A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
Kl MIT GYŰJT? Sok olvasónk kérését szeretnénk teljesíteni azzal, hogy lapunkban új rovatot indítunk Ki mit gyűjt? címmel. Tudjuk, a megnövekedett szabadidő lehetőséget nyújt arra, hogy a művelődést, az önképzést segítő hasznos szórakozás, a hobbi egyre nagyobb szerepet kapjon életünk hétköznapjaiban. Már az ősember is gyűjtögetett. A szebb csigahéjakat, a különös alakú köveket, ásványokat, félrerakta, megőrizte. A klasszikus gyűjtés (bélyeg, könyvek, pénzérme, festmények, stb.) mellett egyre többen fordulnak a néprajzi tárgyak és az apróbb dolgok gyűjtése felé. Pl. levelezőlap, söralátét, gyufacímke, szalvéta stb. Épp a sokféleség adja meg ennek a hasznos időtöltésnek az igazi varázsát. Egy gyűjtemény szinte sohasem lehet teljes, mindig felbukkan valami új, eddig ismeretlen tárgy, szép eredeti, egyedi példány. Arra szolgálnak a klub-összejövetelek, hogy egymás között kicseréljék a gyűjtök a másodpéldányokat, vagy azokat a tárgyakat, amelyek helyett már mást gyűjtenek. Mert mindent nem lehet gyűjteni, aki sok mindent gyűjt egyszerre, annak lényegében semmi igazi gyűjteménye nincs. Arra kérjük a gyűjtőtársakat, hogy írják meg rovatunknak, mit gyűjtenek, mikor kezdték el e kellemes és hasznos időtöltést, mit szeretnének tudni egyes gyűjtési ágakról. Ha mód lesz rá, dióhéjban bemutatjuk majd az egyes érdekesebb gyűjteményeket is. Várjuk tehát a leveleket, a kérdéseket és a rovat tartalmára vonatkozó ötletes tanácsokat. TUDJA-E? Mióta termesztünk szegfűt ? Európában csak a középkor óta. Midőn IX. Lajos francia király a második keresztes hadjárat vezéreként megostromolta Tunisz városát, katonái felhívták a figyelmét egy ott termő, korábban sosem látott virágra, a piros szegfűre. Mivel a francia seregben pusztító pestisjárvány éppen akkor volt szünőfélben, a mélyen vallásos király az ég ajándékának vélte a számára ismeretlen virágot és elrendelte, hogy Franciaországban is termeszteni kell. Túl sokat nem is kellett kapacitálni a kertészeket. Szép volt a szegfű, gyorsan megszerették az emberek. Főleg a Földközi-tenger mellékén, Itáliában és Spanyolországban terjedt el Franciaországból kiindulva. Az újkori virágnyelvben a szerelem jelképe lett. Goya, van Eyck, Holbein portréi a legtöbb tehetős polgárt már piros szegfűvel a jobb kezében ábrázolják. Mi a „szépségetika"? Ez a kozmetika. A szó a görög koszmeo igéből származik, amelynek eredeti jelentése ékesíteni. Az arc tulajdonképpeni ápolására és szépítésére a régi görögök a kallopiezin, az antik rómaiak a decoratiő kifejezést használták. A ránk maradt legrégebbi szépségápolási tanácsadó könyvnek a címe azonban már Koszmetikon. A híres Kleopátra királynő egyik névrokona, egy Kleopátra nevű egyiptomi orvosnő írta görög nyelven. A szépítkezés egyébként ősi kedvtelése az embereknek. A legkorábbi kínai, indiai és egyiptomi írásos emlékekben is fellelhetők a különféle kozmetikai szerek, köztük illatos olajok, labdacsok, zselék, arc- és hajfestékek receptjei. Azt is tudjuk, hogy Poppea több liter rózsaolajat kent magára, mint ahány liter bort férje, a hírhedt Nero császár megivott. Eleinte orvosok készítették a szépitőszereket, később azonban a vándor gyógyfűárusoknál is kelendő portékák lettek, majd megnyíltak az úgynevezett szépségpatikák, azaz az orvosságok mellett kozmetikumokat is árusító boltok, amelyek a mai gyógyszertárak őseinek tekinthetők. Főleg Itália területén váltak igen népszerűvé: a mindössze kétszázötvenezer lelket számláló XVIII. századi Velencében például tizennyolcezer