A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
MAGYAR NYELVŰ AD ASA ... Nagy Ildikó szerkesztő a vágóasztalnál nem végeztek. A vételi lehetőségek ma már igen jónak mondhatók, panaszok csak elvétve érkeznek. A legtöbben természetesen szombaton és vasárnap hallgatják a magyar adást, hétköznap a hallgatottság jóval kisebb, mindenekelőtt azért, mert az adás idején a legtöbben még munkában vannak vagy úton hazafelé. A Csehszlovák Rádió magyar adása rendszeresen tájékoztatja a hallgatókat a csehszlovákiai magyarok életéről, munkájáról. A riporterek nap mint nap járják Dél-Szlovákia magyarok lakta vidékeit és a legkülönbözőbb emberekkel készítenek beszélgetéseket. Megtudhatjuk ezekből az interjúkból, hogyan élnek a falvak fiataljai, öregjei, hogyan Szerkesztőségi értekezlet dolgoznak üzemeink munkásai, szövetkezeteink földművesei, mivel töltik szabad idejüket az emberek szerte az országban. Az irodalmi adások beszámolnak a csehszlovákiai magyar irodalom legfontosabb eseményeiről, szakavatott művészek tolmácsolásában hallhatjuk költőink és prózaíróink alkotásait. Aki figyelmes hallgatója a magyar adásnak, az a különböző műsorokból sok mindent megtudhat a CSEMADOK életéről is. A kéthetenként jelentkező „Fáklya" c. kulturális magazinban gyakran esik szó a CSEMADOK-ról, de számos más műsorban is elhangzanak a CSEMADOK munkájával kapcsolatos interjúk, riportok, nyilatkozatok. A magyar adás rendszeresen tudósít a CSEMADOK központi rendezvényeiről is. Jakál István elmondta, hogy szeretnék szorosabbá tenni a kapcsolatot a csehszlovákiai magyar lapok szerkesztőivel is. Olyan kerekasztal-beszélgetéseket terveznek a legkülönfélébb témákról (irodalomról, mezőgazdaságról, iparról stb.), amelyekbe az illetékes szakemberek mellett az újságok szerkesztőit is bevonnák, hogy minél több szempontból lehessen megvizsgálni a kérdést. Akinek alkalma nyílt rá, hogy közeli szemtanúja legyen egy-egy rádióműsor születésének, az tudja, mennyi odafigyelést, fáradságot, türelmet és rátermettséget kíván ez a munka. Nem elég csak oda tenni valaki elé a mikrofont és bekapcsolni a magnót. A felvett beszélgetést legtöbbször tömöríteni kell, ki kell gyomlálni belőle a képzavarokat, a magyartalanságokat. Ilyenkor nagy a sürgés-forgás a vágóasztal körül, s olykor bizony egy óra is eltelik, mire a pár perces riport közlésre alkalmas állapotban kerül. Ehhez a mesterséghez nem elegendő az íráskészség, „rádiós szív" is kell hozzá. Évekbe telik, amíg egy kezdő fiatal szerkesztőből tapasztalt, jó rádiós lesz. Ezért is fektetnek nagy súlyt a magyar adás szerkesztőségében az utánpótlás nevelésére. Az elmúlt tíz évben szinte évtizedeket fiatalodott a szerkesztőség, ma már a szerkesztők 80 százaléka negyvenévesnél fiatalabb. A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adását számos jelentős fórumon értékelik. A legutóbb az SZLKP KB titkársága is foglalkozott a magyar szerkesztőség munkájával és igen pozitívan értékelte azt a tartalmas és sokrétű publicisztikai tevékenységet, amelyet a magyar adás a CSKP XVI. kongresszusának határozataival összhangban a magyar nemzetiségű dolgozók tájékoztatása érdekében végzett. LACZA TIHAMÉR (Prandl Sándor felvételei) (a Nagyon fáj hatása) eltekintve egészen nagyszerű. A hosszú lélegzetvétel törés nélküli, ilyenszerű versnél ez a döntő ... Áradj, ahogy érzed, és utána az apály sűrítő meredékét vizsgáld." De hogy a kérdésedre konkrétabban is feleljek: mi is történt a költészetemmel? Tanulmányaim befejezése után, bár lett volna lehetőségem, nem újságszerkesztőségben