A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
Kopócs Tibor: A XX. század melankóliája. A. Dürer tiszteletére. (Olaj. 1983). Magántulajdon. Fotó: Prandi Sándor. nagykeszi pásztorgyerek, és az eszmét, a dallamot világgá kürtölő jövendőmondó. A bika helyenként az elképzelt természeti erő, másutt az erőszak jelképeként jelenik meg. S vele szemben a fiatal, vagy az örökifjú dalnok, aki rendületlenül hisz a dallam varázserejében, abban tehát, hogy megfékezhető a düh. a világban terjengő rossz, megváltoztatható az erőszak minden jele. Ezekre a gondolatokra köt rá Kopócs Tibor a nyolcvanas évek elején, amikor elkezdi a Kentaur-festő c. rajzciklusát. Azóta a sorozat minden évben néhány kompozícióval gazdagodik. E rajzok, amelyek tulajdonképpen vonalakból kevés színnel megkomponált festmények, önvallomások. Az alkotó a mitológiai figurákba bújik, hogy kedvére humorizálhasson, sőt groteszk helyzetekben is ábrázolhassa önmagát, környezetét, a világot amelyben él, és megengedje magának a bánattól, a fájdalomtól, a tehetetlenségtől kétségbeesett, magába roskadt Kentaurfestő cselekvéstelen elmélázását. Ehhez a gondolatkörhöz tartozik néhány legfrissebb rajza, amely az elképzelt Édenről mesél. Az ember, az állat, a mitológiai alakok, a terio.morf figurák előítéletek, hierarchiák nélkül, boldogan élnek az óriás füvek, indák, levelek között. Ez az utópisztikusnak tűnő éden-áhítat Kopócs gondolkodásában a fejlett civilizáció által ránk kényszerített szokásrend, a kimért emberi kapcsolatok ellenpólusa, sőt viszszakanyarodás az ősi, a dolgok kezdetét jelentő életformához, az ősi kapcsolatok felkutatásához. Legújabb figurális elképzeléseihez tartozik a Falumbeliek címet viselő tempera sorozata is. E képek nem a konkrét személyt kívánják ábrázolni, hanem a művész emlékezetében élő János bácsikat, Teri néniket. Tehát a falusi emberek karakterét próbálja megfogalmazni, az őket jellemző tárgyak: hal, kakas, egy köteg rőzse, zsák stb. kíséretében. Külön fejezetet jelent Kopócs Tibor munkásságában a portré. Gondolom e korábbi szándékát folytatja majd, amellyel megteremtené a szlovákiai magyar kultúra jeles képviselőinek arcképcsarnokát. Eddig kb. harminc kép készült el. A festészeti diszciplínában tájképei leginkább leíróak, szigorúan a látott motívumhoz kötöttek. A néhány valóban atmoszférát hordozó táji ábrázolást kivéve, az a benyomásunk, hogy szerzőnknek problémát jelent színekben, harmonikus színhatásokban gondolkodnia. Olájképein is szereti a színellentéteket, amelyek ugyan éreztetik a kontrasztot, de ezek időnként nyersnek, kiforratlannak hatnak. Bizonyára sikerül Kopócs Tibornak olyan finom árnyalatú tájfestészetet (technikai megoldásokban, eszmei tartalomban) teremtenie, mint amilyenek figurális kompozíciói, rajzai, grafikái. FARKAS VERONIKA Egyike azon képzőművészeinknek, akik tevékenységével kulturális életünk különböző területein találkozhatunk. 1937. október 1-én született Nagykeszin (Veiké Kosihy). Képzőművészeti tanulmányait a preSovi P. J. Safárik Egyetem Képzőművészeti tanszékén, doc. Bendíknél végezte 1961 — 1966 között. A szakma gyakorlásának első fázisában 1966-tól az Új Ifjúság grafikai szerkesztője volt, majd könyvek tipográfiai elrendezésével és illusztrálásával foglalkozott a Madách Könyv- és Lapkiadónál 1968—1974 között, ez utóbbi időponttól a Magyar Területi Színház díszlet- és jelmeztervezője. Önszorgalomból éveken keresztül vezette a Komáromi (Komárno) Szakszervezeti Ház Képzőművészeti Szakkörét. S az utóbbi három évben a Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottságának tagja. Az alkalmazott grafika tárgykörét a mai napig gyakorolja. Rendszeresen jelennek meg rajzai gyermeklapjainkban, amint ezt a Kis Építő néhány száma jelzi, és továbbra is izgatja színházi kötelezettségei mellett a „szép könyv" megteremtése, s annak grafikai és tipográfiai megoldásai. Plakátot is tervez, többek között a CSEMADOK KB különböző rendezvényeire, és még marad ideje és energiája önálló grafikai sorozatok készítésére, a festésre és a baráti eszmecserékre is. Művei 1967-től szerepelnek gyűjteményes tárlatokon itthon, és külföldön egyaránt. Önálló kiállításokat grafikai ciklusaiból, festményeiből 1970-től rendeznek. Kopócs Tibor képzőművészeti tevékenységében külön kell tárgyalnunk grafikai ciklusait és festészetét, mert más képzőművészeti, eszmei problémákat vet fel grafikai lapjain, rajzain és más a célja festészetének, különösen tájfestészetének. A fekete-fehér, helyenként színes grafikai lapjain a témaválasztás mindig áttételes értelmű, úgy mint: az ember és a természet viszonya, az ember helye a világegyetemben, a társadalomban, az emberi közösségben, a férfi és nő kapcsolata, az idő problémája s ebben az emberi lété. az elemi erők legyőzése, valamint az a szándék és tett, hogy a világ teljék meg szépséggel, szeretettel, költészettel. E gondolatokról legelőször és a legpregnánsabban a Bikabűvölő c. 1971-ben készített grafikai sorozata tanúskodik. A bikabűvölő fiatal ifjú egyszerre Orfeusz és a KOPÔCS TIBOR
