A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-30 / 14. szám
A HÉT galériája DOÄKOVANYI ISTVÁN Roskoványi István festőművész 1946-ban Kassán (Kosice) született, s máig szülővárosában él. Tanulmányait a képzőművészeti főiskolát 1976-ban fejezte be Bratislavában Zelibsky J. professzor diákjaként. Figurális komponálás és tájképfestészet szakon tanult. Néhány egyéni, kiforrott művével már főiskolás korában felhívta magára a figyelmet, mint például a sajátos meglátású, 1974-ben festett önarcképével... Önálló kiállítással már egy évvel az iskola elvégzése után jelentkezett. A kassai Dielo kiállítótermében bemutatott húsz vászon az 1974—1977-es évek termése volt. Roskoványi — végzettségének megfelelően —, akkor is, s most is portrékat, tájképeket, figurális kompozíciókat és csendéleteket fest. A sötét háttérből, többnyire magasan megvont látóhatárból égő színekkel lépnek ki az expressziven stilizált figurális motívumok körvonalai. Falusi, városszéli tájképein a lakott vidék jellemző jegyei a háztetők, oszlopok. A festő az izzó vörösek és okkersárgák különféle árnyalatait kedveli leginkább. Olajfestményei az erőteljes színeknek, a kompozíció mozgalmas felépítésének és a temperamentumos ecsetkezelésnek köszönhetik belső feszültségüket. A nagyobb színfoltok a vastagon felkent festékbe helyenként „belekarcolt" vonalakkal, vagy aprólékosabban kidolgozott felületekkel váltakoznak, ez adja a kép belső ritmusát. Önarcképei különösen sajátos jellegűek. A szemet — melyre a festők többsége a fő hangsúlyt fekteti —, ő kihagyja, illetve csak a szemgödröt jelzi. Érdekes módon ennek ellenére az ábrázolt személy alkatát, illetve lelkiállapotát sikerül hűen kifejeznie (pl. Sz. Edit portréja, Önarckép — 1977- ből.) Ez utóbbi félprofil beállítású képe novembertől januárig a bratislavai Mirbach-palotában „Autoportré a 20. század szlovákiai festészetében" c. kiállításon volt látható. Arcképeihez hasonlóan tájképein is a leírt táj hangulatát igyekszik visszaadni (Kertek alatt — 1981). Csendéletei sem egyszerűen a látószögbe vett tárgyak optikai tükörképei, inkább az átélt élmény megfelelően tolmácsolt, intenzív kisugárzású atmoszférikus rögzítései. (Csendélet narancshéjakkal — 1978) 1978- ban újabb önálló tárlat következett (Bratislavában, az írószövetség Házában és Bardejovban). Két év múlva Horny Smokovecben, a Tátrai Galériában, majd újabb egy év elteltével Bratislavában mutatkozott be müveivel. A festészet kassai biennáléján 1982-ben Esti mese és Ócskások című festményeivel második dijat nyert. Feketemacskás önarcképe és Anyuska c. képe (1981-ből) hasonlóan hangulatosak. A fiatalokkal való sok közös szereplés mellett 1983 májusában a bardejovi galériában Roskoványi másodmagával lépett újra nyilvánosság elé. Augusztusban Kassán az ott bemutatott kollekciót néhány új képpel frissítette fel. Össze! Budapesten, a Csehszlovák Kulturális Központban volt lehetősége bemutatni tizenöt legújabb olajfestményét, egytől egyig a múlt év terméseit. Tavaly tavasszal a művész Japánban járt tanulmányúton. Éjjeli Oszaka és Japán kert című festményei a Kelet adta élmények megfogalmazása, a rá jellemző expresszionista stílusban. A. GÁLY TAMARA Roskoványi István: Kertek alatt (olaj, 1981). Magántulajdon.
