A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-09 / 11. szám

Tudomány-technika A világűr Kolumbusza f (50 ÉVE SZÜLETETT GAGARIN) A Gagarin család. Balról: (ülnek) Alekszej Gagarin és Anna Gagarina; (állnak) Borisz és Valen­­tyin Gagarin, Marija, Va­­lentyin felesége és Jurij Alekszejevics Gagarin, a ft világ első űrhajósa. kell elviselnie az Űrrepülés kedvezőtlen kö­rülményeit és az intenzív fizikai megterhelé­seket. Bátran és higgadtan kell megbirkóznia a pszichés nehézségekkel, veszélyes helyze­tekben merészen és megfontoltan kell csele­kednie. Az űrpilóta emlitett képességeinek és készségeinek kifejlesztésére a vadászre­­pülöi gyakorlat a legalkalmasabb. Földi kö­rülmények között a vadászgép pilótájának van dolga olyan vagy hasonló hatásokkal, mint amilyenek az űrpilótát érik'. Amikor a vadászpilóta különféle manővereket hajt végre, amelyek során nagy, gyakran változó nagyságú és irányú erőhatások lépnek fel, kifejlődik benne a képesség a helyes tájéko­zódásra, a készség a pontosan egybehangolt mozdulatok végzésére, a műszerek egyidejű figyelésére, a repülőgép helyzetének felmé­résére, az átmeneti súlytalanság elviselésére Ki ne ismémé a görög mondavilág hősének, a viaszszárnyakon a Nap felé szálló Ikarosz­nak a történetét ? A legenda évszázadokon át erkölcsi példázatként élt a köztudatban, a merészségéért életével fizető ember bűnhő­­désének, s e bűnhödés elkerülhetetlen voltá­nak példázataként; csak elvétve akadtak olyanok, akik hittek, akik Ikarosz tettében a vakmerőséget csodálták, s bukását nem az istenek büntetéseként értelmezték. Az idő a vakmerőket, az „álmodozókat" igazolta, a Leonardo da Vinciket, a Jules Vernéket, a Ciolkovszkijokat, a Gagarinokat. Az asztronautika lépésről lépésre tisztázta az űrrepülés feltételeit. Már az első műhol­dak feladata kettős volt: egyfelől ellenőrizték a pályára állítást végző hordozórakéták, to­vábbá a műholdak és különféle rendszereik alkalmasságát, a kitűzött űrhajózási program megvalósíthatóságát, másfelől a tudomá­nyos alapkutatás szolgálatában végeztek méréseket és megfigyeléseket. Ez a tudo­mányos program is sok tekintetben az űrrepülés feltételeinek tisztázását szolgálta Meg kellett ismerni a Föld körüli térség fizikai állapotát, a legkedvezőbb átviteli frek­venciákat, hogyan viselkednek a különféle anyagok és a különböző felépítésű élő szer­vezetek — növények, állatok — az űrrepülés körülményei között. A világűrben folyó kísérletekkel párhuza­mosan az ember űrrepülését a földi kiképző bázisokon készítették elő. Ezt a munkát, a jövendő űrpilóták kiválogatását, szakmai ki­képzését, edzéseit meglehetősen korán, már az ötvenes évek második felében megkezd­ték. A Szovjetunióban is, az Egyesült Álla­Életünk fenntartásának alapvető szükséglete a táplálkozás. Ha kevés élelemhez jut az ember, szükségszerűen szűkül a normális emberi élet folytatásának lehetősége. A táp­lálkozás azonban nemcsak alapvető szük­séglet, hanem alapvető emberi jog is. Napja­inkig azonban a világgazdaság, és benne a mezőgazdaság produktivitása nem volt elég ahhoz, hogy mindenki számára egyformán biztosítsa azt a lehetőséget, hogy élhessen ezzel a joggal, noha ennek nincsenek termé­szeti akadályai. Az éhínség a mai világban a gazdasági fejletlenség következménye, ame­lyet társadalmi és politikai okok súlyosbíta­nak. Földünk 4,7 milliárd lakosa közül csaknem egymilliárd ember nem jut elegendő táplá­lékhoz, ugyanakkor az ENSZ élelmezésügyi szervezetének (FAO) adatai szerint, globális méretekben a Föld népességének nagyobb része kielégítően, sőt, jól táplálkozik. A világ élelmiszertermelése kissé gyorsabban nő az emberiség szaporodásánál! A fejlődő orszá­gok élelmiszertermelése kétszer olyan gyor­san nő, mint a fejletteké, de a népesség gyors szaporodása miatt az egy főre számí­tott