A Hét 1984/1 (29. évfolyam, 1-27. szám)
1984-03-09 / 11. szám
mBGfflWM [étvégi levél ribb eset, és ennek — sajnos — elsősorban a lakosság látja kárát! Aligha kell külön hangsúlyoznom, hogy a fenti összegből megfelelő támogatást kap a mosás, a vasalás és a vegytisztítás. Már csupán azért is, mert két évvel ezelőtt kereken huszonötmillió korona beruházással épp itt, Érsekújvárott adták át rendeltetésének Szlovákia egyik legkorszerűbb és legjobban fölszerelt mosodáját. Jelenleg az egy műszakban dolgozó tisztító részlegre 500—600 kilogramm ruha érkezik naponta. A mosodai részleg két váltásban dolgozik, úgyhogy nem csoda, hogy jelenleg ide mintegy háromezer kilogramm mosnivalót hoznak nap mint nap; és nagyobb kihasználtság esetén ez a mennyiség további ezer kilóval gyarapszik. Ennek a tekintélyes ruhamennyiségnek azonban csak negyven százaléka származik a lakosságtól, a többi közületi megrendelés útján kerül ide, ’ami így nemcsak a munka folyamatosságát, de a bevételek folyamatosságát is biztosítja. És itt érdemes megállni egy pillanatra! Hazánkban, elméletben, valamivel több, mint fél mázsa ruhaneműt kellene kimosni évente egy ember után, hogy a nagyüzemi mosodák nyereségesek legyenek. A fentiekből azonban nyilvánvaló, hogy a családok többsége otthon mos. Nemcsak Érsekújvárott és a környező községben, hanem országos viszonylatban. Egyedül Prága jelent enyhe kivételt, ahol minden harmadik háztartásból mosatni viszik a szennyest, és hazánk fővárosában így tíz-tizenegy kiló ruhát mosnak ki egy főre. Pusztán az összehasonlítás kedvéért említem, hogy Budapesten tizenkét kiló, Moszkvában tizennégy, Berlinben pedig huszonnyolc kiló ez az arány! Javarészt vállaljuk hát az otthoni mosást. Hogy miért, arról íme, néhány pro és kontra vélemény: — Csehszlovákiában aránylag olcsón számítják a szolgáltatások árát, a nyugdíjamhoz mérten azonban mégis drágállom kissé a mosatási és tisztíttatási költségeket — mondja egy, a hatvanas éveinek második felében járó asszony. — Amíg volt erőm, magam mostam otthon, de aztán elromlott a mosógépem, újat venni már nem tartom érdemesnek, úgyhogy azóta nagyüzemi mosodában mosatok. A mosás minősége nem a legrosszabb, de őszintén szólva a legszívesebben nedvesen vinném haza, otthon aztán felteriteném, száradás után magam vasalnám. — Reggeltől estig a pult mögött állok, nincs türelmem az otthoni mosáshoz. Talán majd akkor, ha automata mosógépet veszünk. Egyébként nem igaz, hogy a mosodában megsárgul, megszürkűl a ruha — mondja egy harmincon túl járó, csinos elárusítónő. — Nekem mindenképpen nagy segítség az üzemi mosoda, most is két osztály dolgozatfüzeteit cipelem haza — vallja egy negyven év körüli tanárnő. — Őszintén szólva néha kissé bosszant a tudat, hogy más emberek szennyesével keveredik az enyém is, dehát a szükség mindenfélére rákényszeríti az embert, no meg manapság már egyre tökéletesebb eljárásokkal mosnak. Tény viszont, hogy a törülközőket és a fehérneműt otthon mosom. A barátságos arcú tanárnőnek egyébként igaza van: a ma is még vadonatújnak számító érsekújvári mosoda valóban korsierű üzem, ahol a legjobb hazai gyártmányú és az NDK-ból importált automata gépek úgy magasodnak föl, mint a szerényebb tomyocskák. — Először én is megtanultam a gépek kezelését, a mosószerek adagolásának titkát, a mángorlók és a korszerű vasalók helyes működésének nyitját, és csak azután kezdtem ellenőrizni, vajon gazdaságosan és megbízhatóan dolgoznak-e mind a mosoda, mind a tisztító részleg dolgozói — hangsúlyozza Mészáros Ottokár, a mosoda nagy áttekintéssel rendelkező vezetője. — Fontos például, hogy valamennyi alkalmazottunk ne csupán a gépekhez, de a kelméhez is értsen, hiszen a különböző anyagok különbözőképpen mosódnak. A behozott ruhát nemcsak tisztán, élére vasaltan, illatosán és fóliatasakba