A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-04 / 19. szám
A HÉT galériája Művészetének középpontjában az ember áll. Grafikai lapjain, több színnyomással készülő rézkarcain, festményein, fapálcikával készített tusrajzain megformálja az ember nagyságát, méltóságát, szépségét, de másfelől észreveszi a mindenfajta rosszra képes az érzéketlen, beprogramozott, az üres, kifejezéstelen arcú „pléh-embert". Teszi ezt azért, hogy figyelmeztessen, feladatainkra az életben, a nemes és emberséges életmódra. Ez a szigorú elvárásokkal teli művészi program és magatartás végighúzódik egész munkásságán. Turcsan László grafikus, festő és illusztrátor 1946. október 31-én született Százdon (Sazdice). Első munkáihoz bátorítást s útbaigazítást tanítóitól Lipták Györgytől, majd a gimnáziumban Szkladányi Endrétől kapott. 1963—1967 között Bratislavaban az Iparművészeti Középiskola grafikai osztályának növendéke, mestere Gabriel Štrba volt. Tanulmányait 1967—1973 között Bratislavaban a Képzőművészeti Főiskolán folytatja Albín Brunovský mellett. Főiskolai tanulmányai idején többször neki ítélték a főiskola első díját. 1973-tól önálló grafikusként dolgozik. Szlovákia különböző lap- s könyvkiadói számára illusztrációkat és grafikai lapokat készít. Müvei 1970-től gyűjteményes kiállításokon itthon és külföldön is szerepelnek. 1979-ben a Komáromi (Komárno) Dunamenti Múzeumban rendeztek átfogó kiállítást müveiből. Akkor négy fiatal festő — Túrosán László, Dúdor István, Roskoványi István, Varga Lajos — munkáit nézhették meg a tárlatlátogatók. Tavaly, az alkalmazott grafika nemzetközi seregszemléjén. Brnóban több Turcsan által illusztrált verseskönyv, kisregény, meséskönyv szerepelt. Jelenleg grafikus társaival egy prágai kiállítás anyagát készítik elő. Turcsan László művészetében az ábrázolásra szánt mondanivaló határozza meg, hogy fekete-fehérben vagy Turcsan László színesben komponálja-e meg a mesealakokat, a könnyed, lobogó hajjal és ruhában libbenő női alakokat, a virágoktól, gyerekektől benépesített mezőt, vagy az alattomosan, lapulva kúszó, a lecsapás kellő pillanatát váró Macskakirályt. Kritikai hangvételű müveit a két legnagyobb ellentétű színben, fekete-fehérben komponálja. Ilyenek az Eufória, a Torzó, a Groteszk, az Árnyak, valamennyi 1977- ben készült tussal, fapálcikával, továbbá a cinkmaratással készült Próféta és Az örök Ikarosz. A táji motívumok lejegyzésére is alkalmazza a tust, de itt már szerepet kap a szín is. Akvarellfestéssel rögzíti a táj atmoszféráját és a saját hangulatát, így jöttek létre a lavírozott tussal készült Garamparti és Nyitra melléki tájképek. A gyermekkönyveknél az illusztráció és tipográfia elengedhetetlen eleme a lehető legtisztábban alkalmazott szín. A gyermek számára — különösen míg meg nem tanulnak olvasni — a rajz, a színes lap a könyvjelző szerepét tölti be. A képek alapján emlékeznek vissza a mesére, versikére. A vizuális élmény segíti a tájékozódást a betűrengetegben. A jó gyermekkönyv-illusztráció az, amely leköti a gyermek figyelmét és a szöveget a képhez tudja kötni. Ezért nem szabad a rajznak túlságosan aprólékosnak lennie. A karakter-figurák kifejezőbbek, ha jellegzetes és erős a színezetük. Az illusztráció nemcsak szövegrögzítési funkciót tölt be, hanem növeli a gyermek képzelöerejét is, segít a fogalmak elsajátításában, s nem utolsósorban művészi élményt nyújt. Turcsan László illusztrációi az előbb felsorolt kritériumoknak megfelelnek, élményt nyújtanak nemcsak a gyermeknek, hanem a felnőtteknek is. Művészetével hozzájárul a könyv sikeréhez. Jó érzés kézbe venni az általa illusztrált köteteket. FARKAS VERONIKA Turcsan László: Nyárelő (.színes kőnyomat, 1979) Repro: Prandl Sándor
