A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-20 / 17. szám
Ki mit gyűjt? Jogi tanácsok Arra kérjük a gyűjtötársakat, hogy írják meg rovatunknak, mit gyűjtenek, mikor kezdték el e kellemes és hasznos időtöltést, mit szeretnének tudni egyes gyűjtési ágakról. Ha mód lesz rá, dióhéjban bemutatjuk majd az egyes érdekesebb gyűjteményeket is. Várjuk tehát a leveleket, a kérdéseket és a rovat tartalmára vonatkozó ötletes tanácsokat is. A KÁRTYANAPTÁR A kártyanaptárt nem a naptárrészért, hanem a másik oldaláért gyűjtik. Mi van a naptár másik oldalán? Általában reklám, de a szép, színes, rajzos vagy fényképekkel, feliratokkal kombinált reklámok igen sok emberben felkeltik a gyűjtés iránti vágyat. A kártyanaptárak anyaga általában papír, de van műanyag és fémnaptár is. Az elmúlt évben hazánkban több száz kártyanaptár jelent meg. Ha figyelembe vesszük, hogy külföldön is egyre terjedő divat a kártyanaptárak kiadása és gyűjtése, érthető a naptárgyűjtők számának gyors növekedése. A naptárgyüjtők között is — a bélyeggyűjtőkhöz hasonlóan — vannak olyanok, akik egy-egy ország naptárait gyűjtik, de vannak motívumgyűjtők, akik témák szerint válogatják és rendszerezik gyűjteményüket. A mellékelt képen bemutatjuk a bratislavai Dunaj áruház idei kártyanaptárának hátlapját. KI VOLT A VILÁGON AZ ELSŐ Erre a kérdésre pontos választ adhatunk. Az első ember, aki hangfelvételek rendszeres gyűjtésével hobbyként foglalkozott, Gianni Bettini volt. Igaz, nem hanglemezeket gyűjtött — mert ilyenek még nem voltak —■, hanem fonogramokat, vagyis a gramofon ősén, fonográfon készített henger alakú hangfelvételeket. Bettini New Yorkban élte a múlt századvégi jómódú polgár gondtalan életét. Olasz őseitől örökölte a zene szenvedélyes szeretetét, s szorgalmas opera- és hangversenylátogató volt. Évek során finom ízlésű, kritikus fülű zenei ínyenccé fejlődött. Házában minden-HANGLEMEZGYŰJTŐ? napos vendégek voltak az Operaház és a prózai színpadok nemegyszer világhírű művészei. Bettini 1888-ban szerzett egy Edison-féle fonográfot — a legelső darabok egyikét. Saját kedvtelésére felvételeket készített mindenről, ami megtetszett neki. A zene iránt érzékeny füllel, szigorú kritikával hallgatta a fonográf hangvisszaadását s noha semmiféle műszaki gyakorlata nem volt, kísérletezni kezdett a géppel. Számos kis javítással az akkori átlagos hangvisszaadásnál lényegesen jobbat sikerült elérnie. Újításait 1889-ben szabadalmaztatta is. A FÉLPENNYS HALÁLÁRA A félpennys, a legkisebb brit váltópénz úgy hozzátartozik a szigetországhoz, mint a köd, a hidegvér, a Temze vagy a királynő. Születési éve 1 280, szülőatyja I. Edward angol király. Csecsemő- és ifjúkorában még ezüstből, 1672-től azonban már csak rézből készült, illetve készül. Most, életének 704. évében a félpennys súlyos beteg, sőt, agonizál. Március 29-én verették az utolsó félpennyst, és az év végéig kivonják a forgalomból. Nigel Lawson, őfelsége pénzügyminisztere azzal indokolta a döntést, hogy a 17 milliméter átmérőjű érme előállítása sokkal többe kerül, mint amennyi a fizetöértéke. Fizetőértéke pedig egyenlő a nullával. A félpennysért ma már tulajdonképpen semmit, de semmit sem lehet kapni. Hol van már az az idő, amikor az angol kereskedők ezzel a csábító felirattal csalogatták be boltjukba a vevőt: „Save half penny!" Azaz: „Takarítson meg fél pennyt!" Másszóval: ha nálam vásárol, fél pennyt megtakarít. S a félpennys árengedmény mágnesként vonzotta a vevőket, mert a fél oennynek volt értéke. Időközben a hosszú ideje tartó és szűnni nem akaró infláció aláásta a hagyományos brit aprópénz és nagyobb testvérei) „egészségét". Bár a kezdet kezdete óta