ilyen szépségpatika működött, feltehetően nem kis hasznot hajtva tulajdonosának. Mikor találták föl a kuktát? A kuktafazék nem korunk leleménye. Denis Papin francia fizikus találta fel több mint háromszáz évvel ezelőtt. Ö maga azonban sem sikerét, sem anyagi hasznát nem élvezte ötletének, mert a hagyományos főzéshez mereven ragaszkodó régi háziaszszonyok semmi hajlandóságot nem mutattak az újítás befogadására. Századunk első felében — fölfedezték, hogy nemcsak gyorsabban készül el benne egy-egy fogás, hanem a vitaminok, tápanyagok, ízek és aromák is jobban megmaradnak a kuktában főzött ételekben. Az idő mellett energiát is jócskán megtakarító kuktafazék energiaszegény világunkban most újabb karrier elé néz: a nemzetközi statisztikák szerint egyre több háziasszony keresi az üzletekben Papin régi találmányának modern változatát. Emberi sorsok KÖZLEKEDÉSI KÖZERKÖLCS Hazánk országútjain és városaink utcáin joggal háborognak az emberek afölött, hogy mennyi a szabálytalanság, a száguldozás, az udvariatlanság, a saját és mások testi épségének veszélyeztetése ... Háborognak az emberek — közvetve vagy közvetlenül önnönmagukat szidva közben, hiszen épp az ittas vezetés, gyorshajtás, áthaladás a lámpával lezárt útkereszteződéseken, ez jelenti a leggyakoribb szabálysértések listáját, amihez még a gyalogosok figyelmetlen és fegyelmezetlen közlekedése, a kerékpárosok könnyelműsége társul. Valóban ennyire megromlott volna a közlekedési morál? A tavalyi esztendő minap nyilvánosságra hozott balesetstatisztikai adatainak tanúsága szerint: igen! Szlovákiában 1983-ban 21 952 közúti baleset történt. E forgalmi szerencsétlenségek következtében 452 személy vesztette életét, 1 436 a súlyosan, 5 598 pedig a könnyebben sérültek száma. A kisebb-nagyobb koccanások és a komolyabb karambolok során keletkezett anyagi kár — a közbiztonsági szervek helyszínelő csoportjainak becslése alapján — a tavalyi esztendőben 107 millió koronára rúgott. Mindez az egy évvel korábbi adatokhoz viszonyítva 1 699 balesettel, 63 súlyos és 569 könynyebben sérülttel többet jelent, míg a kárbecslési összeg tavalyelőtt kereken 200 ezer koronával volt alacsonyabb mint 1983-ban. A forgalmi balesetek oka az évek hosszú során szinte változatlan: figyelmetlen vezetés, gyorshajtás, ittasság, a kötelező elsöbbségadási szabály megsértése, a féktávolsági előírások megszegése a listavezetői sorrend. Országos viszonylatban a Szlovákiában előforduló közúti balesetek aránya 23,4 százalék. Igaz, ez nem rossz arány, de a balesetek áldozatait és tartós következményeit tekintve ugyanez az arányszám már 34,2 százalékra ugrik. Ugyancsak az országos körképet tekintve hasonlóképpen magas — 31,7 százalék — az ittasan elkövetett közúti bűncselekmények száma. És ebbe a tárgykörbe illik még egy figyelemre méltó — vagy ha úgy tetszik, hát ijesztő — adat: míg országos viszonylatban minden hetvenegyedig a CSSZK területén pedig minden nyolcvankettedik közúti baleset halálos kimenetelű, addig az SZSZK-ban már minden negyvenkilencedik forgalmi baleset követel emberéletet! Az általánosan érvényes adatok részletesebb lebontása egy sor tanulságos és érdekes adattal szolgál. Számszerűleg a legtöbb közúti baleset, pontosan 6 487, a kelet-szlovákiai kerületben történt, ami 518 esettel több a tavalyelőtti valóságnál. Igaz, a tavaly történt balesetek összességét tekintve Nyugat-Szlovákia a keleti végek mögé „szorult", ám a közúti tragédiák számszerű növekedése mégis itt volt a legszembeötlőbb: a Csallóközben, a Mátyusföldön, a Bars-vidéken, a Zoboralján, a