helyezkedtem el, mint a velem egyívásúak közül szinte mindenki. Huszonkét évig tanítottam, ebből tizenkét éven át teljes munkaviszonyú állásban. Szívesen tanítottam, hiszen olyan nagy elődök nyomdokain haladhattam, mint Babits, Juhász Gyula és sokan mások. Az egyetem magyar szakosainak pedagógiai gyakorlatát vezettem, tankönyvet írtam, létre hoztam s közel tizenöt évig vezettem a Duna utcai gimnáziumban a Forrás irodalmi színpadot. Egyszer Komáromban a sok díj egyikének átvételekor a Jókai-napokon egyik többkötetes költötársam azt mondta, hogy ezért a sikerért szívesen odaadná az egyik könyvét. Ekkor rádöbbentem, hogy nem volt fölösleges, amit csináltam. S bármilyen szívesen idézem is fel ezeket az éveket és mindazt, amit ezek alatt az évek alatt tettem, tényként kell megállapítanom, hogy mindemellett maga az alkotás, az irodalmi munka a háttérbe szorult. Úgy is mondhatnám, meg nem született verseim az előbb felsorolt különböző tevékenységeimben élnek bennem. S mindehhez még egyet szeretnék hozzátenni: nagy törést jelentett életemben több mint tíz évvel ezelőtt édesanyám korai, tragikus elvesztése. — Illyés Gyula „Költők egymás közt" című versében keményen megrója azokat a költőket, akik a versírást abbahagyják, elhallgatnak. Téged hogyan minősíthetünk ? — Szigorú és igazságos megállapítás, de nem vonatkoztatom magamra, mert voltaképpen sohasem hagytam abba a versírást. Nem vagyok, sohase voltam túlságosan termékeny alkat. Ha gyéren is, de megjelentek verseim a lapokban, főleg az Irodalmi Szemlében és az Új Szóban. S mindenképpen ide számítom műfordítói tevékenységemet is. Az utóbbi években alig jelent meg műfordítás-kötet, amelynek fordítói közösségében ne szerepeltem volna. Ezt is költői munkám szerves részének érzem és tartom. S itt szeretném megemlíteni Fábry Zoltán pályakezdő éveiről írt tanulmányomat is, melyből az Irodalmi Szemle közölt két terjedelmesebb fejezetet. — Meggyőződésem, hogy minden költő több biztatást vár, több megértést kíván. Mégis lényegesebbek a költő küzdelmei mindenkivel szemben, ugyanakkor minden ember szívének meghódításáért. Legvégső sorban a helyéért, a névadásért. — Kötetem megjelenése óta. az alkalmi beszélgetéseken kívül. Tevagy az első, aki, hogy úgy mondjam, a nyilvánosság előtt érdeklődik munkásságomról. Néhány évvel ezelőtt volt egy próbálkozásom a kiadónál, de meghiúsult. Nem vagyok gátlástalan típus, talán alkatomnál fogva mindig távol maradtam az ún. irodalmi harcoktól, főleg akkor, ha ezek irodalmon kívüli eszközökkel és módszerekkel folytak. Nyilvánvalóan nem hat buzdítóan az ember alkotó tevékenységére, ha azt tapasztalja, hogy különböző pozíciós előnyök vagy baráti összeköttetések következtében sokkal gyengébb művek is kiadásra kerülnek. — A költőt nem lehet megölni senkiben. De elkedvetlenedhet elbizonytalanodhat, téli álomba merülhet A nyolcak sorában nem te vagy az egyedüli, aki többé-kevésbé elhallgatott. Kár, hogy megrekedtetek. Nem tudom lehet-e folytatni vagy újra kezdeni. Te mit gondolsz minderről? — Ha több biztatást kapok s több megértésben van részem, biztos, hogy sok minden másképp alakul. De mindenképpen elsősorban önmagamat kell felelőssé tennem a történtekért. Mindezek ellenére, amit az előbb elmondtam nem kedvetlenedtem el, nem hagytam magam, csak megtorpantam. Nem hagytam abba, mert úgy érzem, van még mit mondanom, s egy-egy ismeretlen versolvasó levele, egy-egy találkozás erősíti a hitemet, hogy van még igény a verseimre. Új kötetemet most szándékozom leadni a kiadónak. Beszélgetett: Dénes György 15