növekedési ütem nem haladja meg a fejlett országokét. Lényegében tehát elegen­dő élelem áll minden ember számára rendel­kezésre, és ez a növekedési folyamat még folytatódik. A globális adatok azonban saj­nos félrevezetőek. Elfedik azokat az óriási különbségeket, amelyek az egyes országcso­portok között és azokon belül is fennállnak. Bár számos fejlődő országban a termelés átlagon felüli növekedéséről adtak hírt, több­ségükben elégtelen a mezőgazdaság telje­sítménye. A fejlődő országok népességének 50 %-a él olyan területen, ahol az élelmi­szertermelés évente csak 1,3 %-kal nő, 10%-uk pedig olyan országokban, ahol ép­mokban is a leendő űrhajósok első nemze­dékét a hivatásos pilóták, mégpedig a va­dászrepülök közül válogatták ki. A szovjet Űrhajózási Kiképzési Központ létrehozója Kamanyin repülő-vezérezredes erről a kö­vetkezőket mondta: „Feladata teljesítése so­rán az űrpilóta rendkívüli körülmények között végzi munkáját, s eközben szervezetét erős, néha már alig elviselhető igénybevételek érik. Az űrhajózási vállalkozás ráadásul min­dig tudományos-műszaki feladat, amely nemcsak kifogástalan egészségi állapotot és erőnlétet követel az űrhajóstól, hanem mé­­lyenjáró tudományos és technikai szakismere­teket is. Az ürpilóta semmiképpen sem pasz­­sziv részvevője az utazásnak. Űrrepülés köz­ben olyan váratlan helyzetek adódhatnak, hogy az űrhajó irányítását át kell venni az automatikus rendszertől. Mindenképpen jól pen csökken a termelés. A legsúlyosabb helyzetben Afrika van, ahol az egy főre eső termelés az elmúlt tíz évben 14 %-kal csők kent. FOGY A TERMŐFÖLD Bolygónkon kb. 134 millió km2 jégmentes földfelület található. Ebből 101 millió km2 mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, 15 millió km2 pedig igen gyenge termőképessé­gű. A világ mezőgazdasága a maradék 18 millió km2-re koncentrálódik, de még ennek a területnek is csak egyharmada jó adottsá­gú mezőgazdasági terület. Sajnálatos mó­don az emberiség évente kb. 150 000 km2 mezőgazdasági területet veszít! (Csehszlová­kia területe 127 871 km2.) Ez számos okra vezethető vissza, a legfontosabb ezek közül az urbanizáció (80 000 km2), a talajerózió (30 000 km2), a környezetszennyezés (20 000 km2) és a sivatagosodás. A fejlődő országokban ez utóbbi ok következtében évi 6 millió hektár a veszteség, ebből 2,5 millió hektár szántóföld. Csökken a humuszképző­dés is a szervestrágya és a növényi maradvá­nyok eltüzelése következtében. A mezőgazdaság fejlesztésének egyik fon­tos tényezője az öntözés. A vízellátással azonban súlyos problémák vannak, s a gon­dok előreláthatóan csak növekedni fognak. Jelentős a mezőgazdaság energiaigénye is. amely a jövőben szintén emelkedni fog — a fejlődő országokban 37—45-szörösére, az iparilag fejlett államokban mintegy 2—2,5-szeresére. Figyelembe kell venni ugyanakkor azt a körülményt is, hogy a mezőgazdaság maga is jelentős mennyiségű megújítható energiaforrást termel, amely nagy mértékben helyettesítheti a hagyomá­nyos energiaforrásokat. , AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK MEZŐGAZDASÁGÁNAK TÁVLATAI Az elmúlt 50 évben a világgazdaság egyik legfontosabb változását az jelentette, hogy a legtöbb bio-régióban csökkent az élelmiszer önellátás. Ez egyaránt vonatkozik Nyugat- és Kelet-Európára vagy a fejlődő világ nagy részére, amely mind erőteljesebben függ az élelmiszerimporttól. Az USA viszont ugyan­akkor a maga 230 milliónyi lakosságán kívül még további 150—200 millió embert képes élelmiszerrel ellátni. Egy szakértői csoport azt vizsgálta, hogyan alakul az USA mező­gazdasága az elkövetkezendő másfél-két év­tizedben. Az USA élelmiszertermelése rend­kívüli módon függ két tényezőtől: 1) a rendkívül magas energiafogyasztástól (a mezőgazdaság több energiát fogyaszt mint bármely más vállalkozás); 