három és félmilliárd darabot verettek belőle, ma legfeljebb egymilliárd forog közkézen. Csupán az utóbbi tizenhárom év alatt további 110 millió készült belőle, ebből is csak két és félmillió van már forgalomban. A többi elveszett, bevonult a gyűjteményekbe, elgurult, és nem érdemes lehajolni érte, felfűzték olcsó láncnak. Az állatkertekben a látogatók a ketrecekbe dobálják, hogy az állatokat felriasszák vele mozdulatlanságukból. Hát Így múlik el a földi dicsőség. Önök most azt kérdezhetik, mi a kórságot nyavalygok amiatt a fránya félpennys miatt, ha már fél pennyt sem ér? Nos, csupán azért, mert a félpennys csendes agonizálása egy egész társadalom agonizálása. Ahogy romlik a pénz, úgy romlik az emberek helyzete. Na persze a szegényebb rétegeké. A gazdagok rendszerint nem félpennysben számolják a vagyonukat. Hamarosan eltemetjük tehát a félpennyst. Mit szoktak ilyenkor mondani? Béke poraira! Bár érzésem szerint a britek többsége szívesebben mondaná ezt arra a kormányra, amely a sírba juttatta. PALÁGYI LAJOS V. F.-né dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) olvasónk örökösödési ügyben kér tanácsot. 1976-ban Magyarországon élő húgával közösen egy végrendeleti hagyaték értelmében olyan földeket örökölt, amelyek az egységes földmüvesszövetkezet használatában vannak, továbbá 12 ár szőlőt. A hagyatéki tárgyaláson a közjegyzőtől azt a felvilágosítást kapták, hogy csak az egyikük veheti át az örökölt ingatlant. Mivel húga Magyarországon lakik, abban egyeztek meg, hogy olvasónk veszi át az örökséget. Most azt kérdezi, helyes volt-e ez az eljárás és hogy húga mi módon kaphatná meg jogos örökségét. Továbbá arról érdeklődik, hogy 1983-ban az édesapjuk utáni örökségből a Magyarországon élő húga hogyan kaphatta meg a felerészt és bizonyos használati tárgyakat is elvihetett. Az örökösödési eljárást az állami közjegy ző folytatja le, aki megállapítja, hogy kik az örökösök, mi képezi a hagyaték tárgyát és mennyi a hagyaték tiszta értéke. Ha csak egy örökös van, akár törvényes, akár végrendeletben megjelölt, akkor az egész hagyatékot ennek adja át. Ha több örökös van, akkor elsősorban az örökösök megegyezésétől függ, hogy hogyan osztják meg az örökség tárgyát képező vagyont. Ha megegyeztek, akkor az állami közjegyző a megegyezésüket jóváhagyja és ennek alapján adja át nekik a hagyatékot. Ha a hagyaték tárgyát mezőgazdasági ingatlanok képezik, akkor a közjegyző arra törekszik, hogy az örökösök olyan megegyezést kössenek, amely legjobban megfelel a mezőgazdasági termelés érdekeinek. Ha az örökösök nem egyeznek meg a hagyaték felosztásában, akkor a közjegyző végzi el a felosztást, meghatározza, hogy melyik örökös milyen tárgyakat vehet át és melyik örökös fizeti ki a másiknak az örökrész pénzbeli ellenértékét, amit az neki átengedett. Az örökösök rendszerint megegyeznek abban, hogy a visszalépő örökös társa az átengedett vagyontárgyakért (pl. földekért) a másiktól mennyi ellenértéket kap, de megegyezhetnek abban is, hogy ezeket a másik fél ellenérték nélkül engedi át. Az először tárgyalt ügy esetében, az állami közjegyző nyilván abból indult ki, hogy olvasónk itt lakik, tehát neki lehetősége van az egész szőlő megművelésére, míg húga magyarországi lakos, tehát a közérdek és a mezőgazdasági termelés biztosítása úgy kívánja, hogy olvasónk vegye át az egész hagyatékot. Természetesen megegyezhettek volna abban is, hogy az ingatlanok ellenértékét, illetve húga örökrészét készpénzben kiegyenlítik. Ha annak idején ilyen megállapodás nem jött létre, ezt ma már nem lehet pótolni, így húgának ezen a címen az örökségből most már semmit sem lehet juttatni. Az 1983-ban lefolytatott