A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)

1984-03-09 / 11. szám

... cipőgyárban

miöu.

iÉr,

.. . ebédidőben

. . . nagymosásnál

Azon gondolkozom, mi mindent köszönhet a világ a nőknek. . . Hiszen volt az idők során nagyon sok tudós, feltaláló, remek orvos, elszánt forradalmár, politikus nő. akiknek munkája, tevékenysége nélkül ma szegényebbek lennénk. Lényeges az is. amit naponta köszönhetünk a nőknek. Egy-egy elejtett kedves szót, simogatást. kézszorítást; a nyugodt otthont, a családi fészek melegét, a szerelmet; hogy az egészen prózai dolgokat, ami az élethez egy-egy háztartás „működéséhez" szükséges már ne is részletezzem. Mindezek nélkül szintén szegényebbek lennénk, mi férfiak.

Tudom, ilyenkor március 8-a táján illik túlontúl előzékenynek, kedvesnek lenni a lányokhoz, aszszonyokhoz; illik adni egy csokor virágot s mondani hozzá néhány szép szót. Figyelmesnek lenni. Csakhát az évnek még van háromszázegynéhány napja, amikor nincs nőnap, ám körülöttünk ugyanúgy élnek, dolgoznak, járnak-kelnek a nők. Talán már frázis elmondani, hogy minden kedvesség. körültekintő figyelmesség jó lenne, ha kijutna az év minden napjára. Ha egyáltalán az emberi meghittségből, őszinteségből, türelemből, kedvességből, egymás megértéséből az év egyetlen napján sem lennénk szűkében. Nők és férfiak egyaránt. Ha nemcsak pirosbetűs ünnepnapokon tudnánk jók lenni. Nincs más javaslatom: próbáljuk meg! Ma is. holnap is. holnapután is. Két nőnap között minden nap!

ZOLCZER JÁNOS A szerző felvételei