2) a tovább nem tartható termelési tech­nológiától, amely óriási termésmennyiséget produkál, de közben a talaj termőképességét tönkreteszi. Az USA energiafelhasználásának csúcsa 1980 körül következett be, ettől kezdve meredeken csökken. Mivel az élelmiszerter­melés és az energiafelhasználás szorosan összefügg, belátható, hogy az USA élelmi­szertermelése folyamatosan csökkenni fog. Ezt a folyamatot a talaj termőképességének romlása csak meggyorsítja. Az előrejelzések szerint a világ jelenlegi legnagyobb élelmi­szerexportőre 2000-ben már nem fog élel­miszert kivinni, sőt valószínűleg maga is importra szorul majd. Ez az előrejelzés riasz­Hatmilliárd ember kenyere és így tovább. A vadászpilóta sokszor kerül olyan helyzetbe, amely nagy emocionális­akarati reakciót vált ki belőle, s megköveteli a gyors és pontos reagálást, a bátorságot, a leleményességet, a céltudatosságot. De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vadászpiló­ták kitűnő rádiósok is, alaposan ismerik a fedélzeti navigációs berendezéseket, s ter­mészetesen gyakorlott ejtőernyősök is. Per­sze nem minden vadászrepülö alkalmas űr­hajósnak. Gondos válogatás, minden jelölt egyéniségének és tulajdonságainak rendkí­vül alapos tanulmányozására van szükség." A szovjet Űrhajózási Kiképzési Központ­ban egyidejűleg több pilóta is készült arra a nagy feladatra, hogy elsőként emelkedjen a világűrbe. Végül a választás Jurij Alekszeje­vics Gagarinra esett, aki ha élne, most lenne ötvenéves. A történelmi jelentőségű ese­mény 1961. április 12-én következett be: Ga­garin a Vosztok—1 űrhajóval megkerülte a Földet. A Vosztok—1 moszkvai idő szerint 9 óra 7 perckor indult a bajkonuri kozmodromról. Pályaadatai: földközeli pont (perigeum) 181 km, földtávoli pont (apogeum) 327 km, a pályasík hajlásszöge az egyenlítőhöz 64 fok 57 perc. A hordozórakéta második foko­zata 9 óra 19 perckor vált le, s ekkor beállt az űrhajón a súlytalanság állapota. Az önmű­ködő programberendezés a fékezörendszert 10 óra 15 perckor hozta készenléti állapot­ba. A fékezőrakéta 10 óra 25 perckor kap­csolódott be, s Gagarin pontosan fél óra múlva ért földet a Szaratov melletti Szmelov­­ka közelében. Az első űrrepülés időtartama 108 perc volt. tó figyelmeztetést kell hogy jelentsen a többi fejlett mezőgazdasággal rendelkező, élelmi­szerexportáló országnak is, de nem kevésbé az importáló országok számára is. A fejlődő világ gabonaimportja az 1960. évi 25 millió t-ról 1970-re 80 millió t-ra emelkedett és az ezredfordulóra — a jelenlegi tendenciák sze­rint — 200 millió t lenne a szükséglet. Az exportőröknek 100 millió t többletet kellene 15 év alatt produkálniok. ÉHEZŐ ORSZÁGOK Az éhező országok ma csak importált élelmi­szerrel tudják ellátni magukat. A mezőgaz­dasági import mind nagyobb tételeket emészt fel a fejlődő országok nemzeti jöve­delméből, elvonva a forrásokat a gazdasági élet egyéb területeinek fejlesztésétől és fo­kozva a már ma is 465 milliárd dollára rúgó eladósodottságukat. Az élelmiszertermelés egyenetlenségeinek következményeként az importnak — amely 1981—1982-ben már 94 millió tonnát tett ki — tovább kellene növekednie. A jelenlegi világpiac azonban csak a vásárlóerővel rendelkező keresletet tartja keresletnek, nem pedig az éhezésből adódó igényt, így hiába vannak az egyik oldalon eladatlan készletek, mert a másik oldalon viszont zavartalanul pusztít az éhín­ség. Ha az élelmiszertermelés egyenlőtlensé­geit pénzügyi gondok okozzák, ezen megfe­lelő tőkebefektetéssel ót lehet tömi. A 90 fejlődő országban, ahol csökken az önellátás mértéke, az elkövetkezendő két évtizedben meg kellene ötszörözni a mezőgazdasági beruházásokat — ami az ezredfordulóra vo­natkoztatva mintegy 175 milliárd dollárt je­lentene. (A Magyar Tudomány c. folyóirat nyomán) 18

Next

/
Thumbnails
Contents