Vág mentén és a kerület többi közútján tavaly 769 balesettel volt több, mint egy esztendővel korábban! Egyedül Bratislavában javult a közlekedési fegyelem, bár itt is 3 004 alkalommal kellett kivonulniuk a baleset-helyszínelő járőröknek. A halálos áldozatok száma az elmúlt évben a közép-szlovákiai kerületben volt a legmagasabb, ahol 149 ember vesztette életét. Sorrendben a nyugat-szlovákiai kerület (143), a kelet-szlovákiai kerület (123), majd pedig a szlovák főváros (37) következik. A közúti balesetek sebesültjeinek számát tekintve a kelet-szlovákiai kerület kórházaiban akadt legtöbb dolguk az orvosoknak. Tavaly a legtöbb áldozatot a legrövidebb hónap, tehát a február követelte, amikor a szlovákiai utakon 95 személy halt meg. A közlekedésrendészeti szakemberek véleménye szerint ez rendhagyó kivételnek tekinthető, mert a sokévi átlagot tekintve — havi ötven-hatvan halálos áldozattal! — a nyári vakáció jelenti a legtöbb veszélyt. A legtöbb szerencsétlenség — a balesetek 236 halálos áldozatot követelő 71 százaléka — zárt településeken, tehát községekben és városokban történt. Ugyancsak érdekes, hogy közlekedésbiztonsági szempontból a legveszélyesebbeknek az első osztályú utak bizonyultak, a legbiztonságosabbak pedig az autópályák voltak, ahol az esztendő tizenkét hónapja alatt mindössze kilencven baleset történt. Mind országos, mind szlovákiai viszonylatban rengeteg a panasz a gyalogosokra és a kerékpárosokra. Szlovákiában a járókelők tavaly 1 459 baleset előidézői voltak, közülük 1 353 személy megsérült, 86-an pedig meghaltak. A biciklisek főképpen az esti órákban okoznak sok-sok bosszúságot, mert többnyire műszakilag hiányosan fölszerelt, vagy egyenesen ócskavasba illő „bringákon" kerekeznek — ráadásul nem egy esetben ittasan ... A részeg gyalogosokról és járművezetőkről külön is érdemes szólni, mert Szlovákiában 1983-ban minden tizenegyedik forgalmi balesetnél az alkoholos állapot játszotta a szomorú sorsú főszerepet. Az ilyen bűncselekmények a kelet-szlovákiai kerületben fordultak elő a leggyakrabban, így nem csoda, hogy minden huszonhatodik ittasságból eredő karambol emberéletet is követelt! Az alkohol okozta balesetek száma a korábbi esztendőhöz viszonyítva tavaly tíz százalékkal emelkedett, ami önmagában is elgondolkoztató; ám ennél is megdöbbentőbb, hogy a tömegközlekedési eszközök járművezetői sem rettentek — és rettennek — vissza a pohár emelgetésétöl: a közlekedésrendészeti szervek tavaly 58 esetben szállítottak le a volán mellől olyan buszsofőröket, illetve trolivezetőket, akik szolgálatba lépés előtt szeszes italt fogyasztottak. Szlovákiában különben az elmúlt évben 7 300 ittas vezetőt „szűrtek ki" a forgalomból a közlekedési rendőrök, 756 személlyel többet, mint 1982-ben. Mindez annál is elgondolkoztatóbb, hogy a statisztikai szervek „csupán" azokat minősítik közvetlen halálos áldozatoknak, akik a baleset helyszínén avagy a karambol percétől számított 24 órán belül halnak meg. Az egészségügyi szervek kimutatásai alapján azonban a balesettől eltelt harminc nap folyamán hazánkban tavaly további háromszáz ember vesztette életét. A biztonságosabb forgalmi feltételek megteremtése mindannyiunk kötelessége. Elsősorban, természetesen, a gyalogosoké és járművezetőké; míg a másik utat a rendőrség járja, amikor — főképpen megelőzési céllal — rendszeresen nagyszabású ellenőrzéseket végez. Elvégre tudvalévő, hogy mindenki figyelmesebbé, fegyelmezettebbé válik a volán mögött, ha meglátja, hogy valahol előtte magasra emelkedik egy rendőr kezében a tárcsa ... (miklósi) 21
