A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-05-04 / 19. szám
A jövő elidegenedett embereinek magányára, társtalanságára gondolt Peter Holland angol tervező, aki úgy hiszi, hogy ezt a problémát robotemberekkel lehet majd megoldani. Saját magának már el is készített egy csinos robothölgyet, „akivel" sétál, hallgatja fecsegését — és figyeli szép szemének minden rezdülését. A rosszmájúak szerint a robothölgy legnagyobb előnye, hogy gombnyomásra elhallgat! Közeledik a turista-idény. Bizonyára ebben az évben is sokan felkeresik a trencséni (Trenöín) várban a „Szerelmesek kútját". Csak arra vigyázzanak, bele ne essenek. (Kontár Gyula felvétele) Fakutya — a szó szoros értelmében. A felvételt Böszörményi István készítette Ipolyságon (Sahy) Hallottuk' olvastuk' láttuk KÖNYV Szekfű Gyula: Forradalom után „Valahol utat vesztettünk" — írta Szekfű Gyula, századunk, minden kétséget kizáróan, legjelentősebb magyar polgári történetírója. 1947-ben megjelent könyve, a „Forradalom utón" első fejezete elé, summázva ezzel a megfogalmazással a magyarság életében bekövetkezett döntő változást, de keserű számvetés volt ez önmagával, korábbi nézeteivel, meggyőződésével is. Születésének századik évfordulóján ismét számot vethetünk hagyatékával. Ez irányú szándékunkat jelzi az a józanul mérlegelő, lehiggadt szemlélet, amellyel ma kezeljük életművét és személyiségét, szélesebb értelemben pedig a magyar polgári gondolkodás fontosabb teljesítményeit. Bizonyítéka ennek, hogy az évfordulóra két könyve is újra megjelent: az 1929-ben először kiadott Bethlen Gábor és a Forradalom után. Szekfű Gyula történetírói és publicisztikai tevékenysége abban a korban bontakozott ki, amikor a magyarság kénytelen volt szembenézni azokkal a sorsformáló társadalmi és történelmi változásokkal, amelyek a jövőre nézve eldöntötték Európa és benne Magyarország szerepét. Szekfű szellemi szuverenitását jelzi, hogy művei heves szakmai és politikai-közéleti vitákat kavartak, amelyeket már az 1913-ban megjelent, „A száműzött Rákóczi" előlegezett. 1920-ban jelent meg „Három nemzedék" c. történeti-publicisztikai alkotása, amely talán legtöbbet vitatott könyve, elsősorban liberalizmus-ellenes felfogása miatt. 1929-től fogva jelenteti meg Hóman Bálinttal közösen irt nagyszabású vállalkozást, a „Magyar történet"-et. Szekfű, látva a háború utáni politikai-társadalmi fejlődés gyökeresen eltérő irányát, maga is kénytelen volt felülbírálni és átértékelni munkásságát. Ennek az átértékelésnek terméke a „Forradalom után". Ebben a fontos könyvében, már mint moszkvai magyar követ, elemzi azokat a tényezőket, amelyek a régi rendszer felbomlását és megsemmisülését előidézték, számot vet a forradalomnak és a középosztály tragédiájának következményeivel és felvázolja az új politikai-társadalmi erők mozgásterét, lehetőségeit az új feltételrendszerben. Himmler György Kerényi György: Magyar énekes népszokások A könyvpiacon már eddig is találkozhattunk olyan könyvekkel, amelyek népünk szokásaival foglalkoznak. Az eddig megjelent könyvek azonban vagy a szokások leírását tartalmazzák, vagy tőlük elkülönítve a szokásokhoz fűződő dallamokat. Kerényi György, a kiváló népzenekutató Magyar énekes népszokások c. könyvében ennél jóval többre vállalkozott: felismerte, hogy az olvasónak olyan publikációra van szüksége, amelyből a magyar nép alkalomhoz kötött dalait a hozzá kapcsolódó szokásokkal együtt ismeri meg. Munkájában foglalkozik azokkal a szokásokkal, amelyek az érdeklődők számára eddig is hozzáférhetők voltak (pl. a Magyar népzene tárából a lakodalmi vagy a Lucanapi szokások stb.), de megismertet még további olyan — az énekes szokások körébe tartozó — hagyományokkal is, amelyekről mindmáig keveset tudunk: pl. az árusok, éjjeli őrök, koldusok szokásaival, stb. A naptári év jeles napjaihoz fűződő szokásokkal, valamint a gazdasági év egyes mozzanataihoz fűződő hiedelmekkel csakúgy találkozunk, mint az emberi élet fordulóihoz kapcsolódó szokásokkal. A gyermekjátékoktól kezdve a regölésen, aratáson, katonabúcsúztatón keresztül a betlehemjárásig a sokféle szokás mind-mind megjelenik Kerényi sok dallammal és fényképpel illusztrált könyvében. A dalok, amelyek évezredek üzenetét közvetítik, többnyire egyszerűek, könnyen tanulhatók. Kerényi könyvét elsősorban azoknak ajánlom, akik támpontot keresnek a népszokásainkban való eligazodáshoz; azoknak, akik meg akarják ismerni népi kultúránkat. A könyv jó segítséget nyújthat a néprajzi szakkörök munkájához. Figyelmébe ajánlom mindazoknak a tanároknak, tanítóknak, akik saját maguk is tanítják, vagy kutatják a népi hagyományokat. A sok kottát tartalmazó könyvhöz Sárosi Bálint írt bevezetőt. Benkovics Zita SZÍNHÁZ Ketten A századunk első felében élt, negyvennégy