A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-01-06 / 2. szám
A Csemadok életéből A rozsnyói járás dal- és táncünnepélye (Prandl Sándor felvételei) ÜNNEPÉLYEK MIÉRT CSAK MOST? Nagy érdeklődést keltett Gödény Sándor ógellei fStará Gala) amatőr képzőművész kiállítása, amelyet a CSEMADOK helyi szervezete 19 S3, november 29 és december 4-e között a gellei (Hotice) kultűrházban rendezett. A közel félezer látogató érdekesnek és értékesnek találta a kiállítást. Ezt bizonyítják az emlékkönyv-bejegyzések is. Godány Sándor harmincéves tehergépkocsi-vezető. Rajzkészsége már gyermekkorában megmutatkozott, és erre Skriba Pál tanár is felfigyelt, aki pár éven át irányította és tanította őt Első jelentős sikerét 1966-ban érte el, amikor a nyitrai kerületi képzőművészeti verseny ifjúsági kategóriájának győztese lett Utána több kisebb versenyen és közös kiállításon is szerepelt ' Életszemléletének kitágulása és művészetének ebből adódó fejlődése jól megfigyelhető keletkezési sorrendben kiállított képein. A formakeresés nyomait viselő realista alkotásain még a pillanat hatása érezhető. Fő témája az ember és a táj, a mült és a jelen összekapcsolódása. Természetszeretete árad minden képéből. Erről tanúskodnak a Duna mente idillikus tájait megörökítő képei (Napszűrődés. Erdő széle. Csallóközi szimfónia, Regélő Dunatáj), ahol a természet harmonikus egységének ábrázolása teljes szépségében tárja elénk a csallóközi tájat Későbbi képein az összhang megbomlik, a képszerkesztés ziláltabbá válik. Szinte ugyanazon tájak tárulnak elénk új felfogásban. A színskála sötétebbé, komorabbá válik. Feltűnnek első jelképei is: a kettétört fa, vagy a gyökereit láttatni engedő fa motívuma. Mindkettő a múltbanyúlás festői kifejezési formája. Keresi mindazt ami a Dunatáj arculatának szükségszerű megváltoztatásakor eltűnt Eltűnnek a csendben dolgozó halászok, a madarak, és helyettük „géphalászok" — kavicskotró gépek tűnnek fel. (Dunai rekviem, Dunai sirató, Dunánál). Kezek, gyökerek, hidak. Az útkeresés szimbólumai. Néhány alkotásán, így a Múltbanyúlás vagy a Hidak c. ott vibrál az emberiség visszatérő problémája, a „hogyan tovább?". Színei merészek, feszültséget árasztanak. A jelenkor emberének érzésvilágát legjobban a Munkások és az Öregek c. alkotásai szemléltetik, míg a Szénagyűjtők és a Péró a régmúltat idézik. Merészen csapongó színek, kavargó meleg tónusok, örök körforgás, nyugtalanság. Ezek a jellemzői az Őszi ballada c. alkotásának. Merő tartalmi ellentéte a Holdas éjszaka: nyugalom, csend, béke, mozdulatlanság. A közel félszáz kiállított mű láttán feltehetjük a kérdést : vajon miért csak most került sor erre a kiállításra ? Godány Sándor mindenképpen megérdemelné az odafigyelést, hisz képeivel bizonyított. A kiállítás megnyitásán elhangzott egy ígéret a hnb részéről, hogy az új épületbe költöző óvoda régi épületében rendelkezésére bocsátanak egy helyiséget Úgy érzem, előlegezhetjük a bizalmat a következő kiállításnak és kíváncsian várjuk a fejleményeket! NAGY BORBÁLA A tavaszi-nyári-őszi időszakban a CSEMADOK legnagyobb érdeklődést kiváltó rendezvényei a központi és járási népművészeti fesztiválok, dal- és táncünnepélyek, béke- és szüreti ünnepélyek, illetve CSEMADOK-napok. Ezeken a rendezvényeken lép fel a legtöbb szereplő, és ezeket a műsorokat tekintik meg a legtöbben. Vonzóerővel bír a rendezvény formája és tartalma is. Formailag a valamikori majálisok, juniálisok, arató- és szüreti ünnepélyek, mulatságok szerepkörét vették át és fejlesztették tovább. Egy-egy fontosabb munka lezárása végén, annak méltó megünneplési formájává váltak. Természetesen a szokáshagyományokból jóformán csak a keretet őrizték meg, tartalmi töltetben jelentősen továbbfejlesztették azt. így ezek a mai „majálisok", „juniálisok", kulturális-népművészeti csoportjaink őszitéli-tavaszi munkájának járási szintű felmérő fórumai lettek. Rendszeresen, évente, ezeAZ 513-1K Sokan és sokhelyütt leírták már, mennyire nehéz minden kezdet, minden indítás. E két fogalom — kezdet és nehézség — a legtöbb szólásban, közmondásban szinte már összeforrt, s ez arra utal, hogy e kijelentéseknek van valóságalapjuk. S ha az egyéni indítás nehéz, akkor egy szervezet megalapítása még inkább az. Hiszen ez nemcsak emberek összefogását, mozgatását jelenti, henem felelősséget egy csoportért, annak munkájáért. Egy szervezet élére állók indulás előtti belső kétkedése hasonlíthat a színpadra lépő színész lámpalázához, vagy a rajthoz álló sportolók izgalmához. A legfeszültebb pillanatok náluk is az indulás előtti percek. Azonban míg a művész a kezdés után átlényegül az alakítandó személlyé, a versenyzőnek pedig az indító