A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-05-04 / 19. szám

te elenyésző az itt álló házakban élő la­kosság lélekszáma. A Vencel tér és kör­nyéke ezért részint Prága, részint az egész ország „ékszerdoboza". Egy szocialista nagyvárosnak az az exkluzív negyede, ahol nagyforgalmú üzletek, patinás hote­lek, utcára helyezett vendéglői teraszok, virágok, színes lámpák vagy reklámok, csillogó kirakatok találhatók. Gyakorlati­lag manapság itt a sétáló, nézelődő, ki­­kapcsolódást és felüdülést nyújtó Prágá­val találkozik az ember, aki azonban nem­csak a téren, hanem a szomszédos utcák­ba igyekezve az üzletutca-folyosókon a kulturális intézményeknek otthont adó passzázsokban is bolyonghat... Nézze, ha nem tartja időpazarlásnak, menjen fel a Moldva túlsó partján álló petfíni kilátó­ba és figyelje csak meg: onnan szintén az első pillantásra fölismeri majd a Vencel teret! Elfogadtam a neves műépítész tanácsát, s valóban fölbaktattam a Hradzsintól alig egy jó macskaugrásnyira magasodó kilá­tótoronyba. Fölsétáltam oda — és valóban a tenye­remen éreztem a várost: a történelmien szép és kulturált városmagot a köréje épített új lakónegyedgyűrűt. Sőt! Mintha valami gyönyörű hajtású falevelet helyez­tem volna a tenyeremre, mert fölébe kép­zelve a verőfényesen tündöklő tavaszi ég­bolt kupola-nagyitóját úgy tűnt, mintha lelki szemeim előtt az óriás falevél sejtjei­nek millióit, az élénken nyüzsgő sokasá­got is láttam volna. Azt a békés és gondtalan sokaságot, amely az ország többi lakosával együtt május kilencedikén ünnepli hazánk felsza­badulásának örömteli és megnyugtatóan új távlatokat nyitó ünnepét. Az 1945-től eltelt esztendőket sorjázva ebben az évben immár harminckilencedik alkalommal. MIKLÓSI PÉTER Fotó: Gyökeres György

Next

/
Thumbnails
Contents