A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-13 / 16. szám
A Csemadok életéből______________________ MILYEN LEGYEN A TAVASZI SZÉL... VERSENY? Neszméri Sándornak a Hét 13. számában megjelent cikke élénk visszhangra talált. A hozzászólások közül elsőként Mihályi Molnár László írását közöljük. Mint e rendezvény évek óta tevékeny résztvevője jogosultnak érzem magam, hogy tapasztalataim alapján megfogalmazzam azokat az észrevételeket amelyek talán nem haszontalanok az elkövetkező időszak számára. Ezek a szempontok a résztvevőkkel, rendezőkkel és a közönséggel folytatott gyakori beszélgetésekben csiszolódtak ilyen formára. Vitázunk vagy csak hozzászólunk, de gyakran a cél sem pontosan megfogalmazott és vakvágányon közlekedünk rövid távon, aztán vissza kell térnünk a kiinduló ponthoz. Pedig az alaptok már Erdélyi János, majd Bartók és Kodály által kijelöltettek. A néphagyomány feltárásának és ápolásának is többféle küldetése lehet, amelyek között népünk múltjának és valóságának megismerése éppúgy szereptel, mint a közösségi értékek továbbvitele, a közösségi azonosságtudat megerősítése és az esztétikai értékek újrateremtése. Az emberek és népek termékeny kapcsolatának alapfeltétele egymás sajátosságainak megismerésében és kölcsönös megbecsülésében, valamint a közös jellegzetességek erősítésében rejlik. Keressük azt is, ami megkülönböztet, és azt is. ami összeköt. Újra és újra meg kell hát ismernünk és felmutatnunk önmagunkat, hogy kapcsolatrendszerünk folyamatos és eleven lehessen. Ahogy a föld mélyén a fák gyökerei összefonódnak, bár a felszínen más és más egyedet látunk, úgy a legmélyebb gyökerekből táplálkozó néphagyomány is összekötő kapoccsá válhat egyének és csoportok között egyaránt, hiába csapdosták történelmi viharok egymásnak a lombokat, azért sem az egyik, sem a másik nem lehet felelős. Cél. hogy mindenkinek egyformán jusson tápanyag és napfény, mert önmagában törékeny és esendő, és önmagát piusztít-MÁRCIUS IDUSA ja az, aki csak önmagában akar maradni a másik rovására. Az erdő talpra áll. de a magányos fát kicsavarja a vihar. Hogyan érhetünk célt ? Csak úgy, ha már a legifjabb korosztály megismeri ezeket a jellegzetességeket. mint saját kulturális anyanyelvét, nemcsak mozdulatlan kiállítási tárgyként vagy gyűjteményes anyagként, hanem eleven tevékenységben, funkciójában és folyamatában. Erre a közvetlen környezetében az életmód változása miatt egyre kisebb a lehetőség, de pódiumra állítva még mindig magatartást, gondolkodásmódot és szemléletet formáló erő lehetett. Ez volt eddig is, és ez kell maradjon a Tavaszi szél legfőbb küldetése. A nézőnek tanulság és élmény, a szereplőnek ezen kívül még a próbák és fellépések közösségformáló többlete is. Ezért jó, ha nemcsak fogyasztói, hanem minél szélesebb körben tevékeny részesei is vagyunk ennek. Népzenei és egyáltalán zenei műveltségünk hiányosságai éppúgy pótolhatók ezzel a mozgalommal, mint tájtörténeti ismereteink. Ezért javasolnám továbbra is a folklór jellegű összeállítások megtartását melyekben az élethez kapcsolódó tevékenység keretében színre kerül a használati eszköz, a zene, a dal, a tánc. a ballada, a mese, a hiedelem. Ehhez persze a színpadon kellő stilizációra és a gyűjtési anyagra épülő megfelelő dramaturgiára lenne szükség, amire még nem mindenütt képesek. Ezért továbbra is fontos az önálló éneklő- és tánccsoportok, szólisták szerepeltetése. A legifjabb korosztály részése a terebesi és kassai járásban a Fehér liliomszál gyermek folklórverseny eddig is nagyon hasznos volt Ezt érdemes lenne számunkra országos szintűre emelni, esetleg a Tavaszi szél részeként A hagyományőrző és hagyományápoló kategóriák között már annyira elmosódtak a különbségek, hogy nem is lenne szükség különválasztani. Legyen mérce az eredeti anyag szép, tiszta, színvonalas megjelenítése. Sőt azt az alapkövetelményt is törölném, hogy csak a saját tájegységük anyagát adhassák elő, hiszen ez beszűküléshez vezethet, viszont legyen többlet az értékelésben a A CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottsága és a CSEMADOK Bratislava-óvárosi helyi szervezete ezidén is megemlékezett az 1848—49-es polgári demokratikus forradalom évfordulójáról. Március 14-én Bratislavában, a Csehhazai anyag