A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-16 / 12. szám
A Csemadok életéből A „kultúrbrigádok" korszaka A CSEMADOK kezdeti éveiben alig volt alakuló taggyűlés, és egyáltalán gyűlés, ahol ne vett volna részt a járási bizottság küldötte. A helyi szervezetek megalakításával párhuzamosan alakult ki a helyi szervezetek kulturális élete. Ennek kialakítása sem volt könnyű. Hiányzott sok helyi szervezetben az értelmiség, nem voltak kultúrházak, sokszor még a vezetőségi és a taggyűléseket is a helyi szervezetek elnökeinek a lakásán tartották. Sok esetben régi pajtákban összetákolt színpadokon léptek fel a színjátszók és más műkedvelő csoportok. Ebben az időben a színjátszáson kívül a CSEMADOK-ban domináltak az ún. „kultúrbrigádok". Fö küldetésük volt a szomszédos falvak látogatása. Ezek különösen egy-egy alakuló gyűlésen való fellépéssel végeztek hasznos munkát, mert aktiv kulturális tevékenységre serkentették az alakuló szervezetet. Nyáron a „kultúrbrigádok" aratási „kultúrbrigádokká" alakultak át. Látogatták a tartón dolgozó földműveseket és ebédidőben műsort adtak, majd maguk is bekapcsolódtak az aratási munkába. Sokszor történtek egészen groteszk dolgok is. Voltak tisztségviselők, akik nem értették meg a „kultúrbrigádok" küldetését (így pl. a volt tornaijai járásban) és a járási nemzeti bizottság elnöke eltanácsolta a „kultúrbrigádot” a tarlóról, mondván hogy itt nincs szükség „kultúráskodásra," itt dolgozni kell. Mindez azonban a csoportnak nem szegte a kedvét, mert a legtöbb helyen szívesen fogadták őket. A CSEMADOK munkája messze túlnőtt a szervezet belső életének keretein. A tisztségviselők és a CSEMADOK-szervezetek feladata nemcsak a szervezeti élet és kultúrmunka irányítása volt. Ki kellett venni a részüket minden társadalmi akcióból. A CSEMADOK óriási részt vállalt a februári győzelem után az államosított ipar fejlesztésében és a falu szocialista építésében. Az ipar fejlesztéséhez elsősorban energiára volt szükség. Bányászokat kellett toborozni, a CSEMADOK irányszámokat kapott kerületenként és járásonként, és ennek teljesítését szigorúan ellenőrizték. Megindult a szövetkezetesítés, a CSEMADOK konkrét feladatokat kapott, hogy melyik községben kell megalakítani a szövetkezetét, vagy a megalakulást elősegíteni. Mindez éjjelekbe nyúló agitációs és tömegpolitikai munkát jelentett a falvakban. Ebben az időben a CSEMADOK népművelési munkája jóformán a politikai agitáció és tömegpolitikai munka azon részére összpontosult, mely hivatva volt elősegíteni a falu szocialista átalakítását. És a CSEMADOK becsülettel helytállt ebben a munkában. A CSEMADOK tisztségviselői feladatul kapták a tanítói pályára alkalmas emberek toborzását, akik a tanítói tanfolyamok elvégzése után a katedrákra álltak. Sokszor elgondolkodom amikor egy-egy idősebb CSEMADOK-tisztségviselőröl megjegyzik: „Nincs főiskolája" ... Ezek az emberek, akik a kezdés idején minden magasabb képzettség nélkül, de annál nagyobb lelkesedéssel jöttek a CSEMADOK-ba, nem mulasztottak el egy pillanatot sem, hogy másokat továbbtanulásra, magasabb műveltség megszerzésére serkentsenek, ők maguk pedig a sok-sok feladat teljesítése közepette már nem juthattak hozzá, hogy önmaguk szakképzéséről gondoskodjanak. Ezt nem szabad elfelejteni. Bébi Tibor irta egyszer, hogy a CSEMADOK járási titkárai „mindenre kész Jánosok". Érzékeltette ezzel, milyen sok és különböző feladat elvégzését kell egy CSEMADOK járási titkárnak vállalni, kezdve a háziállatok összeírásától a kulturális élet szervezéséig. Sokan megharagudtak akkor Bábira, a jelzőért, pedig lényegében igaza volt. Csak még azt kell hozzátenni, hogy a sokrétű feladatok végzése akkor korparancs, egy adott objektív történelmi helyzet követelménye volt. 1951-ben a kerületi titkárságot áthelyezték Losoncra (Luóenec). amit az indokolt, hogy Losonc közelebb volt B. Bystricához, ahová gyakran kellett utazni a párt- és állami szervek gyűléseire. Az ötvenes évek elején a CSEMADOK KB több hetes központi kultúrpolitikai tanfolyamokat rendezett. Hyen továbbképzés indult 1951-ben Budmericén, melyen én is részt vettem. A résztvevők általában a járási, kerületi és a központi bizottság dolgozói, továbbá olyan elvtársak voltak, akiknél megvolt a feltétel, hogy az iskola végeztével a CSEMADOK apparátusában dolgozzanak, vagy tiszteletbeli tisztséget töltsenek be. Sokan közülük az iskola végeztével a nemzeti bizottságok fizetett alkalmazottai lettek, elnöki, titkári és más tisztségben. A CSEMADOK központi iskolái tehát nemcsak a szövetség számára, hanem más szervek számára is képeztek kádereket. Az iskola