csomagoltan, de sértetlenül kell viszszakapnia a tulajdonosoknak. Hasonlóan szigorúak a minőségi követelmények a vegytisztítás, illetve a lakásokban végzett szőnyegtisztítás tekintetében, hiszen a lepedő egy-egy gyűrődése fölött talán könnyebb szemet hunyni, mint — mondjuk — a hanyagul vasalt öltöny, vagy a foltosán maradó szőnyeg fölött... Végezetül hadd mondjam el még azt is, hogy az érsekújvári szolgáltatóipari vállalat 680 alkalmazottjának becsületes munkáját dicséri, hogy a 43 különböző részlegen, a tavalyi esztendőben mindössze 34 volt a lakossági panaszok száma! Ebből a napi háromezer kiló mosnivalót tisztává varázsolt mosodában mindössze tizennyolcán, a vegytisztító részlegen kilencen reklamáltak. Érzékeltethetné-e valami is ennél szemléletesebben a járási szolgáltatóipari vállalat alkalmazottainak megbízható munkáját?! Az érsekújvári és a környékbeli háziasszonyok (... és háziférfiak) dolga eldönteni: igazam van-e? MIKLÓSI PÉTER Fotó: Prandl Sándor Március nyolc. Ezen a napon világszerte köszöntik a dolgozó nőket asszonyokat anyákat nagymamákat Hagyomány, hogy ilyenkor a féďiak elhalmozzák a gyengébb nemet apró figyelmességekkel, virággal, szép szóval. Méltatják a társadalmi életben és otthon, a családi körben végzett munkájukat. Kedvesen bevallják, hogy nemcsak ezen az egyetlen napon kellene egymás iránti szeretetünknek, elismerésünknek megnyilvánulnia. Én, mint ünnepeit, ezen a napon mégis a múltra gondolok. Emlékezetemben felidéződnek azok a képsorok, amikor még mint gyermek, majd kamasz nyaralni jártam falura a nagyszülőimhez. A nagymama házikenyeréből sütött pirftósa, amellyel a reggeli asztalhoz várt a gondosan ápolt kertje, ahoi minden megtermett dinnyétől kezdve a majoránnáig, számomra még ma is a legszebb emlék. A nála töltött vakációkra emlékezve elszorul a szívem, és olykor szeretnék még egyszer gyerek lenni. Amikor ezen az ünnepen köszöntőm az édesanyámat szintén a gyerekkoromra gondolok, mert tulajdonképpen neki köszönhetem az életemet, az ö gondos nevelésének az eredménye, hogy a társadalomban megálltam a helyem. Máig sem értem, hogy soha nem hallottam őt sírni, nem láttam idegeskedni, pedig az én gyerekkoromban volt rá okuk az embereknek, hogy idegesek és szomorúak legyenek. Nálunk a családban még annak idején nem volt se rádió, se televízió és esténként mégis akadt közös elfoglaltság, kézimunka, közös dalolás. Amikor végiggondoltam a fentieket kissé elszomorodtam. A munkahelyről az otthoni gondokba fáradtan és idegesen hazaérkező anya néha nem képes arra, hogy szeretetét a gyerekei iránt megfelelő mértékben kinyilvánítsa. Sajnos, túlterheltek vagyunk, fáradtak. Sokszor már a reggel idegeskedéssel kezdődik, mikor a gyerekeket a bölcsödébe, óvodába, napközibe készítjük. A gyerek egész napos, késő délutánig tartó távolléte, az esti vacsora készítés, mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek esetenként hiányosan érzi az otthon melegét A másfél-két óra, ami a vacsora fogyasztás és a gyerek lefekvése között eltelik, nagyon kevés ahhoz, hogy meghitt kapcsolat alakuljon ki szülő és gyermek között. Anyának lenni a legnagyobb gyönyörűség, ez női létünk igazi értelme. Ne engedjük meg. hogy felnőjön egy ideges, mosolyta/an nemzedék. A gyerek sohasem az oka, hogy napjaink nehezek, fárasztók, nem ő tehet róla, hogy munka után még bevásárolnunk és főznünk kell. Ezen a mai napon tegyünk fogadalmat, hogy mint nők igyekezni fogunk, hogy még jobban megálljuk helyünket a társadalom biztosította posztokon, de mint anyák ne engedjük azt hogy gyermekeink szeretet nélkül nőjenek fel. Szeretetet és összetartást a családon belül — bármennyit is vállalnak a férfiak az otthoni munkából — elsősorban az anya tud biztosítani. Higgyük el, hogy a gyermek boldog mosolyáért érdemes vállalni minden áldozatot 3
