégis mértéktartó hangszerelés, szel­lemes dalszövegek és témaválasztás, remek „csapatmunka". Kellemes meglepetés a Dolly Roll első (és remélhetően nem utolsó) nagylemeze, mert arról tanúskodik, hogy ötletekben, muzikali­tásban, szinte felülmúlhatatlanok, s ezért nem csoda, hogy a lemez több száma hosz­­szú ideig a sikerlisták élmezőnyében szere­pelt, mint pl. az „Arrivederci amore" vagy a „Dolly Roll" (az együttes nevével azonos című dal). De igen jól sikerült számok — többek közt — a Vakációóó, a Pesti Cleopát­­ra, a Si-bap-bap-du-bap, a Wind-szömy, a Let-kiss Week-end, de talán felsorolhatnánk mind a 14 dalt, hiszen gyengécske szerze­mény szinte nincs is köztük. A Dolly Rollnak tehát minden esélye, lehetősége (és tehetsé­ge is) megvan ahhoz, hogy az egyik legtöbb színt felsorakoztató együttese legyen a ma­gyar popmuzsika egyébként is tarka palettá­jának. Sági Tóth Tibor 9

Next

/
Thumbnails
Contents