A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-23 / 13. szám
A HÉT galériája M Kocsis Ernő: Tél (1980, olaj; a Csallóközi Múzeum tulajdona) Fotó: Prandl Sándor KOCSIS ERNŐ KOCSIS ERNŐ (1937), a Stúrovo-i születésű, majd évek hosszú során Komáromban (Komárno) élő festő elsősorban a csallóközi táj ihletett tolmácsolójaként él a művészetkedvelő közönség tudatában. A sok technikát, kifejezési formát próbált művész, úgy tűnik, az utóbbi években egyre inkább az olajfestés felé fordul, bár pasztellképei, kombinált eljárású alkotásai, grafikái és rajzai is méltán keltik fel a néző kíváncsiságát. A festészet területén Kocsis Ernő több tematikai egységnek is hódol. Munkái között nem ritka a portré, a figurális kompozíció, de úgy tűnik. festményeinek legvonzóbb csoportjába mégis a tájkép, a természeti motívum tartozik. Az inspiráció legfőbb forrását a szülőföldje és a végeláthatatlan csallóközi síkság megörökítésében találja, de vásznain Szlovákia más természeti szépségei is megelevenednek. Amint az képeiről is megítélhető. Kocsis Ernő az alkotás szubjektív érzelmeket sem nélkülöző mozzanatát festészetében meghatározó jelentőségűnek tartja. Tájképei kompozíciójába hangulati elemeket kever, a leíró jellegű részletek háttérbe szorításával pedig saját érzéseinek, érzelmi kötődésének kiemelését éri el. A néha már siváran leegyszerűsítettnek tűnő kompozíció, a képen már átformált, átértékelt formában megjelenő természeti motívum lényegi vonásainak bemutatását tűzi ki céljául a festő. így aztán az alacsony horizont alatt megjelenő épületcsoport, gazdasági udvar, szántóföld vagy aranysárga búzamező mindmind jelképe és nem konkrét megfelelője az ábrázolt táj hangulati összetevőinek. Festményeinek színei, amelyek a kezdetek tarkább színhasználata után egyre visszafogottabbak, elmélyültebbek lettek tájábrázolásainak egyik erősségévé váltak. A nagyközönség számára talán ma még ismeretlenebbek Kocsis Ernő grafikái és rajzai. A grafikák nyugodt, letisztult formavilágot mutató elrendezése mellett még mozgalmasabbnak tűnnek az alkotó rajzai. Vonalvezetésük lendületes dinamizmusa, a lazának látszó, mégis szigorú alapokra épülő kompozíció, a kolorált rajzok pár színre, színárnyalatra korlátozódó világa egyaránt rajzainak vonzó tulajdonságai közé tartozik. Rajzai művészetének egy új, ma még csak a kísérletezés stádiumában lévő szakaszáról vallanak, új kvalitások kibontakozásának ígéretét rejtik. NAGY KORNÉLIA