évesen elhunyt Július Barc-lvan napjainkban már a szlovák drámairodalom klasszikusai közé sorolandó. Tehetségét, munkásságának jelentőségét tekintve tekintélyt parancsoló, ám ritkán játszott nagysága ö a szlovák drámairodalomnak, akinek alkotói egyénisége főként a szituációteremtés hitelességében és az emberábrázolás aprólékosságában domborodott ki. Szerinte az úgynevezett egyszerű ember távolról sem olyan semmitmondóan „egyszerű", mint azt részint a közhiedelem, részint az írói sémák kliséi tartják. Bare helyesen látja — és láttatja —, hogy a kisembernek is bőven vannak jellempróbáló problémái, de a társadalom műveltebb rétegeihez viszonyítva egyenesebb a gondolkodásmódja, míg a bűneiben, szenvedéseiben, szenvedélyeiben és egyéb emócióiban viszont nyers, nyílt és őszinte. Legjobb darabjaiban (A diktátor. Az anya, Az ismeretlen, Ketten) ezt az embertípust állította rivaldafénybe, méghozzá olyan írói éleslátással, ami színműveinek írói erényeit tekintve helyenként a lélek feltárásának dosztojevszkiji alaposságát és megrázó mélységét idézi. Az 1945-ben írt, négy szereplős Kettent a bratislavai Hviezdoslav Színház Kisszinpada tűzte most műsorára. E premier kapcsán mondjuk ki Báréhoz illő őszinteséggel: ezt az előadást sokkal inkább az író iránti kegyelet, mintsem a mondanivalót aktualizáló és a mai néző felé is utat nyitó rendezői s dramaturgiai újraértelmezés igénye uralja. Ez pedig komoly hiba, mert ma már nem ráz meg bennünket, sőt lekötni is csak ideig-óráig tud a törvény szigora és a lelkiismeretfurdalás elől menekülő két artista: August és Mauro kölcsönös viszálya. A barci társadalombírálatnak a színpadon megelevenedő formáját manapság már túléltnek és statikusnak érezzük. Hiba, hogy Vladimír Strnisko inkább csak eljátszatja, mintsem alkotói invencióinak tárházából merítve megrendezi a darabot. Ezért jobbára csak az első felvonás alapozó jeleneteit sikerült megoldania, nem pedig az előadás egészét. A színészi játékban is többféle felfogás él egymás mellett. Augustot Stefan Kvietik játssza hangsúlyozott külső nyugalommal, Martin Huba Mauroként viszont erősen impulzív. Az Öreg szerepében Ctibor Filcík csupán rezonőr, mégis hiteles figura, míg az előadás egyetlen női szerepében Emília Vásáryová olyan szenvedő lelkű asszonyt tár elénk, akit igazán sajnálunk sorsának kegyetlensége miatt. Hogy ez az előadás mégsem nyújt emlékezetes színházi sikert, az nem a nézői fáradtság bűne. Miklósi, Péter HANGLEMEZ Magyar nyelvemlékek A „Magyar nyelvemlékek" címmel kiadott Hungaroton-hanglemez A-oldalán a Halotti beszéd, B-oldalán az Ómagyar Mária-siralom hallható. Az irodalomtörténetből tudjuk, hogy a Halotti Beszéd az első prózai nyelvemlék, amely 1200 körül keletkezett, s arról tanúskodik, hogy a magyar nyelv már akkor is szépen zengő, gazdag szókinccsel rendelkező nyelv volt. Pedig a Halotti Beszéd keletkezésének idején a Kárpát-medencében tulajdonképpen a latin volt az irodalmi nyelv. A Dobszay László szerkesztette hanglemez A-oldala — dramaturgiáját tekintve — tulajdonképpen egy középkori vallásos temetési szertartás rekonstrukciójának kísérlete. A lemez a gyászmise kezdő tételével, a Requiem magyarországi dallamvariánsával indul. Ezt követi a Halotti Beszéd Pais Dezső olvasata szerint. Ezután harangszó, a gyülekező emberek jövés-menésének zaja hallható, s ebbe vegyülnek bele a Circumdederunt-nak, a gyászzsolozsma nyitótételének egyre jobban felerősödő hangjai. Ezt gyermekkórus adja elő, ami valóban korhű interpretálás. A középkorban ugyanis a temetési zsoltározás az iskolásgyermek feladata volt. Ezt temetési antifonák sora követi, melyek a temetési szertartás egyes szakaszait juttatják eszünkbe. Ezután szólal meg ismét a Halotti Beszéd Benkő Loránd értelmezése szerint (tehát mai nye|yen). Ezt egy elhantolási, siratási népzenei felvétel, az Ergo sum resurrectio című temetési antifona és a temetési záró responzórium követi. A Halotti beszéd előadói: Bánffy György és Szersén Gyula. Az Ómagyar Mária-siralom a XIII. század végén keletkezett legrégibb magyar nyelvű vers. Szerzője egy magyar dominikánus szerzetes, aki a verset Geoffroi de Breteuil latin himnusza nyomán írta és átdolgozása a magyar költői nyelv jelentős fejlettségéről tanúskodik. Először két Mária-éneket hallunk. Ezután hangzik fel az Ómagyar Máriasiralom Molnár Piroska előadásában — Pais Dezső olvasata szerint. Ezután a János-passió részleteit hallhatjuk, s e dramaturgiai elképzelés a nyelvemlékeket saját környezetében, közegében igyekszik elénk állítani. Ezután Szersén Gyula előadásában is elhangzik az Ómagyar Mária-siralom másik nyelvi változata. A közreműködő Schola Hungarica együttest karmesterei: Szendrei Janka és Dobszay László vezényli. Sági Tóth Tibor 9