bemutatása. Nem értek egyet azzal sem, hogy a döntő színhelye mindig a fővárosban a magyar etnikum peremén legyen. A váltakozó színhely a jelenlévő közönség számára mindig újat hozna, ha a fellépő csoportok olykor ismétlik is önmagukat. Másrészt biztató jellegű lehet az adott helyszín környéke számára, főleg ott, ahol kevés a csoportok száma. Szinte meghökkentő volt legutóbb a csoportok létszámának 15-re való redukálása, és volt csoport, amelyik a járási versenyen ezt be akarta tartani, így végleg elveszítette öt tagját. Tudjuk, hogy vannak bizonyos anyagi meggondolások, sőt az értékelő bizottságok a továbbjutásnál azt is mérlegre teszik, hogy hány a továbbjutó csoport, de ezzel a leglényegesebb szempontot ássák alá, mármint azt, hogy minél szélesebb körű legyen a népművészet ápolása. „Legyen a zene mindenkié!" — ezt sem én találtam ki. Kodály persze nem jelszavakban gondolkodott. Egyik tanulmányában arról irt hogy a polgárosulás idején az úri népdal, a cigányzene vagy ahogy most ismerjük a „magyar nóta" visszakergette az eredeti népdalt a faluba, majd ott is eluralkodott, nagyobb pusztítást végezve a néphagyományban, mint ugyanakkor a szőlőkben a peronoszpóra. Jó lenne, e verseny meghirdetésekor, persze nemcsak ekkor szélesebb körű felvilágosítást tartani, akár a Hét hasábjain is a tiszta forrásból csörgedező népdalról, annak jellegzetességeiről, mert az a réteg, amelyik még az előző nemzedékektől örökölte dalkincsét, nem is tudja, hogy a tiszta búza közé mennyi konkoly keveredett, és ha ezt hintik el újra és újra. akkor még silányabb lesz az aratás. Főleg a fiatalság számára lenne fontos az értékek tisztázása. A parasztzenekarok gyarapodása, a táncházak népszerűsége igazolja, hogy van értelme ennek is. Annak viszont már kevésbé, hogy a tavaszi versenyszezont terheljük újabbakkal (szavalóverseny. színjátszók, kisszínpadok. irodalmi vetélkedő, stb.), ezért a meghirdetés neve ellenére gondosabban szét kellene osztani az egyes szlovák—Szovjet Barátság Házában kulturális műsorral tarkított ünnepi esten Grendel Lajos író mondott beszédet. Másnap, március 15-én a ligetfalui (Petrzalka) parkban a CSEMADOK Bratislavai Városi Bizottságának küldöttséfordulókat. Az sem lehet helytelen, hogy a járási, kerületi és országos döntök között nagy az időeltolódás. A továbbjutók aktivitását mindenképpen meghosszabbítja, alkalmat ad a további csiszolódásra. Felmerül még egy fontos kérdés, hogy mi maradjon a Tavaszi szél keretein belül, illetve mi kerüljön a zselizi népművészeti fesztiválra. Mindenképpen számolnunk kell azzal, hogy a táncegyüttesek versenye nagyon időigényes, ha be akarják tartani a kritériumokat, ezért a kisebb tánccsoportok nem versenyezhetnek velük, tehát szétválasztva, külön kategóriában Zseliz (Zeliezovce) keretében szerepelhetnének, hasonlóan a parasztzenekarok is. A Tavaszi szél pedig a folklórcsoportok és az énekes szólisták és csoportok versenye maradhatna. További lényeges követelmény, hogy milyen kritériumokat állítunk fel az értékeléskor, hogy ne fordulhasson elő az, hogy egy hagyományőrző tánccsoport vagy énekes kitűnő műsora ellenére viseletűk hiányosságai miatt szoruljon hátrább. Az anyagi meggondolások miatt épp ez utóbbi szempont betartása lesz a legnehezebb, ha nem teljesen elkedvetlenítő. Amennyiben eredeti nincs, akkor mindenképpen meg kell engednünk a stilizálást a viseletben, egy kis tanácsadás itt sem ártana. Végezetül még egy, kicsit a háttérhez tartozó, de a folytonosság szempontjából lényeges kérdést, az archiválást kell megemlítenünk. Jelenleg járási bizottságaink többsége sem magnóval, sem fényképezőgéppel vagy filmfelvevővel nem rendelkezik, igy az eddigi versenyek gazdag anyaga csak néhányak emlékezetében él tovább, pedig milyen hasznos forrása lenne az elkövetkező időszaknak mindaz, ami eddig színre került. Meg kell teremteni ennek is a feltételeit, keretet biztosítani filmszalagra, magnótekercsre. Ezáltal válhat csak teljessé mindaz, amit az előzőekben kifejtettem. MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ ge megkoszorúzta Petőfi Sándor szobrát. Ünnepi beszédet (felvételünkön) Petrik József, a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára, költő mondott. Prendl Sándor felvétele 10