hagyatéki eljáráskor nyilván úgy egyeztek meg a húgával, hogy az édesapjuk utáni hagyatékot fele-fele arányban veszik át, így húga az őt megillető tárgyakat a hagyatéki végzés és a vámhivatal kiviteli engedélye alapján elvihette Magyarországra, s az esetleg rá eső készpénzt is bank útján átutaltathatta. Mindkét hagyatéki ügyben a jogerős közjegyzői határozat az irányadó. Egyenjogúság jeligéjű K. A. olvasónk azt kérdezi, hogy milyen hosszú különélés után választja el a házasfeleket a bíróság, továbbá hogy ki volna a gyermek apja, ha a feleségének gyermeke születne — bár nyolc hónapja elhagyta a közös háztartást és más városba költözött — s kinek kellene a gyermektartási díjat fizetni. Végül azt kérdezi, hogy melyiküknek kell az újházas kölcsön részleteit fizetni, ha nem élnek együtt, továbbá hogy követelheti-e a feleségétől a két évvel ezelőtt eladott autójuk vételárának a felét? Abszolút válóokot a családjogi törvény nem ismer, s nem is szab meg olyan határidőt, amelynek eltelte után a bíróságnak fel kellene bontania a házasságot. A válást a bíróság csak akkor mondhatja ki, ha a házassági kapcsolat komoly okból tartósan megromlott és a házasság már nem tölti be társadalmi funkcióját. A bíróság mindig a konkrét helyzetből, a felek kölcsönös viszonyának megítéléséből indul ki, s a válást csak akkor mondja ki, ha ez nincs ellentétben a kiskorú gyermekek érdekeivel. Nem mondható ki akkor a válás, ha a bíróság arra a meggyőződésre jut, hogy valamelyik házastárs magatartásában a házasság intézménye iránti könnyelműség nyilvánult meg. A bontó ítéletben a bíróság nem állapítja meg a vétkességet, csak az ítélet indoklásában köteles kifejteni, hogy milyen okok vezettek a váláshoz és ki, milyen mértékben járult hozzá viselkedésével ahhoz, hogy a házasság felbomlott. A házasság fennállása alatt született gyermek apjának mindig az anya férjét kell tekinteni, még akkor is, ha külön éltek. A férjnek azonban joga van — a felesége és a kiskorú gyermek ellen apaság megtagadási keresetet indítani, ha bizonyítani tudja, hogy a gyermek nem tőle származik. Ezt a keresetet a törvényben megállapított hathónapos határidőn belül kell a bíróságra beadnia, ez az idő attól a naptól számítódik, amikor tudomására jutott, hogy a feleségének gyermeke született. Apaság megtagadási keresetet azonban a gyermek anyja is beadhat a férje és a gyermeke ellen, számára ez a hathónapos határidő a gyermek születésétől számítódik. Mindaddig, amíg a bíróság jogerősen meg nem állapítja, hogy nem az anya férje a gyermek apja, a tartásdíjat neki kell fizetnie. Ami a vagyonjogi kérdést illeti: a házastársak között törvényes házassági vagyonközösség áll fenn, amelybe beletartozik mindaz, amit a házasfelek a házasság tartama alatt szereztek. Nem tartoznak ide azok a dolgok, amiket valamelyikük örökség vagy ajándék címén kapott; ez utóbbi ugyanis az illető külön vagyonát képezi. A közösen szerzett vagyonnal csak közösen rendelkezhetnek, a terheket és kiadásokat is közösen viselik, s ezekért mindketten közösen felelnek. A házasság tartama alatt egyikük sem követelhet a másiktól elszámolást vagy a kiadásainak megtérítését. A házassági vagyonközösség csak a jogerős válással szűnik meg, s ekkor kerül sor a vagyon megosztására, ami vagy közös megegyezés alapján, vagy bírósági ítélettel történik. Minthogy az autót még két évvel ezelőtt adták el. amikor még együtt éltek, a vételár is mindkettőjüket illette, s ezt nyilván már felhasználták, ezen nincs mit osztozkodniuk. Az újházas kölcsön részleteit is fizetnie kell, mert ezt a bank bármelyiküktől perrel és végrehajtási úton is követelheti és behajthatja. Dr. B. G. 21
