A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-09 / 11. szám
A HÉT galériája A köztudat úgy tartja számon őt, mint a MATESZ díszlet- és jelmeztervezőjét, aki az elmúlt húsz év alatt csaknem száz színházi produkcióhoz teremtett színpadi miliőt és kosztümöket. A pódium, a figurákkal, rekvizitumokkal és a fényeffektusokkal mindig egységes egészet jelent számára, ezért díszletei emberléptéküek, funkcionálisak és korhüek. Jelmezei a színészre szabottak és karaktert hordoznak. De munkásságában legalább akkora szerepet játszanak festményei, asamblagei, kollázsai és groteszk rajzai. Ezúttal Platzner Tibor kevéssé ismert képzőművészeti munkásságáról, tehát festészetéről beszéljünk bővebben. Legutóbbi festményeit Platzner „minimal artnak” nevezi. Ez annyit jelent, hogy minimális képzőművészeti eszköztárral dolgozik. Képeit legtöbbször két, három színből építi fel, mint pl. sárga és fehér, fehér és zöld vagy fehér és barna. A két szín ütközőpontjánál használ sötétebb árnyalatokat. Az ezüstös színű alumíniumkeret decensen zárja kompozícióit, sőt funkciót kap a kép összhatásában a kereten megjelenő. örökösen változó fény. Legutóbbi alkotásain nincs túl nagy jelentősége a motívumnak. Színfelületekben gondolkodik. Élményeit színekre bontja. Mindig a fehér alapról indul, amely számára az univerzumot jelenti, s az ebben megjelenő színfoltok, valamint a színek találkozási pontjainál jelentkező vibrációt még hangsúlyosabbá teszi néhány karakterisztikus vonallal vagy többrétegű színfelhordással. Filozófiája, hogy a semmivel, a fehér színnel találkozik a valami, amely a színes felület, s ezen az ütközőponton hagyja ott az ő emberi jelét. Platzner Tibor számára sohasem jelentett képzőművészeti programot a realisztikus ábrázolási mód. A látványt, élményeit felületekre és színekre transzponálja át. A realisztikus látásvilágú néző számára kissé elvontnak tűnhetnek ezek a művei, de el kell fogadnunk, és meg kell tanulnunk Bálint Endre meghatározását, mármint azt, hogy a kép nem irodalmi eseménysort, szüzsét hivatott tolmácsolni, hanem érzetet, érzelmeket kell hogy kiváltson a nézőből. Ez a megállapítás alátámasztja Platzner Tibor művészi szándékát és alkotásait is. Munkásságából ismertebbek kollázsai, amelyekből már néhányszor publikált az Irodalmi Szemle és a MATESZ egy-két bulletinje. Külföldön külön albumot jelentettek meg e szellemes, az-ember fonák helyzeteire fényt derítő gunyoros, helyenként önironikus rajzaiból. Említésre méltóak a hatvanas évek második felében készített asamblagei. Különböző összetételű anyagokból, hulladékokból konstruálta e tárgyias kompozícióit. Ezek a müvek már egy régen lezárt korszakot jeleznek, kísérletező kedvének első próbálkozásait. Platzner Tibor piktúrája érdekes és izgalmas színfoltja hazai festészetünknek. Díszlet- és jelmeztervei valamenynyi szlovákiai szcenografiai kiállításon ott vannak, sőt 1979-ben a Prágai Qadrienálén a díszlet- és jelmeztervezők nemzetközi seregszemléjén is láthatók voltak. Kamaraképeit is több alkalommal állította ki Komáromban és Bratislavában. Platzner Tibor 1939. szeptember 9-én született Szőgyénben (Svodín). A nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1957—1963 között tanult, ahol L. Jelenők és I. Cervefta festőművészeknél szerzett rajztanári oklevelet. Két évig pedagógusként működött Komáromban, majd 1965-ben a MATESZ díszlet- és jelmeztervezője lett. Tagja a Szlovákiai Képzőművészek Szövetségének. FARKAS VERONIKA Platzner Tibor: Mese az ezüstről (1971, olaj) Önarckép (1970, olaj) i Fotó: PLATZNER LÁSZLÓ A