sípszó után a minél jobb eredmény elérése köti le minden energiáját, addig egy szervezőt szinte állandóan foglalkoztat a gondolat: csak szervezetet alakítunk, vagy sikerül egy közösséget létrehoznunk; alkalmas leszek a vezetésre, vagy szétmállik kezem között a csoport; ők hisznek, bíznak bennem, képes leszek-e tenni ken a rendezvényeken lépnek műsorukkal a nyilvánosság elé az együttesek, a modern- a társas-, a balett-, a hagyományos- és a dzsesszbalett tánccsoportok, a szokáshagyományt ápoló folklórcsoportok, az énekkarok és éneklöcsoportok, a népi-, a citera- és tánczenekarok, valamint a szólóénekesek. Természetesen ezek a csoportok és szólisták a járási vagy központi fesztiválok előtt már többször színpadra léptek; helyi rendezvények, ágazati versenyek szereplői voltak, de ezek a fellépések kisebb hatósugárral bírtak, a versenyek pedig metodikai-szakmai feladatkört töltöttek be. Ezért a szereplők számára is az „igazi nagy fellépést" ezeken a járási dal- és táncünnepélyeken való részvétel jelenti. Az a közel harmincéves múlt, amivel a népművészeti fesztiválok nagy többsége rendelkezik, kötelez. Egyrészt, kötelezi a rendezőszervet a rendezvény állandó tökéletesiértük-velük?... De ha már beindul a motor, nincs többé idő tépelődni a „menni fog, nem fog menni" felett, a lendület magával ragad, egyik munka szüli a másikat. Egészséges munkatempó váltja fel a kezdeti döcögést. s ha a munkát kellő komolysággal és kellő játékossággal végzik, a tagság és a vezetőség egyaránt örömét leli benne. Nemcsak a közösségi tudat alakul ki, a közös munka igénye is állandósul az emberekben. A legtöbb magyarlakta faluban, községben működik a CSEMADOK szervezete, ahol pedig nem, nos, onnan jó a hírt kapni, hogy ott is alakulóban van. A múlt hónapban Helenbáról (Chfaba) kaptunk értesítést: közgyűlésre készülnek a faluban, itt alapítják meg a CSEMADOK 513. helyi szervezetét. Az értesítőt meghívónak vettük, s örömmel regisztrálva, itt valami új születik, siettünk a legfiatalabb szervezet köszöntésére. Ha élünk a közmondással lassan járj, tovább érsz, akkor talán még időben oda is érünk, s még meg is nézhetjük a párkánynánai Jelenlét irodalmi színpadi Nyelvédésanyánk című összeállítását, valamint a helyi óvodások szereplését, így csak a nézőktől tudhattunk meg: sajnálhatjuk, hogy későn érkeztünk, nagyon jó műsorról maradtunk le. Azt mindjárt megértésre, a tökéletesebb szervezésre, a rendezvény kulturáltságának fokozására, az eredményesebb szerepléshez szükséges technikai felszerelés biztosítására, a nagylétszámú nézősereg megszervezésére, az ellátás javítására, a főműsorok melletti kiegészítő műsorok — népművészeti kirakodó vásárok, néprajzi kiállítások, a járás adottságának megfelelő népmulatságok és egyéb szórakoztató rendezvények — rendezésére. Másrészt kötelezi a járás területén dolgozó nemzetiségi népművészeti és művészeti kollektívákat műsoruk évről évre tökéletesebb előkészítésére és színpadi bemutatására. A kezdet kezdetén, a járási méretű ünnepélyek első tíz évében, a rendezvény egyetlen szervezője a CSEMADOK vott. Ez sok hátrányt is jelentett. A szervezői feladat gyakran meghaladta a két-három személyből álló járási apparátus erejét. Társat keresett és talált a CSEMADOK ehhez a munkához. A társadalom politikai és kulturális életének irányítói felismerték a rendezvények politikai valamint kulturális jelentőségét, s fokozatosan társul szegődtek. Először a CSEMADOK helyi szervezetei váltak társszervekezésünkkor láttuk, hogy nagyon szép helyre jöttünk; takaros házak, rendezett udvarok sora utalt arra, hogy e falut szorgalmas emberek lakják, s mint később megtudtuk, a kulturális munka eddig sem volt közömbös számukra, hiszen a maguk örömére és a többiek szórakoztatására eddig is tanultak be színdarabokat, rendeztek műsoros esteket. Mégse akadt senki, aki vállalta volna a rendszeres munkát, a helyi CSEMADOK megszervezését, vállalta volna, hogy az élre áll. De im, megtörtént a csoda! Tóth Róbertné, a falu óvodájának igazgatónénije, továbbá Klinec Márta és Tóth Judit tehetséges szervezőknek bizonyultak. Rövid idő alatt sikerült jelentkezőket toborozniuk, s amit eddig nem tudtak megvalósítani, azt most végre létrehozták: a CSEMADOK megalakulásának 34. évében Helenbán is a helyi szervezetet. Az alakuló közgyűlésen 49 alapító tag vette át tagsági könyvét, de ahogy a megválasztott vezetőség, Klinec Márta elnök, Tóth Judit alelnök és a többiek lelkesedését, munkakészségét látom, az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy ez a szám rövid idő alatt emelkedni fog. Helenba 990 lakosából 880 magyar nemzetiségű, nem kell hozzá merész fantázia, hogy feltételez-6
