A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-04-27 / 18. szám

49 211

A HÉT galériája

Lipcsey György: A két napraforgó/-'.-w: - 1978 - diófa.

(Magántulajdon.

Keszeli Ferenc

Lipcsey György 1955-ben született Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) — ugyanitt érettségizett 1973-ban. Fiatal lévén, e rövid „civil" életrajz alig egészíthető ki egyebekkel. A szobrászművész életrajzához viszont már több tartozik. Annyi mindenképpen, hogy hatszori nekirugaszkodás után sem vették fel a Képzőművészeti Főiskolára. Ma — évekkel e szándék feladása után már csaknem bizonyosnak látszik, hogy Lipcsey ennek ellenére is végérvényesen a szobrászatnak kötelezte el magát. Aligha tehetett mást. Aki régóta figyel munkásságára, az tudhatja, hogy ritka tehetséggel állván szemben — nála nem kellett a pályamódosítás veszélyétől tartani, mert előrelátható volt: bármit is cselekszik, bármilyen hivatást, mesterséget választ — önmaga megvalósításának elsődleges lehetősége a szobrászat marad. Nyolc-kilenc esztendős korától farag s e tényt úgy kell érteni, hogy a fafaragást nem füzfasíppal kezdte: de bizonyítható módon szobrokat faragott. Ez úgy is értelmezhető, hogy szinte a betűvetéssel egyidőben tanulta a formák anyanyelvét. Rendkívül termékeny munkásságának egyik nyilvánvaló háttere, hogy nem bizonyítani akar, — számára a faragás a kifejezés elkerülhetetlen szépséges kényszere inkább, a létezés teljességének egyetlen megkísértési módszere.

Őstehetség-e, vagy sem? Népi fafaragó-e, vagy szobrászművész? — Mindez ma már aligha vitatható és aligha lehet érdekes maga a válasz is, mert annak értékeléséhez, amit eddig teremtett — csakis egyfelől, az egyetemes művészeti kritériumok szerint lehet közelíteni. A jelen pillanatban kimondható értékítélet pedig joggal lendíthetné Lipcsey munkásságát a figyelem középpontjába. Néhány évvel ezelőtt még az afrikai, törzsi művészet, a prekolombiánus szobrok jellemző módszereit és szemléletét lehetett felfedezni a szobraiban — egyfajta egzotikumot, amely azonban már elválaszthatatlan módon kapcsolódott a huszadik század Európájának szobrászatéhoz, de nem kevésbé a klasszikus görög hagyományokhoz. „Szobraiban nem a valóság van jelen egzotikumként, hanem a valóságot vizsgáló és megjelenítő szemlélet." Mindez manapság is igaz, de időközben Lipcsey látásvilágának, technikájának koordinátái kitágultak, s ezáltal formanyelve is tisztult, mondanivalója egyértelműbb lett.

Lipcsey György jelenleg Dunaszerdahelyen él, a helyi Művészeti Népiskolában tanít, hegyétei (Kutniky) műtermében, szülei házánál dolgozik. Önálló kiállítása évekkel ezelőtt volt Nyitrán, de közös kiállításokon mind helyben, mind a csallóközi falvakban több alkalommal részt vett. Szobrainak többsége magántulajdonban és a Nyitrai Mezőgazdasági Múzeumban található.

KESZELI FERENC