A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-04-06 / 15. szám
jelenti, hogy csúszik a fa, jobban kell vele vigyázni, ugyanakkor a veszendőség is több. — A mi tájainkon, a meredek sziklafalak, búvópatakok és szurdokok világában a favágó irgalmatlan terepviszonyok közt dolgozik, nem úgy, mint a lapályosabb vidéken — pillant körbe a rengetegben Matula Tibor kerületvezető erdész. — Ótven-ötvenöt évnél idősebbet nemigen találni közöttük, hiszen a favágó az erdőben mindent a kezével csinált valamikor, ráadásul gyalogolt is sok-sok kilométert napjában. Mire hazaért, éppen csak beesett az ágyba, nemritkán a kocsmába. Fizikai munkájuk szerint valóban a bányászok után következnek a régebben pusztán tarisznyában hozott étkekre hagyatkozó favágók. Hiába volt az erdő varázsa, a bennük dolgozók nem könnyű sorsot vállaltak. A sok hideg koszt kikészítette az emberek gyomrát, másoknál a nagy gyaloglások és az izzadások a szívet, az átfázások és a hóban való tipródások az ízületeket. Nem is csoda, hogy a felszabadulás utáni években, a gyors ütemű iparosodás időszakában, vészesen fogyott az erdei munkások száma. Ki más, kényelmesebb foglalkozást keresett, ki viszont megöregedett és nyugalomba ment — de alig-alig akadt, aki a helyükbe álljon. Nagy szerencse, hogy a technika, az étkesekben kihozott melegétel, a javuló kereseti lehetőségek némileg vonzóbbá tették a fiatalok részére ezt a szakmát, bár az erdészetek és fagazdaságok így is létszámgondokkal küzdenek. Ez az oka annak, hogy a szakközépiskolát végzett erdészeknek és az okleveles erdőmérnököknek nemcsak a munka irányítása, szervezése, statisztikai és egyéb hivatali teendőinek ellátása jelent mindennapi kötelességet, hanem — mondjuk — a hossztolás is. ami annyit jelent, hogy szükség esetén ők mérik le egy vékony husánggal a kivágott fa hosszát... Ekkor dől el, hogy melyik fa milyen további felhasználásra alkalmas. Természetesen, az is a szakember dolga, hogy eldöntse: papír és cellulózgyártáshoz alapanyagnak, bútoripari félkészterméknek, esetleg tűzifának vagy csak biomasszának alkalmas-e a kivágott fakészletté változó erdővagyon. A kerületvezető erdész nem titkolja el azt sem; manapság még hibaként tűnik föl, hogy sokhelyütt a vékonyabb faanyag ott marad, ott rohad az erdőn, pedig a cellulóz és a papír, illetve a fűrészáru és a falemez iránt egyre növekszik a kereslet a világpiacon — s ez a rohamos árszökkenés, úgy tűnik, tartós lesz. Hazánk erdővagyona jelentős, de a fakereskedelem bel- és külföldi helyzetének alakulására való tekintettel, a különböző fafajok megfelelőbb eloszlására lenne szükség. Erdeinkben kevés a nagy mennyiségben keresett fenyő, de hasonlóképpen több egyenes szálú, szép, egészséges és makkról kelt tölgyesre, vagy legalábbis árbócakácosra lenne szükségünk a girbe-gurba, silány akácerdők helyett. Problémát jelent a hitványabb fának számító gyertyánok elszaporodása; ám a legfőbb gond az egyre nagyobb mértéket öltő környezetszennyezés, ami — pontos mérési adatok alapján — manapság már nemcsak az útszéli erdőket fojtogatja és öli, hanem a magasabban fekvő erdőségeket is veszélyezteti! Matula Tibor megáll egy percre, az erdő halk mocorgását hallgatja, teli tüdővel szívja magába a farengeteg lengedező illatait. — Kószálni az erdőben, számomra ez az igazi élvezet — mondja csöndesen. — A fákkal, bokrokkal barátkozom közben, figyelem a tavaszi lombok zuhogó zöldjét. Az erdő sohasem titkolódzik, csak ismerni kell a nyelvét, a szokásait... Persze, nem afféle öncélú szeretet ez, hiszen az erdészeti szervek fontos kötelessége, hogy a lakosság fogadására is alkalmassá tegyék és rendben tartsák az erdőt. Ha ez nem mindig és nem mindenütt sikerül hiánytalanul, az nem feltétlenül az erdőgazdálkodó szervek hibája. Szerepe van benne annak is, hogy az erdők látogatói gyakran fegyelmezetlen magatartást tanúsítanak, egy részük pedig egyenesen pusztít, rombol, károkat okoz! A mérnök indulatosan elhallgat, aztán hangjában valami fojtott izgalommal hozzáteszi: aki így cselekszik, az aligha gondol arra, hogy a faállományok újratermeléséhez szükséges időtartam, erdeink mai fafajösszetétele mellett, átlagosan ötven év; a telepítések „felnőtté válásának" ideje pedig akár ennek duplája is! Ezért hát különös elgondolni, hogy a most kitermelésre szánt fák csemetekorában — mondjuk — Jókai Mór még újabb és újabb regényeit írta; hogy Herman Ottó a madarak életéről készített mindmáig használatos ornitológiái jegyzeteket... És sok-sok levelét lehullatja az idő vén fája. mire a most telepített sarjerdő fájából létrejön egy szál deszka alapanyaga. Ha más semmi, ez mindenképpen megbecsülést követel az erdőmunkásnak, az erdésznek, a fának. Áprilisban: az erdők hónapjában éppen úgy, mint az esztendő többi időszakában. MIKLÓSI PÉTER FOTÓ: GYÖKERES GYÖRGY