igazgatója akkor Fehér Dóra volt, az iskolai önkormányzat elnöke pedig jómagam. Az iskolán sok értékes embert ismertem meg, ezekből később tisztségviselők lettek. Itt csak Koncz Béla, Szépe Gáspár, Csandal István, Szombath Ambrus. Jánosdeák László nevét említem meg. Később több hasonló oktatást szervezett a CSEMADOK KB. Ezek fő küldetése az volt, hogy a hallgatók elsajátítsák a marxista filozófia, politikai gazdaságtan és tudományos kommunizmus alapjait, sajátossága pedig. hogy e tantárgyak mellett alaposan megismerkedhettek a CSEMADOK küldetésével, munkaformáival, a szervezési és kulturális élet problémáival. Az erről szóló előadások összefoglalták az eddigi tapasztalatokat, a hallgatók, de főleg a jövendő tisztségviselők olyan széleskörű áttekintést nyertek a CSEMADOK sokrétű munkájáról, mely tapasztalatok megszerzésére több éves gyakorlati munkára lett volna szükség. Az iskolázások előadói felkészült emberek voltak. A politikai gazdaságtan és a marxista filozófia egy részét minden alkalommal Szántó László akadémikus adta elő. Az iskolák elvégzése után a hallgatók megható lelkesedéssel, tenniakarással mentek haza új funkciójukba. Mindenki valami nagyot akart tenni a szocializmusért, a szocialista kultúráért. Ha már a káderkópzésnél tartunk, szólnunk kell arról, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága ebben az időben több szaktanfolyamot is rendezett, igy pl. maszkírozó és rendezői tanfolyamokat, melyeken a járási és kerületi titkárok és instruktorok részvétele kötelező volt. Az előadásokat hivatásos maszkírozók és rendezők tartották, akik gyakorlati bemutatókat is tartottak. VARGA JÁNOS A Sziget-csoport előadás közben A GYERMEKKLUB — ÉS VENDÉGEI A meghívóban három órára tüntették fel a rendezvény kezdetének időpontját Három előtt néhány perccel még csak a rendezők és azok gyermekei futkároznak a CSEMADOK Bratislava-óváros helyi szervezetének Gyermekklubjában, pontosabban a CSEMADOK KB tanácstermében, ahol a január 28-án esedékes rendezvényük zajlik. A vendégek, a komáromi (Komámo) Művészeti Népiskola pedagógusainak Sziget-csoportja javában hangolja a hangszereket Közben jönnek az apukák, anyukák, nagyszülők csemetéikkel. Fél négy előtt már negyvenöt gyermek várja izgatottan a műsor kezdetét Fél négy után felcsendülnek az első akkordok, a „Csiribiri-csiribiri zabszalma" kezdetű dal ismerős legtöbbjük számára, együtt énekelik a zenekarral. Egyszóval, elkezdődik a „produkció’'. A szóvivő, a mókamester Zsákovics László a zenekar vezetője. Kedves, közvetlen, megnyerő hangon beszélgetni kezd a gyerekekkel. Megkérdezi a gyerekeket, ismerik-e a hangszereket s ha nem, akkor most bemutatja nekik a csellót gitárt mandolint fuvolát, furulyát hegedűt csörgőket dobokat... Odalép a gyermek-közönséghez, játékosan beszél egy-egy hangszerről, mondja, pengessék meg a gitárt fújjanak bele a fuvolába, furulyába... A gyerekek szemmel láthatóan élvezik a „tanulást", kedvükre való a játék, egymás kezéből kapkodnák ki a hangszereket. A hangszerbemutató után a zenekar vezetője elmondja, hogy a továbbiakban Simkó Tibor Tikiriki-takarak című kötetéből válogatták a verseket amelyeket megzenésítve előadnak. A gyerekek szájtátva hallgatják a dalokat-verseket többen közülük ismerik a szöveget közbe-közbeszólnak, énekelnek. A jókedv, a hangulat egyre fokozódik. De ez még nem minden. A rendezvény vége felé Zsákovics László felkéri a lányokat fiúkat: segédkezzenek egy dalocska előadásában. A jelentkezők, az alkalmi zenekari tagok kezébe csörgők, botocskák, s egyéb ütőhangszerek kerülnek s elkezdődik a közös zenéik közönség... lés-játék. A hangulat most hág igazán tetőfokára. De mint mindennek, egyszer ennek a műsornak is vége lesz. pedig a gyerekek hallgatnák játszanának akár késő estig is. A műsor befejezése után megkérem a zenekarvezetőt mutassa be csoportját — A Sziget-csoport 1979-ben alakult Iskolánk, a komáromi Művészeti Népiskola gyakran rendez óvodások számára nevelő koncerteket amelyeken már korábban is felléptünk. Hetvenkilencben viszont elhatároztuk hogy megzenésítjük több csehszlovákiai magyar költő versét s ezekből összeállítunk egy műsort. Címadóul Rácz Olivér „Hiszek a versben" című versét választottuk. Ezt a műsorunkat is hangszerismertetéssel kezdtük Abból a szomorú tényből indultunk ki, hogy a gyerekek nemigen ismerik a hangszereket Jobb a helyzet azokban az iskolákban, ahol színvonalas zeneoktatás folyik, de játszottunk olyan közönség előtt is, ahol csak a gitárt ismerték fel — mondja Zsákovics László, aki egy-egy műsor anyagát összeválogatja, megzenésíti a verseket és hangszereli a zenét. 6
